Lázár, Olimpia
-6 °C
-3 °C

Na ki a király?!

2008.09.09. 11:41 Módosítva: 2008-09-09 12:39:52
20 hozzászólás

Roger Federer a király. A XIII.

Az amerikai közönséggel együtt nyilvánvalóan sokan fanyalognak, hiába vetették be Don Kinget (fúj! nem elég hogy a profi boxot tönkretette és meggyalázta?) és virított Rafa és Roger képe minden második taxin New Yorkban nem jött össze a várva várt álomdöntő.

Mindezért nem Roger Federer okolható, hiszen Djokovics legyőzése után Mary Joe szokásos "kivel szeretnél játszani" kérdésére, miután elsütötte a "díjat szeretném" poént egyértelműen Rafára voksolt, hivatkozva a wimbledoni döntő visszavágójára. Nem rajta múlott. Andy Murray pimaszságán annál inkább.

Vissza a jövőbe!

Az ősz Gilles Simonról, Andy Murrayről és Del Potroról szólt. Csak azért nem jutottak mindannyian a legjobb nyolcig, mert egy ágra sorsolták őket. Simont, Del Potro öt szettben búcsúztatta, akit aztán Murray négyben, közte két tie break. Jövőre ott lesznek a legelején, kemény pályán egészen biztosan. Del Potro fizikai adottságai és azt meghazudtoló klasszikus cseh tenisziskolát idéző játéka révén alighanem világelső lesz két-három éven belül. Szívre tett labda szervánál, mint a kiskönyvben, gyönyörű ívű lendítések és precíz lábmunka, óriási adogatások. És harcos és ő még csak 19, de már 31-es veretlenségi sorozatot produkált az ősszel! Ennek vetett véget Murray, aki nagyon taktikusan és fegyelmezetten darabolta fel játékát. Látjuk még kettejüket néhányszor, csak Potro térde bírja a kiképzést.

Nadal - Murray - Federer - Djokovic

Murray véget vetett másnak is. Rafael Nadal legyőzhetetlenségi mítoszának például. Így megy ez mindig. Jönnek srácok, akik nyernek, aztán megint nyernek, aztán megint és szép lassan elhiszik, hogy legyőzhetetlenek és így tényleg azzá válnak. De mindig van valaki, aki nem hisz a mítosznak. Most egy pimasz skót Onedin szakállal, akiről tudtuk, hogy zseni, de sem lábbal, sem fejben nem bírta. Eddig. Az első két szettet nem láttam élőben, mivel az eső para miatt párhuzamosan ment a Federer - Djokovics mérkőzéssel, de a másik kettő mindent megmutatott. Murray most is, mint Del Potro ellen egész végig kontrára játszott. Végtelen nyugalommal dobálta vissza a labdákat, csuklóból (Le Big Mac) amelyek szépen hosszan szállingóztak az alapvonal környékére, úgy tűnt Murray nem akar semmit sem, hagyta, hogy Rafa kezdeményezzen. Ebben a felfogásban hosszú-hosszú ideje nem játszott senki Rafa ellen, hiszen az aranyszabályt mindenki ismeri: Rafa nem ront! Le kell ütni a pályáról! Andynek esze ágában sem volt. Megvárta mit tesz Rafa egy olyan helyzetben, amihez nincs hozzászokva. Ő a világelső, nem pötyöghet órákig 23 ezer hívője előtt, ráadásul bármennyit javultak Rafa szervái, ebben Murray erősebb. (ászok: 21-7, megnyert pontok első szervából: 79%-59%) Valamit tehát tenni kell! Megpróbált hát irányítani, pontot ütni. És azonnal jöttek az elképesztő kontrák Andy részéről. Teljes tanácstalanság Nadal szemében, akinek Murray 65 nyerőt ütött! Tenisz-sulit láttunk, ha tetszik, ha nem. Nadal csapatának fel van adva a lecke. Hiába szakadt meg a mérkőzés és volt egy teljes napjuk újratervezni a taktikát, nem működött a dolog másnap sem. A jövőben sokan megpróbálják majd ugyanezt, de a legtöbben majd csalódottan veszik tudomásul, hogy amit Andy képes végigvinni azt ők nem, illetve biztosak lehetünk benne, hogy Nadal játéka tovább színesedik az elkövetkező évadra.

A halogató, „csinálj valamit és megnézheted magad” taktika egyáltalán nem működött Roger Federer ellen, aki egy nap pihenő után lépett pályára miután még szombaton revansot vett Djokovicon az Ausztrál Open elődöntőjében elszenvedett vereségéért. Djokovics kicsit gondban van. Most is fantasztikusan stabil, gyönyörű a lábmunkája és legjobban koncentrál nehéz helyzetekben, de semmi váratlan megoldást nem látunk tőle hosszú ideje. Kezdik kiismerni és egyenlőre nem tud újat mutatni. Majd téli szünetben újraépíti magát e felől nincs kétségem. Federer a harmadik játszma végén megütötte a "tollas ütést" megint, lecsapásból lecsapást mint két nappal azelőtt Müller és kilencszáz valahányban Roddick ellen, ami minden Federer fun gépén ott figyel (ha nem, 4. pont) és a standing ovation után, aki ismeri Roger lelkivilágát nyugodtan hátradőlhetett. Federert olyan önbizalommal töltik fel az ehhez hasonló megoldások, hogy azt már élő ember el nem veheti.

A döntő első játszmájában kristálytisztán kibontakozott, hogy Roger Federer számára immár nem derogál fegyelmezett taktikát követni. Levonta az elmúlt félév vesszőfutásának konzekvenciáit, ha kell harcol, csúszik-mászik, mint Andrejev ellen, ha kell fegyelmezetten ragaszkodik a nyerő stratégiához. Most egyszerűen nem volt hajlandó gyorsítani egészen addig, amíg nem tudott egy húzásból nyerőt ütni. Sokszor kifejezetten visszafogta tenyereseit és a T vonalról is visszatáncolt, egészen addig, amíg nem tudta direkt ütéssel befejezni a labdamenetet. A mérkőzés első harmadában, egészen a második játszma közepéig Murraynek lövése sem volt arról mihez kezdjen. Bármilyen keze van, Federernél jobb nem lehet, nyesegethet fonákra százat, száz fog ugyanúgy a hálót súrolva visszajönni, amikor megpróbált ritmust váltani, szednie kellett a lábát, ráadásul Federer, ahogy az elődöntőben és Müller ellen egyaránt azaz a legfontosabb helyzetekben végig: nagyszerűen szervált. Ez nem is annyira meglepő, ahogy azonban Federer fogadott az egész versenyen, na az nagyon. Jobban mint Djokovics? Jobban mint Murray? Furcsa ilyet mondani, de Federer fejlődött ezen a területen…
A második játszmában volt, illetve lehetett volna egy fordulópont, Murray váratlanul semmire vette el Federer adogatását, aztán a következő Federer adogatójátékban újra 0-40 volt. Ezt a játékot azonban Federer megfordította és mint a "régi szép időkben" a kiélezett helyzetekben, a játszma végén megint ő tudott újítani. Aztán itt is tenisz-suli jött, csak most Andy volt a padban.

Federer 18. alkalommal jutott zsinórban Grand Slam verseny elődöntőjébe, amit soha senki nem fog utolérni, ő azonban feltehetőleg behozza Sampras 14 slam győzelmét.

A király visszatért és most már mindegy is mit hoz a jövő. A sokak által hangoztatott hülye elmélet, miszerint az elkényeztetett svájci az első szívásnál feladja, visszavonul, mert nem tud küzdeni srattara egyértelműen a "frusztrált emberek baromságai" címkéjű kukába került. A jövő másoké, ami azért elég természetes. Nem gondolom reális elvárásnak, hogy Yoda mester korában is ő legyen a világelső és nem is ez a lényeg. Mint azt Sampras, Borg vagy éppen Wilander megmondta néhány slam és pár óriási mérkőzés még benne van.

Élvezi a teniszt, a tenisz meg őt.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!