Iszonyatos recsegést, ropogást hallottam

Az olimpiai legsokkolóbb sérülését a súlyemelő Baranyai János szenvedte el, harmadik szakító gyakorlatánál kifordult a könyöke, így hiába érkezett élete legjobb Pekingbe, nem tudta megszerezni az általa előzetesen megcélzott tizedik helyet. Először úgy tűnt, a versenyzőnek eltörött a könyöke, de később kiderült, hogy "csak" kificamodott, így a gyógyulás után folytathatja pályafutását.

Baranyainak édesapja volt a példaképe, aki oroszlányi színekben junior-világbajnoki címet szerzett, de korán abbahagyta. "Egyéni csúcsot akartam dönteni, az első két gyakorlatom jól sikerült, erősnek éreztem magam, a harmadik közben viszont megsérültem. Arra gyanakszom, amikor felvettem a súlyt, és a fejem fölé raktam, megpattanhatott valami a könyökömben. Mivel már nem tudtam kitámasztani, utána a súly egy pillanat alatt lehúzta. Olyan hirtelen történt mindez, annyira meglepett, hogy ki sem tudtam ugrani a tárcsák alól. Hiába, a gravitáció ellen nehéz küzdeni másfél mázsával. Azt csak később, napok múltán éreztem, hogy a hátamat is megsebesítette a rúd" - mondta mosolygósan a versenyző, aki amint lehet, szeretne visszatérni. Erre legkorábban jövőre kerülhet sor, nem kizárt, hogy hazatérése után még meg kell műteni a kificamodott részt.

Hogy mit érzett pontosan a sérülésekor? "Iszonyatos fájdalmat. Azt hittem, nyílt törésem van, és kiszakadt egy darab a kezemből. Recsegést, ropogást, szakadást hallottam. A fájdalom nem múlt el a mentőben sem, három órán át volt a könyököm természetellenes helyzetben, megnéztem az ujjaimat magam előtt, és hátra kellett fordítani a fejemet, ha látni akartam a könyököm. Szörnyű volt, igazi horror. De ha azt mondják nekem előre, hogy ez vár rám az olimpián, akkor is kijövök. Szeretek súlyt emelni, mert megnyugtat, kikapcsol, le tudom vezetni a feszültséget."

Baranyai elismerte, az élsport veszélyes az egészségre, kár is lenne szépíteni, kivált, mert sok versenyzőtársát érte hasonló sérülés.

"Nem foglalkozom a doppinggal, nem tudom, a többiek mit csinálnak, hogyan nem buknak le, de a teljesítőképességnek vannak határai. Én biztosan tiszta vagyok, de egy szintnél feljebb nem juthatok, hiába edzek, mint az állat. Tiszta is maradok, és tudom, a tizedik helyet célozhatom csak meg. A többiek, az elsők nem érdekelnek."

Nem sokat látott Kínából és Pekingből, bár a Nagy Falhoz már a verseny előtt elment. Nem jár tömegbe, mert félti a kezét, nehogy megnyomják akaratlanul is. "Tegnap megnéztem a jegeléskor, milyen állapotban van. Véraláfutásos, dagadt, a csont nem is látszik, de kibírom. A pakolás nem lesz egyszerű, most nem fogok hajtogatni, csak beletaposom a cuccaimat a csomagba."