A víz és Kína nyerte a pekingi olimpiát

Soha ilyen sokáig nem kellett még aranyéremre várniuk a magyar szurkolóknak - a 14. versenynapon született meg az első -, és emberemlékezet óta nem kellett ilyen kevéssel beérniük. Két sportágban három aranyérmet nyertünk - az elsőt két nappal a zárás előtt -, és összesen tíz dobogós helyet szereztünk. Mindössze öt sportágban állhatott fel magyar sportoló a dobogóra, és csak kilencben voltak pontszerzőink, így 13-ban pont nélkül maradtak versenyzőink.

Magyarország utoljára 1912-ben szerzett a mostani tíznél kevesebb érmet - akkor a 69 fős küldöttség nyolc dobogós helyet ért el -, és 1924-ben szerepelt ennél rosszabban az aranyak számát tekintve; akkor a mintegy kilencven indulónkból csak a sportlövő Halasy Gyula és a kardozó Posta Sándor végzett az első helyen. Az első hat helyért kiosztott olimpiai pontokat tekintve is mélypont volt a pekingi: 1928 óta most először fordult elő, hogy 100 alatt, 93 ponttal zártuk a játékokat (nyolcvan éve jóval kisebb delegáció kevesebb sportágban 80 pontot szerzett).

Sportlövőtől, de különösen a vívóktól idén is vártuk a jó szereplést, ám hiába. Pedig például a sportlövő Igaly Diána címvédőként vagy a kardozó Nemcsik Zsolt - aki négy éve olimpiai ezüstöt szerzett - és a kardcsapat világbajnokként érkezett Pekingbe. A vívók mezőnyében persze nemcsak tőlük számítottunk jó szereplésre - Schmitt Pál MOB-elnök például öt éremre -, hanem a női tőr- és a férfi párbajtőrcsapattól.

Ehhez képest a páston a magyarok az elmúlt 108 év legrosszabb olimpiai teljesítményét nyújtották. Az 1900-as olimpia óta az egy ezüstöt és két bronzot eredményező Atlanta kivételével minden olimpián volt aranyérmünk - most azonban egyetlen, Mincza Ildikó által megnyert bronzzal kellett beérnünk (tovább két-két negyedik és ötödik helyet szereztünk). A férfi kardozók egyéniben például egyetlen győzelmet arattak - akkor is magyar vert magyart -, míg csapatban a nyolcfős mezőny hetedik helyét szerezték meg. Nem csoda, hogy itt robbant ki az első botrány is: a női tőrcsapaton belüli feszültségek miatt a szakszövetség fegyelmi eljárást indított.

Persze hiba lenne csak a vívók gyenge szereplésével magyarázni az olimpiai eredménytelenséget, amely miatt már a játékok közben megkezdődött a felelősök keresése. A MOB sportigazgatója, Kovács Tamás Gurcsányt támadta, a sportpolitika megszüntetéséről, a MOB utazási irodává degradálásáról beszélt, míg Schmitt Pál MOB-elnök arról, hogy a pénztelenség kényszerítette térdre a sportot. Noha az okokat még bizonyára hosszasan fogják elemezni - és valószínűleg az sem vigasztal senkit, hogy a svédek, az osztrákok, a szerbek vagy a horvátok még aranyat sem nyertek, de megelőztük az argentinokat vagy a négy évvel ezelőtti házigazda görögöket is -, az tény: néhány sportágtól eltekintve mindenhol kínosan leszerepeltek, vagy nem tudták bravúros eredménnyel meglepni a világot a magyar sportolók.

Például öttusában, amelyben Magyarország kilenc aranyéremmel a legeredményesebb olimpiai résztvevő, hiába érkeztünk egy címvédővel - Vörös Zsuzsanna - és egy háromszoros világbajnok férfi kettőssel, csúfos kudarccal zártunk. Legjobbunk, az olimpia előtt néhány nappal még sérült Horváth Viktor a 19. lett, Vörös Zsuzsa a 20., Gyenesei Leila a 24., míg Balogh Gábor a 26. helyen zárta a 36 fős mezőnyben, pentatlonistáink ezzel hatvan év után először nem szereztek pontot. Árulkodó adat, hogy egyetlen tusában sem tudtunk a negyediknél jobb helyen végezni, és mindkét férfi versenyzőnket ledobta a ló.

Szintén csak a középmezőnyben végeztek vitorlázóink, triatlonosaink, egyetlen súlyemelőnk gyakorlat közben megsérült, epizódszereplő volt a két magyar tornász, a két BMX-es és a hegyikerékpáros versenyzőnk is.

Akárcsak atlétáink többsége: a gerelyhajító Olteán érvényes eredmény nélkül esett ki, a tízpróbázó Zsivóczky sérülés miatt feladta a versenyt. Két dobóatlétánk viszont döntőbe jutott, ahol az oda legjobb eredménnyel bekerülő Pars Krisztián az utolsó előtti körben csúszott le a dobogóról a negyedik helyre, míg a diszkoszvető, athéni aranyérmét doppingolás miatt elvesztő Fazekas Róbert végül a nyolcadik helyen végzett. Ez utóbbi számban három magyar is indult, ám a Fazekasnál esélyesebbnek tartott Máté Gábor és Kővágó Zoltán nem került a 12-es döntőbe.

Kínosan szerepeltek az éremre esélyesnek tartott ökölvívóink, az öt magyar versenyző egyetlen meccset nyert az olimpián. A bokszolók már Athénban is kínlódtak, akkor két győzelmük volt, most ezt is alulmúlták. Csak a félnehézsúlyú Szellőnek sikerült állva maradnia egy kört - igaz, őt egyetlen győzelmével is az 5. helyre rangsorolták, így papíron jobbak voltak bunyósaink, mint négy éve -, Bedák, Káté, Kalucza és Varga az első meccsén búcsúzott.

Pont nélkül maradtak a cselgáncsozók is, dzsúdósainknak négy hetedik hely jött össze, holott az első nyolc közé sem került Ungváritól érmet, de Hadfitól és Csernoviczkitől is jobb szereplést vártunk. Ha nincs a meglepetésember, az olimpiai újoncként ezüstérmet szerző 84 kilós Fodor Zoltán, csúnya leszereplés - Bácsi Péter 5. helye, és így két olimpiai pont - lett volna a birkózók mérlege is, Aubéli, Deák Bárdos, Lőrincz és Kiss Gergely is csak a nyolcadik helyen végzett.

Szintén kínos meglepetés volt, hogy Bodrogi László, aki tavaly időfutamban világbajnoki ezüstérmes volt, csak a 27. lett. Szintén profi teniszezőnk, Szávay Ágnes is rövid és dicstelen szerepléssel zárta az olimpiát, egyesben is, Arn Grétával párosban is elbúcsúzott már az első körben. Asztaliteniszezőnk még a legjobb 16 közé sem jutott, műugrásban Barta Nóra bekerült a 12-es döntőbe, de ott utolsó lett. Döntőbe sem tudott jutni, és csak 13. lett Igaly Diána - sportlövőink egyetlen pontját Sidi Péter hatodik helye jelentette -, míg a 2005-ben világbajnok Varga, Hirling evezős egység még a C döntőt sem tudta megnyerni, és csak a 14. helyen végzett.

Szerencsére a vízben - amelynek a tíz éremből nyolcat, a 93 olimpiai pontból 57-et köszönhetünk - csak bennük kellett nagyot csalódnunk. Úszóink produkciójával elégedettek lehetünk. A zseniális Michael Phelps mögött három ezüstöt nyert Cseh László, pontot szerzett az ötödik helyezett, később Kitadzsima által tovább javított olimpiai rekordot is úszó Gyurta Dániel, valamint a hatodik helyen célba érő női 4x200-as gyorsváltó. A magyar úszók több Európa- és számos országos csúcsot döntöttek meg, bár többeknek a hazai rekord sem volt elég a továbbjutáshoz.

Bár a Kammerer, Kucsera egység a vártnál gyengébben szerepelt - a hosszabb távon 5., a rövidebben 4. lett a magyar páros -, és Kovács Katalinnak sem jött össze a dobogó kajak egyesben, a kajak-kenusok így is a magyar olimpiai csapat legmeggyőzőbb teljesítményét nyújtották. Sportágon belül a németek mögött másodikak lettek Vajda Attila és a Janics, Kovács páros aranyérmének, a női kajak négyes (Janics, Kovács, Kozák, Szabó Gabriella) ezüstjének, továbbá az olimpia talán legnagyobb bravúrját elérő, Kolonics György halála után összeállt Kozmann, Kiss kettős kenu ezerben elért bronzérmének köszönhetően. A 12 döntőből 11-ben volt magyar egység, a négy dobogós hely mellett öten pontot szereztek.

Persze az igazi nagy diadal a sporttörténelmet író férfi vízilabdázók nevéhez fűződik. Kemény Dénes csapata Sydney és Athén után ismét győzött, ezzel elsőként lett sorozatban háromszoros olimpiai bajnok. Magyarországnak ez a kilencedik olimpiai aranyérme vízilabdában - ezzel utolérték az öttusázókat -, amivel hazánk kiemelkedően a legeredményesebb nemzet. A másik két csapatsportágban, női pólóban és kézilabdában negyedik helyet szerzett a magyar csapat, a vízilabdázók csak büntetőkkel kaptak ki az ausztráloktól, a kézisek némi játékvezetői segítséggel Dél-Koreától.

Ha már sporttörténelem: az uszoda a vízilabdázóink bravúrja ellenére sem az ő nevüktől volt hangos, hanem egy szintén Pekingben halhatatlanná lett amerikai fiatalemberétől. Az úszó Michael Phelps mind a nyolc számban nyert, amiben elindult - hétben világcsúccsal -, ezzel megelőzte az egy játékokon hét aranyat nyerő szintén Mark Spitzt, valamint világrekorder lett azzal is, hogy immár 14 olimpiai aranya van - a listán mögötte következőknek kilenc. Az uszodában nemcsak Phelps gyártotta szorgosan a rekordokat, az olimpia 43 világcsúcsdöntéséből 25 - szakértők szerint részben a cáparuhának, részben a szokásosnál mélyebb és szélesebb medencének köszönhetően - az úszók nevéhez fűződik.

Az amerikaiak viszont nemcsak úszásban remekeltek, hanem csapatsportokban is. Megnyerték a férfi röplabdatornát a címvédő és világbajnok brazilok előtt, a férfi és a női kosárlabdát - a férfiak szintén világbajnokot, a spanyolokat verték az aranymeccsen -, továbbá a női focit, de döntőbe jutottak női röplabdázóik és vízipólósaik, valamint nagy meglepetésre a férfi vízilabdázóik is.

Kézilabdában a férfiaknál a hatalmas bravúrral döntőbe jutó Izland előtt Franciaországé, míg a nőknél az oroszokat legyőző norvégoké lett az arany. Fociban Argentína a Nigéria elleni 1-0-s győzelemmel megvédte négy évvel ezelőtt szerzett olimpiai bajnoki címét.

Atlétikában is hagyományos az Egyesült Államok dominanciája, a mostani sportági éremtáblán is ők végeztek az élen hét arannyal és 16 további éremmel. Az olimpia mégsem róluk szólt ebben a számban - hacsak nem gyorsváltóikról, amelyek a férfiak és a nők mezőnyében is elváltották magukat -, hanem a jamaicai sprinterről, Usain Boltról. Bolt 100-on, 200-on és a 4x100-as váltó tagjaként is aranyérmet szerzett, 200-on megjavította Michael Johnson 12 éve futott világcsúcsát.

Egy másik vágtázó, a kínaiak 110 gáton aranyesélyes nemzeti hőse, Liu Hsziang viszont sérülés miatt már az előfutamban kiesett. A korán búcsúzó vagy a vártnál gyengébben teljesítő sztárok között említhető a teniszező Federer és Serena Williams, az úszó áLaure Manaudou, a kétszeres világbajnok Felix Sanchez 400 gáton, a még hétpróbában olimpiai bajnok, időközben számot váltó svéd Carolina Klüft hármasugrásban, továbbá a 100 méteres síkfutás egyik nagy esélyese, az amerikai Tyson Gay.

Hsziang sérülése ellenére a pekingi olimpia mégis a kínaiak nagy sikertörténete volt. A játékokat nem kísérték emberi jogi vagy politikai tiltakozások - a kínai hatóságok biztosra mentek, minden gyülekezést betiltottak a játékok idejére -, valamint a terrorfenyegetések is alaptalanok voltak. Persze a kínaiak valószínűleg kevésbé örültek a lényegében zökkenőmentesen megrendezett, kevés dopping- vagy egyéb botránnyal kísért versenynek, mint annak, hogy a kiosztott 302 aranyérem egyötödét, 51-et a hazai versenyzők szerezték meg; legutóbb 1988-ban szerzett egy ország ötvennél több aranyat (a Szovjetunió, 55-öt).

Kína, történetében először, az élen végzett az olimpiai éremtáblázaton - amelyen már négy év is csak 3 arannyal maradt el az amerikaiktól -, megszakítva az Egyesült Államok 1996 óta tartó sorozatát, valamint az 1948 óta tartó szovjet-orosz és amerikai versenyfutást (az elmúlt hatvan évben csak ennek a két országnak a küldöttsége végzett az élen). Az Egyesült Államok és a Szovjetunió után Kína a harmadik legeredményesebben szereplő házigazda - megelőzték az 1936-ban 33 arannyal első Németországot -, míg a másik végletet az 1976-os olimpiát arany nélkül záró Kanada jelentette.

A következő rendező, Nagy-Britannia is elégedett lehet, a 2004-es 9 arany, 9 ezüst és 12 bronz után most 19 arannyal, 13 ezüsttel és 15 bronzéremmel az éremtáblázat negyedik helyén végeztek. Bár a harmadik helyen végeztek, folytatódott a most már csak 23 aranyig jutó oroszok visszaesése - nyolc éve még 32 aranyuk volt -, és noha az oroszoktól akarták elvenni a harmadik helyet, végül csak az ötödikek lettek 16 arannyal a németek.

Az olimpián 87 ország szerzett érmet, első ízben ért el dobogós szereplést olimpián Afganisztán, Mauritius, Tádzsikisztán és Togó. Első aranyérmét szerezte Bahrein, Mongólia és Panama, India pedig első egyéni olimpiai bajnokságának örülhetett. Magyarország a 21. lett, természetesen ez is a valaha volt legrosszabb eredményünk, négy és nyolc éve a 13. helyen, 1996-ban a 12.-en, míg 1992-ben még a 8. helyen zártuk az olimpiát.