Pálinger: Küzdés nélkül senkik vagyunk

2008.08.13. 19:16
A magyar női kézilabda-válogatott valamennyi tagja a példás csapategységről beszélt, amelynek köszönhetően megnyerték a németek elleni csoportmecset, és továbbjutottak. Egyelőre nem tudni, hányadik helyen, ez csak később dől el. Pálinger Katalin beszélte rá Görbicz Anitát, hogy merje vállalni a győztes büntetőt.

A magyar női kézilabda-válogatott az utolsó negyedórát 8-2-re nyerte a németek ellen, és ötgólos hátrányát ledolgozva, 25-24-re nyert.

"Csapategység, kiváló csapatszellem és megfelelő aggresszivitás - adta meg a siker titkát Görbicz Anita. - Be akartuk bizonyítani, hogy jobbak vagyunk a magukat erősnek képzelő németeknél" - tette hozzá az irányító, aki a sérülését már nem érzi, csak egy kisebb csikarás zavarta a nyaka környékén. Nem szeretné a csapatot elhelyezni a mezőnyben, de az oroszok és Korea ellen sem szeretne alárendelt szerepet játszani.

Az utolsó hetest nem akarta elvállalni, mert előtte már kihagyott egyet, és a brazilok elleni hármat nagyon a szívére vette. Úgy gondolta, amiatt maradt el a győzelem. "Kicsúszott a kezemből a labda a kihagyott hetesnél, ezért voltam bizonytalan, de a kispadról és Pálinger Katalintól is biztatást kaptam."

"Be fogod lőni, ezt mondtam neki a félvonalnál" - vette át a szót Pálinger. A kapus elárulta, jót tett neki, hogy lecserélték, abban is bízott, hogy Herr Orsolya elkapja a fonalat, és bemutatkozhat a nemzetközi mezőny előtt.

"A szünetben nyugodtam meg igazán, rendeztem a gondolataimat, összeszedtem magam, a védekezés is rendeződött. Végig éreztem, hogy fordíthatunk, és szerencsére nem is cáfoltak rám a lányok. Nem tudom, hányan kaptak infarktust otthon, nem tudom, hány ilyen meccsünk lesz még, de nyertünk. Küzdöttünk, de küzdés nélkül senkik vagyunk. A németek pedig tapasztalhatták, nemcsak lenéző nyilatkozatokat kell tenni rólunk, hanem meg is kell bennünket verni" - magyarázta.

Társai azzal biztatták, hogy a legfontosabb hetest majd megfogja, és a hajrában ki is rúgta a labdát egy büntetőnél. Kiemelte ő is a csapategységet, szépen szólnak egymáshoz, nem hurrogják le azt, akinek nem megy, inkább felhozzák.

"Az erőnket mutatja, hogy visszajöttünk, ehhez kicsit én is kellettem, mert feljavultam támadásban. Az utolsó percben kicsit elhamarkodottan lőttem, utána azonnal rohantam vissza, semmi más nem érdekelt, csak hogy visszaérjek. Megérte iparkodnom, mert a kezembe került a labda" - mondta Tóth Tímea.

"Durva meccs volt, emberhátrányos védekezésünk feljavult, ez nagyon fontos része volt a sikernek. A padról bejöttem, kintről talán jobban láttam, mit kell tenni" - ismerte be Ferling Bernadett.

Hajdu János szövetségi kapitány szerint még szerencsés is volt, hogy a bírók néhány ítélettel sújtották csapatát, mert fokozta az amúgy sem gyenge harci kedvet. "Kockáztattam, hármat cseréltem támadás és védekezés közt, ebből kaptunk is gólt, de ha ezt nem teszem meg, nem csökkent volna a különbség. Tóth Timi szerencsére elkapta BL-formáját, az is kellett nagyon."

"Korábban sem lehetett magyar betegségként értékelni, ha valaki nagy előnyt adott el, mert erről szól a sportág. Csak a magyarok gondolták magyar betegségnek, mert csak magyar meccseket néznek. De csak az olimpiáról tudnék több példát mondani. Minket most a hullámhegy tetején ért a végső sípszó" - zárta mondandóját Hajdu.