Kilencedszer bajnok a vízilabda-válogatott

Másodszor is sikerült megvédenie olimpiai bajnoki címét a magyar vízilabda-válogatottnak az Egyesült Államok legyőzésével.

Rögtön nehéz mérkőzéssel kezdte a tornát az előző két olimpia győztese, pedig egy újonc volt az ellenfél. Montenegrót az Eb után most sem sikerült legyőzni, háromgólos előnyünkből lett 10-10. Következett Görögország szétverése (17-6), Spanyolország magabiztos legyőzése (8-5) úgy, hogy egy félidőn keresztül nem kapott gólt a magyar válogatott. A két utolsó csoportmeccsen előbb kínlódtak Benedekék (Ausztrália, 13-12), majd lazítva is nyertek (Kanada, 12-3). A csoportgyőzelem azt jelentette, hogy az elődöntőért nem kellett újabb meccset vívni, ott pedig végre sikerült legyőzni Montenegrót, 11-9-re.

A döntőben az az Egyesült Államok lett az ellenfél, amely az olimpia előtt nem számított esélyesnek, azonban a csoportmeccseken legyőzte Olaszországot, Horvátországot és hiába kapott ki Szerbiától, az élen végzett. Az elődöntőben megint a szerbekkel találkoztak össze és óriási meglepetésre 10-5-re megverték őket.

A vasárnapi döntő elején fél perc sem kellett az első magyar gólhoz, Kiss Gergely emberelőnyben szerezte meg a vezetést (1-0). Két előnyt értékesítettek az amerikaiak, Peter Varellas és a csapatkapitány Tony Azevedo találataival megszerezték a vezetést (1-2). Az egyenlítéshez kettős emberelőny kellett, Varga Dénes lövése épp csak bevánszorgott a kapuba (2-2). Az amerikaiak lendületének ez nem ártott, Azevedo büntetőből vette vissza a vezetést (2-3).

Újabb emberelőnyből Varga Dénes egyenlített egy nagyszerű góllal (3-3), ezután tűnt először zavartnak az ellenfél. Két akciógól következett, Kis Gábor távolról, a center Ryan Bailey tetszetős húzással (4-4). Újra nálunk volt az előny: egy megúszás végén Madaras Norbert passzolt Biros Péternek, aki kapásból, kiszorítva lőtt (5-4). Benedek Tibor nagyszerű találata hozta a félidő tizedik gólját és az első kétgólos különbséget (6-4).

A folytatásban egy gólnélküli támadásunk után Jesse Smith lőtt bombagólt (6-5). Kisebb lett a rohanás, azonban ebbe a magyar csapat ragadt bele, mert két perc elteltével Azevedo már egyenlített a negyed első kiállítása után (6-6). Ekkor Kemény Dénes elszánta magát, lecserélte a kapus Gergely Istvánt, jött az elődöntőben szintén lehozott Szécsi Zoltán. Mi is előnybe kerültünk, a jól kijátszott labdát Kásás Tamás húzta be látványosan (7-6).

A kisebb megingás végleg a magyarok mögött maradt, amikor Biros távoli bombájával megint kétgólos lett a különbség (8-6). Hosnyánszky Norbert kiállítása után Layne Beaubien szépített (8-7). Az amerikai egyenlítés nemcsak, hogy akcióból született, de Azvedo ejtése egészen gyönyörűre sikerült (8-8). Úgy tűnt, Benedek szép találattal visszavette a vezetést egy emberelőny első másodpercében, azonban a bírók úgy ítélték meg, belelóbált a lövésbe és elvették a labdát. A negyed legvégére maradt egy nagyszerű húzás: Kis passzolt a felúszó Birosnak, aki a félidő utolsó pillanatában betalált (9-8).

A harmadik nyolc perc kihagyott magyar támadással, kihasznált amerikai előnnyel indult (9-9). Nekünk nem sikerült értékesíteni az előnyt, az amerikaiak viszont elszórakozták a következő támadásukat egy rosszul centerezett labdával. Aztán Molnár Tamás középről távolról és akcióból szerezte vissza a vezetést (10-9). Szécsi Zoltán bravúros védése után nem sikerült növelni az előnyt, az amerikaiak azonban a következő támadásból sem találtak be, lefordulásból Varga Dénes szép gólt szerzett (11-9). Benedek kiállítása után Szécsi védett nagyszerűen. Eredménytelen magyar támadások, illetve Szécsi újabb hárítása után nem sikerült háromra növelni az előnyt.

Az utolsó negyed elején Kásás kapott (megtorlatlanul) nagy pofont, majd a következő támadásban ő lőtte a labdát nagy erővel a felső lécre. A kipattanó nálunk maradt és Varga Dániel magabiztosan állította be az eddigi legnagyobb előnyt (12-9) kicsit több mint öt perccel a döntő vége előtt. Egy időkérés után, emberelőnyből Varga Dénes már négyre növelte a vezetést (13-9). A következő két emberhátrányt sikerült kivédekezni, a sajátunkat viszont kihasználtuk: Madaras Norbert góljával lett 14-9. Ezzel eldőlt, Magyarország sorozatban harmadszor nyert olimpiát.

Smith még szépített (14-10), kihagytunk egy újabb előnyt, de ezek már lényegtelen részletek voltak a megnyert döntő eseményei között.

"Szerettük volna, terveztük, dolgoztunk érte, de akkor sem volt biztos. Ahhoz, hogy sikerült, kellett egy csomó dolog: szerencse, elhivatottság, nem tudom, még mi minden. De azért a háromból három az valószínűleg nem véletlen. Háromszor egymás után valamilyen kívülálló okból nem nyerhetünk, valamit nyilván mi is hozzátettünk ehhez. Csak köszönni tudom ezeket az élményeket a srácoknak.

Huszonegy ember hozta össze ezt a három címet, a magyarban mindkettő szerencsés szám. Négy új olimpiai bajnokunk van, de nagy volt a felelőssége a kilenc réginek. A meccs közepén egyik legjobbunknak lovaglóizom-húzódás miatt végleg ki kellett szállnia, ezt mondjuk nem nevezném szerencsének, de Biros Péter addig fantasztikusan játszott.

Fontos volt, hogy a csapat a szoros állásból el tudott húzni. Most van hat háromszoros olimpiai bajnokunk, hogy mennyire nehéz ez, meg kell nézni a könyvekben. Három perccel a vége előtt, négygólos vezetésnél kezdtem megnyugodni. Szeretnék édesapámmal beszélni, mert nem látta a meccset, nem nézi soha, majd elmesélem neki. A nagyobbik fiammal is szeretnék beszélni, aki Floridában tanul, és interneten követte a mérkőzést" - mondta az eredményhirdetésre menet a szakvezető.

A Kemény Dénes irányította magyar vízilabda-válogatottnak ezzel a sportág második csapataként sikerült egymás után háromszor olimpiát nyerni, korábban, az 1920-as években a britek tudták ezt megcsinálni. A magyar együttesben hat játékos lett háromszoros olimpiai bajnok: Szécsi, Kásás, Kiss, Benedek, Molnár, Biros. Ők sikerükkel beérték Kárpáti Györgyöt és Gyarmati Dezsőt. Most már kétszeres olimpiai bajnok Gergely, Madaras és Varga Tamás. Az első címét szerezte Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Varga Dániel, Varga Dénes. A magyar vízilabda-válogatott úgy lett újra olimpiai bajnok, hogy az athéni döntő óta egyetlen rangos világversenyen sem győzött.