Janics Natasa: Ugye milyen jó érzés, Kati?

2008.08.23. 14:10 Módosítva: 2008.08.25. 09:36
Kissé kisírt szemekkel állt rajthoz Kovács Katalin, hogy Janics Natasával megvédje címét az ötszázas kajakpárosok olimpiai versenyében. Kovács egyesben csalódást okozott, fejben nem volt ott, párosban viszont taktikus és higgadt versenyzéssel nyertek. Janics háromszoros olimpiai bajnok lett, Kovács kétszeres, Magyaroszág második aranyát szerezték Pekingben.

"Jaj, most nem beszélhetünk, sietnünk kell, különben elveszik az aranyunkat. Értsétek meg, tényleg ezt mondják itt" - hadarta rémülten Janics Natasa, miután győzelmük után partot értek. A hajó hitelesítése és a ceremónia várt rájuk, az aranyérmet Schmitt Pál adta át nekik.

Amióta együtt versenyeznek, mindössze egyszer kaptak ki, idén Szegeden, a német párostól, amely az elmúlt éveket uralta, most viszont csak a negyedik lett. 2007-ben nem versenyezhettek együtt, mert Janics Natasa különvált korábbi edzőjétől, Fábiánné Rozsnyói Katalintól. A legsikeresebb magyar edzőnő idén sem szerette volna, ha együtt mennek, a szövetségi kapitány, Angyal Zoltán azonban mindent megtett a párosért, és neki lett igaza. A magyar válogatók után az olimpiát is megnyerték.

"Ismerem annyira Katit, hogy ne mondjak neki semmit. Ilyenkor nem szabad. Kicsit megdöbbentem, nem is hittem el, hogy megverték. Különösen, hogy hárman is. Hallgattam, és beültünk a hajóba. Bátran mentünk előre, nem vettem vissza egy percre sem, el is fáradtam a végére" - értékelt később már nyugodtabban Janics Natasa.

A győztes taktikáról elmondta, semmi különös nem történt. "Kati húzott, én pedig toltam a hajót, ahogy csak bírtam. Húzta, toltam, így mentünk az aranyig." Magabiztosnak érezte győzelmüket, de most nem üvöltött semmit, mint Athénban. Akkor azt mondta, hogy ő a világ legboldogabb embere. "Már el is felejtettem, milyen ez az érzés. De most nagyon örülök, hogy éreztem újra. Ugye, milyen jó, Kati?"

Kovács elmosolyodott, de a csalódottságát nem akarta leplezni. Miközben az eredményhirdetésre várakozott, talán ő volt a hat érmes közül a legboldogtalanabb, arca mindent elárult, csak percekre volt képes felszabadulni. Janics ellenben izmait mutatta, integetett, és élvezte az öröm pillanatait.

Határtalan öröm olimpiai bajnoknak lenni

"Nem akarok magyarázkodni, elrontottam, nem tudtam úgy felpörögni, ahogy az ilyenkor elvárható lenne. Lapos voltam, fejben nem tudtam odatenni magam. Örülök a sikerünknek, de tiszta szívből nem lehetek boldog, mert nem tudom, mi történt egyesben. Szerencsére nem volt idő, hogy összeomoljak, ezért is sikerült elsőként befutni. Igazán nem tudtam felfogni, mi történt" - vette át a szót Kovács.

A legnagyobb magyar favorit a döntőben érte el legrosszabb idejét, majdnem két másodperccel maradt el attól, amit az előfutamban napokkal korábban evezett. Ő jutott a legjob idővel a döntőbe. Egy óra sem volt a két szám között, így valóban nem volt ideje önmarcangolásra, számvetésre.

Elismerte, nem tudta leadni azt a teljesítményt, amit önmagától elvárt. "Csak azzal foglalkoztam, hogy ellazítsam az izmaimat, mert eléggé bekötöttem, merev lettem a végére." Kovács kifejtette, nehéz önmagát és a szakágat osztályozni, mert arannyal, ezüsttel és negyedik hellyel nem szerepelt rosszul, mégis többre számított. "Büszkének kell lennünk, de többre számítottunk. Ismétlem, egyesben még fel kell dolgozni, mi történt. Párosban viszont jól mentünk. Nem lehet mindent megnyerni."

"Megvédem Katit, mert nagyon hosszú időszakon vagyunk túl, többször kellett csúcsformában lennünk. Ez erősen hatott ránk. Négyesben beragadtunk a rajtnál, akkor el is ment az arany. Túl szép, ami történt a végén" - összegzett Janics.