Hogyan lehet bejutni a magyar–oroszra?

A magyarok versenyeire legkönnyebben a Peking Szurkolói Klub résztvevői juthattak jegyhez, mivel a szállásukon külön iroda üzemel, elsősorban magyar érdekeltségű tikettekkel. A legtöbben a vízilabdára, a női kézilabdára, az öttusára és a kajak-kenura vásároltak be. Nagy volt az érdeklődés az úszódöntők iránt is, de az erős túlkereslet miatt erről sokan lemaradtak.

Többen pekingi ismerősöket kértek meg előre, hogy vegyenek részt a nagy kínai jegylottóban, és éljenek a megnyert vásárlási opciókkal – így lehetett a legolcsóbban belépőhöz jutni. Bár folyamatosan érkeznek hírek a jegyüzérek elleni harcról, a nyolcas és a tízes metróvonal találkozásánál, a felszínen egész nap pörög a feketepiac. Itt teljesen megszokott a vízilabda-, a kajak-kenu- vagy kézilabdajegyekre vadászó magyar szurkolók látványa.

Virágzó feketepiac kiutasításveszéllyel

Amint az a belépők hátoldalán is fel van tüntetve, a jegyek továbbértékesítése tilos: mindegy, hogy beszerzési áron vagy többszörös felárral adunk-veszünk, ugyanolyan megítélés alá esik a kettő. Ha valakit rajtakapnak üzletkötés közben, őrizetbe vehetik, tíz-tizenöt nap elzárást is kaphat, illetve kiutasíthatják az országból. Így járt két magyar szurkoló, akiknek a tervezettnél jóval hamarabb kellett hazatérniük Pekingből. A profibb üzérek ezért csapatban dolgoznak, egyikük hajtja fel az érdeklődőket, másikuknál van a jegykészlet, a harmadiknál a pénz.

A piac kínálati oldalán állók nagy része nem üzér: a maguk néhány jegyén szeretnének túladni, esetleg elcserélni azokat sajátjaik versenyeire. A piaci ár a jegyen szereplő hivatalos ár többszöröse – legalább kétszeres a szorzó, de előfordulnak tíz-tizenötszörös pénzért kínált darabok is. A legdrágább vásárlásunk a női vízilabda-elődöntőre szóló belépő volt, a darabonként 4600 forintos listaárú jegyekhez hosszú alkudozás után 16 100 forintéret jutottunk hozzá (az eladó által eredetileg kért 23 000helyett). Egy-egy esemény kezdete előtt közvetlenül, illetve a megkezdése után gyorsan zuhan az oda szóló belépők árfolyama, a dílereknek az a legrosszabb, ha nyakukon marad egy-egy tikett.

Jegy nélkül is van remény

Ha nem sikerült jegyet szereznünk a vágyott összecsapásra, akkor sincs még minden veszve. Szükségünk lesz egy aznapra szóló belépőre, ami az adott létesítmény környékére érvényes (például ma kézilabdázóink az Olimpiai Zöldben található nemzeti tornacsarnokban játszanak, erre a területre atlétika-, öttusa- vagy szinkronúszásjeggyel is beengednek). Ezután érdemes a csarnok vagy stadion bejáratának közelében állomásozni, hátha találunk magyarokat, akiknek van fölös jegyük.

Érdemes feltűnően magyarnak lenni (nemzetiszínű zászlóval, mezzel, egyéb kiegészítőkkel), ez javítja esélyeinket. Egyik barátom jegy nélkül, de piros-fehér-zöldbe öltözve álldogált Sydneyben a férfi vízilabda-elődöntő helyszíne előtt. A döntőre tartó kézilabdás lányok szövetségi kapitánya megkérdezte tőle, van-e belépője. Nem volt, így bevitték a kézis csoporttal együtt.

Betyárok korlátlan szabadjeggyel

Ez a módszer egyébként is működhet: nagyobb csoportnál van remény egy-két potyautas átjutására is az ellenőrzőpontnál. Ennek egészen extrém példája volt a keddi magyar–román meccs, amikor sokszor többen voltak a bejutók egy-egy hullámában jegy nélkül, mint jeggyel. Elképzelhető, hogy mostantól nehezebb dolguk lesz a potyautasoknak. A feltűnően sok ülőhely nélküli magyar szurkoló állítólag már az olimpiai össznemzeti csapatvezetői egyeztetéseken is napirendre került.

Van még egy, keveseknek megadatott bejutási lehetőség is. Két betyárruhába öltözött soproni srác egyik nap ott maradt egy magyar vízilabdameccs után, hogy a kínaiaknak szurkoljon. A rendezők annyira hálásak voltak a biztatásért, hogy betyárjaink korlátlan szabadjegyet kaptak minden vízilabda-összecsapásra.