Hajdu a kapitány

A mai "bravúros" döntetlennel Brazília ellen még messze sincs semmi veszve, tragédia sem történt, csak kicsit nehezebb lesz a női kézilabda válogatott további útja. De ne szaladjunk ennyire előre.

Amikor Németh András a kudarccal végződő VB után nem vállalta a csapaton belüli konfliktusok tisztázását és inkább a klub munkájára kívánt koncentrálni, sürgősen új kapitány után kellett nézni.

Azonnal létre is jött egy bizottság Hajdu János vezetésével, aki "lázas" kutató munkába kezdett. Persze rögtön akadt önjelölt kapitány is a legendás játékos múlttal rendelkező Éles József személyében, talán ha nem ajtóstul akart volna berontani a házba és kicsit komolyabb edzői múlt is állt volna mögötte, még komolyan is vették volna. Hajdu nagy bajban volt, mert az összes szóba jöhető ember foglalt volt.

(A következőkben megpróbálom - pusztán a képzeletvilágomra hagyatkozva- rekonstruálnom, hogyan sikerült végül megtalálnia a megfelelő embert a megfelelő feladatra.)

Szerencse, hogy Hajdu János erős arcszőrzettel rendelkezik, mert a hosszúra nyúlt borotválkozás közben volt elég ideje a tükörben bámulnia saját magát és amikor a borotvahab eltűnt az arcáról (feltéve, hogy pengét használ), egyszer csak felsejlett a tükörben előtte a megoldás. Miért is ne, hiszen volt már férfi szövetségi kapitány (csúnyán megbukott), volt női kapitány a fiataloknál (szintúgy), viszont amúgy is MKSZ alkalmazott (költség hatékony megoldás), ezt a csapatot meg csak elvezényli valahogy. (Rekonstrukció vége.)

Azért annyi önkritikája volt, hogy rögtön magához vette -az amúgy válogatottak zömét adó- NB1 első két helyezettjének edzőjét. És elkezdte a munkát...

Az olimpiai selejtező akadályát még akkor is vettük volna, ha senki sem ül a kispadon a cserejátékosokon kívül, az olimpia viszont más. Az olimpiai felkészülés rosszabb nem is lehetett volna. Visszamondott meccsekkel kezdődött, később ugyan erős ellenfelekkel játszottunk, de azok a felkészülésben jóval előbbre jártak, így önbizalom tépázó vereségeket szenvedtünk sorozatban. Már itt is megmutatkozott a kapitány zsenije, amikor Nyíregyházán az utolsó támadásunk előtt nem kért időt, mert szerinte lendületben voltunk.

Az igazi kibontakozás már Pekingben következett be. A pont az időzóna átállás közepére kiválasztott két vesztes meccsel tovább rontotta a csapat önbecsülését, amit még két remek nyilatkozattal is megspékelt. Először azzal magyarázta -a szerinte is közepesen védő- Pálinger pályán tartását, hogy úgyis ő fog védeni az egész olimpián, ezzel viszont Herr Orsit nullázta le azonnal, akire nagy szüksége lehet még, ha ne adj isten Kati megsérül. Ez sem volt elég! A kazahok ellen elvesztett meccs után szinte sírva állt a kamerák elé, ahol meglebegtette lemondási szándékát (persze az őt formálisan kinevező Sinka nem fogadta el), majd kijelentette, hogy Görbicz nélkül még meccset sem nyerünk. Ezzel persze az egész csapatot, főleg az őt helyettesíteni képes Ferlinget alázta meg és rakott felesleges terhet Görbicz Anita hátára.

Úgy látszik ez utóbbi kijelentését komolyan is gondolta a mai meccsen, mert a láthatóan edzés hiánnyal küszködő irányítót egy percre sem hozta le piheni. Szintén nem hozta le a második meccsén is betliző Tóth Timit és hagyta, hogy kb. 20 perc alatt kipontozzák a második félidőben. A jóformában lévő és remekül védekező Szűcs Gabit csak az utolsó percekben hozta be, aki góllal is hálálta meg azonnal a "bizalmat". Az időkérés most végre nem maradt el, csak kb 20 percet késett vele. Tomori egyenlítő gólja sokkal inkább a szerencsének, na meg a brazilok amatőrségének volt köszönhető.

Azzal kezdtem, hogy nincs veszve semmi. Tényleg nincs, csak nehéz optimistának lenni, különösen a németek elleni igen nehéznek ígérkező meccs előtt. Vízválasztó meccs lesz, ha nyerünk akkor már fél lábbal a negyeddöntőben leszünk, ott pedig az egész olimpia legkritikusabb meccse következik. Igazi útelágazás (nehéz szó) lesz az menny és pokol között, ha győzünk akkor a négy között már bármi lehetséges, ha kikapunk akkor ismét kudarc várhat ránk. Ehhez persze előtte még tovább kell jutnunk, ráadásul nem a negyedik helyen, hogy Norvégia legyen az ellenfelünk a negyeddöntőben. Nincs mese, ha komolyan éremben gondolkodunk, még legalább három pont kell a hátralévő meccseken.

Ehhez sokkal több kell. Kell végre egy jó Tóth Timi és egy okosan cserélő és kulcsjátékosait jobban pihentető kapitány. Előbbiben jobban bízok, valaki nem véletlenül lesz ugyanis BL gólkirály, utóbbiban kevésbé, már csak a kapitány múltja miatt sem.