Nem baj, ha hátrányból kell játszanunk

A magyar férfi vízilabda-válogatott sorrendben harmadik aranyérmét nyerheti Pekingben, a sportág történetében a triplázás még soha nem sikerült. Kemény Dénes tavaly azt mondta erről, hogy a dán női kéziseknek a harmadik arany lett meg a legszűkebben, hosszabbítás után, büntetőkkel nyertek, és ő ilyen győzelemmel is elégedett lenne.

A legutóbbi athéni döntő hőse, a négygólos Kiss Gergő egyetértett ezzel, és három pontban összefoglalta, milyen pluszmotivációk vannak még a csapatban. „A fiatalokat természetesen az ismeretlen inspirálja. Szeretnének megízlelni azt, amiben nekünk, idősebbeknek már részünk volt. Mi, idősebbek, most vagyunk erőnk teljében, és sokaknak valószínűleg ez lesz az utolsó olimpiája.”

És hogy mit tesz meg konkrétan, hogy harmadszor is nyerjen? „Mindig apró, mini elszántságokat kell szereznünk a döntő pillanatokban. Nagyon összepontosítani a labda kézre adásánál éppen úgy, mint egy fontos előnynél, vagy egy lövésnél. Sokan sokszor elmondták már biztosan, de nekünk is mindig a következő pillanatra kell figyelni, mert az előnyünk gyorsan elfogyhat. Úgy látszik, szerencsésebb ha hátrányból állunk fel, és befogjuk a szerbeket, mint az olimpiai döntőben, mert amikor mentünk ellenük, a végén ők nyertek.”

Kiss úgy gondolja, az olimpia a győzelembe menekülésről fog szólni. Szerinte kifizetődhet, hogy a szerbek abból indulnak ki: az elmúlt hét meccset megnyerték, és ez kényelmessé teheti őket. „Azt hihetik, ez mindig így lesz, mi már nem vagyunk ellenfeleik.” Kemény azt nyilatkozta, már ugyanolyan erősek vagyunk, eltűnt a különbség.

Kásás Tamásból az elkeseredettség szólt, amikor azt mondta, bármit tehetnek, úgyis a szerbek nyernek. „Nyilván senki sem szeret kikapni, az eredményjelző nem is hazudik, hétszer jobbak voltak, ez nem véletlen, de mi hoztuk fel őket. Ezért úgy vélem, ha tíz meccset játszanánk le, egyszer sem születne ugyanaz a végeredmény.”

Kiss kiemelte a bajtársiasságot, ami előre viheti a csapatot. Azért kell összejönnie a végső sikernek, mert egy tehetséges garnitúra jó játékot játszik.

A másik balkezes klasszis, a csapatkapitány Benedek Tibor azt hangsúlyozta, meccsről meccsre szeretnének jól játszani, mert az álmaikat így lehet elérni. „A pillanatokat kell megragadni” – erősítette meg.

A szerbfóbiát unalmasnak tartja, nem is érdekli, ha erről írnak, mert hosszú pályafutása alatt szembesült már olaszfóbiával, de magyarral is. „Nem számít, hogy a csapatban van olyan játékos, aki még csak ötéves volt, amikor már olimpián vettem részt, mert mindenki tudja a dolgát, és azt maximálisan elvégzi.”