Rebecca Romero vetkőzött is, meg nem is

„Amikor a váltás mellett döntöttem, végiggondoltam minden forgatókönyvet, és azt mondtam, semmi esetre sem bánnám meg. Azt akarom, hogy nyerjenek, szerintem képesek rá” – mondta néhány nappal ezelőtt a brit Rebecca Romero országa női négypárevezősének olimpiai esélyeiről. A brit pályakerékpáros Athénban még az ezüstöt nyert hajóban ült a nyereg helyett, majd váltott.

Amikor korábbi társai esélyeit latolgatta, egyaránt a döntők előtt voltak: az evezősök futamgyőztesként kerültek oda, ő viszont esélyesként a rosszabb idővel jutott a szintén brit Wendy Houvenagel elleni párharcba a három kilométeres üldözéses versenyben. Megvolt az esélye, hogy a 28 éves kerekesnek megint ezüst jut, és elszalaszt egy aranyat.

A vasárnapi döntőben – fél órával azután, hogy a brit evezősök másodikak lettek a kínaiak mögött – Romero agyonverte csapattársát, akivel márciusban együtt lett világbajnok. Két másodperc volt az előnye, ami ezen a szinten jelentősnek számít. A párharc különlegessége az volt, hogy az ellenfél sem a kerékpáron nőtt fel: Houvenagel csak 27 évesen kezdte a sportágat, hogy segítse férje országúti edzéseit. A pályakerekesek között két éve, 32 évesen kezdett el nemzetközi szinten versenyezni.

Rebecca Romero váltása is egyedülálló, ráadásul már az evezésbe is valószerűtlenül csöppent bele. A gyerekként sportolónak egyáltalán nem kiemelkedő Romero családja 17 éves korában a Temze mellé költözött, és ő kitalálta, szeretne valami vízi sportot művelni. Úgy gondolta, előbb az evezést próbálja ki. Annyira bejött a választás, hogy két évvel később már korosztályos világversenyen indult. 2004-ben az olimpián az ezüst jött össze, egy évvel később világbajnok lett a négypárevezőssel. Annak a szezonnak a végén úgy gondolta, hagy időt hátsérülése gyógyulására, de eközben elege lett: befejezte az evezést.

A pályakerékpárosok teljesen véletlenül, Romero egy barátjától értesültek arról, hogy a biciklizéshez is jó adottságokkal rendelkező sportoló felhagyott az evezéssel. Megkeresték, és igent mondott egy tesztelésre. A korábban kiegészítésként országúton kerekező Rebecca meglátta a pályát, és el kezdett félni, mert nem értette, hogyan maradnak fent a biciklik a teknő oldalán.

Aztán úrrá lett a félelmen és a kerékpáron, majd a terheléses vizsgálaton is kitűnően teljesített. Az eredményei tekintélyt parancsolóak voltak, de körülbelül erre számítottak egy magasra jutott sportolótól, a hozzáállása azonban még jobban megfogta az edzőket. Romero ugyanis egészen kegyetlen módon tudja magát a végletekig kínozni.

Az őt figyelők szerint ez egyszerre aggasztó és bámulatra méltó. Rebecca azonban úgy gondolja, nem teljesít eleget az edzéseken, állandóan elégedetlen önmagával. „Mindig azt gondolom, nem vagyok elég kemény, nem vagyok elég erős és fegyelmezett. Alapjában véve lusta ember vagyok” – vallja magáról.

Ráadásul az is kiderült, hogy sokkal jobban fekszik neki ez az egyéni sportág. Az evezés frusztrálta azzal, hogy korlátokat szabott egyéni ambícióinak. „Ha valaki nem nyújt száz százalékot egy hajóban, a többiek eredményét is lerontja. Ugyanakkor ha győztök, csak negyedrészben vagy győztes. A kudarcnál meg eloszlik a felelősség, könnyebb elbújni” – mutatott rá, mit nem kedvelt egykori sportágában.

A váltás annyira bejött, hogy hónapokkal első edzése után brit bajnok lett. Az első nemzetközi versenye 2006 novemberében a moszkvai világkupa volt, annak a döntőjében még kikapott Houvenageltól, de így is ezüsttel nyitott. Alig egy évvel azután, hogy kezdett, világbajnoki ezüstérmes lett. Mindezt a három kilométeres üldözéses versenyben, ami a hozzáértők szerint nem is a legegyszerűbb szám, mert nem elég hozzá a puszta erőkifejtés.

Az idei manchesteri vébén eljött számára a hihetetlen áttörés: az egyéni döntőjében hét másodpercet vert az amerikai Sarah Hammerre, és a csapat üldözéses versenyben is aranyérmes lett. Innentől kezdve egyértelműen az olimpia egyik fő esélyese lett.

Edzői amiatt is nagyra tartják Romerót, mert úgy vélik, az a típusú versenyző, aki nem akarja a győzelmet, hanem egyszerűen szüksége van rá. Ő ezt őszinteségnek nevezi.

„Ha van valami kialakult képem magamról, az az, hogy vagyok, ami vagyok: teljesen őszinte. Sok brit sportoló azt hajtogatja, mennyire örül, hogy élete legjobbját nyújtotta. Én azonban azt ismételgetem, hogy aranyat akarok, és nem leszek boldog, ha nem sikerül. Nekem ez az őszinteség.”

A pekingi döntő előtt is egyértelmű volt az elszántsága, a győzni akarás kiült az arcára, amivel már a rajt előtt túlszárnyalta ellenfelét. Az olimpiai bajnok számára mégsem a görcsös győzni akarást jelenti a versenyzés, hanem az őt belülről szétfeszítő nyughatatlanság kiélését. „Úgy érzed, hogy már vennéd is a melegítődet, és futnál. Nekipattansz a falnak, fel-le ugrálsz. Fogalmam sincs, hogy bírt ki a szobatársam Manchesterben. Azt hiszem, ez olyan, mint megpróbálni visszatartani egy versenylovat. Aztán mintha elvesztetted volna felette az ellenőrzésed, valami az uralmába kerített.”

Győzött, és ezzel az úszásban és kézilabdában dobogós keletnémet Roswitha Krause, valamint az amerikai úszó-vízilabdázó Tim Shaw mellett a harmadik lett, aki két különböző sportágban nyert nyári olimpiai érmet.

Az emlegetett őszinteség azonban épp a játékok előtt szenvedett kisebb csorbát, amikor Rebbecca fotói feltűntek Anglia-szerte. A kerekes a Coca-Cola energiaital-márkájának kampányában meztelenül feszített kerékpárján. Úgy fotózták, hogy csak sejtessen, ne legyen igazán erotikus. Ízléses kép lett, amiről most elárulta az édesanyja, hogy valójában photoshoppal készült. Ugyanis volt rajta fehérnemű.