Még sosem volt ilyen csodás hétvégénk

2008.08.26. 07:33 Módosítva: 2015.05.21. 04:43
Nagy-Britannia 100 éve nem szerzett annyi aranyérmet, mint a pekingi olimpián, de messze nem a véletlen műve, hogy a közvetlen élmezőnybe kerültek. Az 1996-os égés után minden korábbinál nagyobb figyelmet - és persze pénzt - fordítottak a brit sport felemelésére, amelynek csúcspontja reményeik szerint a 2012-es londoni olimpia lesz.

A 2008-as pekingi olimpia Nagy-Britannia számára egyértelműen az ezredelő egyik legnagyobb sikertörténeteként vonul be a szigetország történelemkönyvébe. 19 aranyérmükkel az előkelő negyedik helyen végeztek az éremtáblázaton, a három óriás, Kína, az Egyesült Államok és Oroszország mögött. Ami főleg annak fényében hatalmas teljesítmény, hogy az 1996-os atlantai olimpiáról szégyenszemre egyetlen (!) olimpiai címet hoztak haza. Egy ilyen kudarc után két út létezik: a felelősség elhárítása és a belesüppedés a sikertelenségbe, vagy a sosem látott összefogás a nemzet élsportjának megmentése érdekében. Az utóbbit választották.

„Még sosem volt ilyen csodás hétvégénk”, örvendezett a brit olimpiai bizottság elnöke a múlt héten, utalva arra, hogy augusztus 16-17-én összesen 17 érmet – köztük nyolc aranyat – zsebeltek be a szigetországi sportolók. Vagyis két nap alatt egy híján annyi olimpiai címet szereztek, mint négy éve Athénban összesen. Ez nem lehet a véletlen műve.

Nem is az. A brit kormány csak 2004 óta 265 millió angol fontot (78,5 milliárd forintot) invesztált az élsportba, ami több mint háromszorosa az athéni felkészülésre költött 83 milliónak (24,5 milliárd forint).

Nagy-Britannia aranyérmeinek száma az olimpiákon

1896 - 2
1900 - 15
1904 - 1
1908 - 56
1912 - 10
1920 - 15
1924 - 9
1928 - 3
1932 - 4
1936 - 4
1948 - 3
1952 - 1
1956 - 6
1960 - 2
1964 - 4
1968 - 5
1972 - 4
1976 - 3
1980 - 5
1984 - 5
1988 - 5
1992 - 5
1996 - 1
2000 - 11
2004 - 9
2008 - 19

Erre azért volt szükség, mert 1996-ban a brit vezetésnek rá kellett ébrednie, hogy átfogó reformprogramra van szükség, ha nem akarnak tovább gurulni a lejtőn. Így sokszorosára emelték a sportba fektetett pénz összegét, modernizálták a létesítményeket, különböző utánpótlás-programokkal egyengették a fiatalok pályafutását, általában véve a sportra irányították a közvélemény figyelmét.

Ami a pénzügyi vonalat illeti, az alapokat még John Major miniszterelnök teremtette meg azzal a kezdeményezéssel, hogy a nemzeti lottóból kiemelt összegeket csoportosítsanak át az élsportra. Bár beletelt néhány évbe, amíg a kormányzó szervek megtanulták, hogyan hozzák ki a maximumot az ölükbe hullott forrásokból úgy, hogy az valóban a sport és az olimpikonok érdekeit szolgálja, már négy évvel a 2012-es londoni játékok előtt látványos a siker.

Csak az elmúlt egy évben 67,4 millió fontot fordítottak kincstári pénzből a világklasszis teljesítmények elérésére, ehhez jött még 49,5 millió a lottóból. „Szükség van a megfelelő pénzügyi alapra a legjobb edzők megszerzésére, az ideális szisztéma kiépítésére, és a siker fenntartására hosszú távon" – mondta a BBC-nek a brit olimpiai bizottság elnöke.

A szigetországiak nem is bízzák a véletlenre, a 2012-es hazai rendezésű játékokra 9,325 milliárd angol fontot (2,768 billió forintot) szánnak. Ráaádásul a kormány ezt még újabb 400 millió fonttal megfejelné a következő négyéves ciklusra, hogy garantáltan Nagy-Britannia sikeréről szóljon a londoni olimpia.

A számunkra elképzelhetetlen összegek mellett arra is szükség volt, hogy a britek kijelöljenek két-három sportágat, amelyek kiemelten részesülnek a lottóból elkülönített összegekből. Az evezés, a vitorlázás és az úszás például sosem jutott volna el arra szintre, ahol most tart – és ahol reményeik szerint 2012-ben tartani fog –, külső pénzügyi segítség nélkül. Az evezősöknél korábban csak a sportolóktól szedett tagdíjakból gazdálkodhattak, a Pekingben kétszeres győztes úszónő, Rebecca Edlington az olimpiát megelőzően még rászorult szülei anyagi támogatására. Ugyanakkor az atlétika továbbra sem hozza a várt eredményeket, annak ellenére, hogy 2004 és 2008 között 26,5 millió fontot (közel 8 milliárd forint) öltek bele a lottópénzekből. Tehát továbbra is él a mondás, hogy a pénz önmagában még nem minden.

A pekingi pályakerékpáros-versenyeken mutatott brit egyeduralom - a tíz megszerezhető aranyból hetet elvittek - sem csak a szerencsén múlott. Az évi 5 millió fontos támogatás megfelelő felhasználásának segítségével, az új tehetségek felkutatásával, a világ egyik legmodernebb kerékpár-stadionjának felépítésével vitathatatlanul sokat tettek a sikerekért.

Pekingben a briteket 311 fős küldöttég képviselte, akik húsz sportágban szerepeltek a huszonnyolcból, és céljuk, hogy ezen az arányon javítsanak 2012-re. 2008-ban előzetesen 41 érmet reméltek a brit olimpikonoktól, vagyis a végül megszerzett 19 arany - és összesen 47 érem - felülmúlta a várakozásokat. És bár azt a britek maguk is elismerik, hogy az 1908-as, ugyancsak londoni rendezésű játékokon elhódított 56 olimpiai bajnoki címet lehetetlen megismételni, de mindenképp szeretnék megszorongatni Kínát és az Egyesült Államokat.

A Pekingben aranyérmes brit sportolók

Chris Hoy (pályakerékpár: sprint és keirin)
Hoy, Jason Kenny, Jamie Staff (pályakerékpár: csapat)
Bradley Wiggins (pályakerékpár: üldöző)
Wiggins, Ed Clancy, Paul Manning, Geraint Thomas (pályakerékpár:csapat)
Victoria Pendleton (pályakerékpár: sprint)
Rebecca Romero (pályakerékpár: üldöző)
Nicole Cooke (országúti kerékpár: mezőnyverseny )
Rebecca Adlington (úszás: 400 és 800 gyors)
Christine Ohurougu (atlétika: 400m)
Tom James, Steve Williams, Pete Reed, Andrew Triggs Hodge (evezés: négyes)
Zac Purchase, Mark Hunter (evezés: páros)
Paul Goodison (vitorlázás)
Ben Ainslie (vitorlázás)
Sarah Ayton, Sarah Webb, Pippa Wilson (vitorlázás)
Iain Percy, Andrew Simpson (vitorlázás)
Degale James (ökölvívás: 75kg)
Tim Brabants (kajak-kenu: K1 1000m)