Hol a helye Dakarnak?

Hiába a hideg és a téli sportok szezonja, hiába a Négysáncverseny őrjöngő osztrákokkal és zágrábi szlalomfutamok szintén őrjöngő horvátokkal, 2009 legeleje sportilag a lehető legmelegebb helyről - szó szerint és nem szó szerint egyaránt -, Afrikáról szól. Afrikáról, csak egy kis csavarral, hiszen nem zajlik ott most semmilyen nemzetközi hírű verseny vagy bajnokság, és még az is lehet, hogy nem is fog.

Először is itt van ez a Dakar, és annyit muszáj minél előbb leszögezni, hogy ez a Dél-Amerikában zajló rali nem Dakar, a világ, vagy legalábbis a szervezők szégyene, hogy ilyen néven futhat. Hogy egy szintén franciák által szervezett többnapos verseny példájával érzékeltessük a problémát, vegyük például a Tour de France-t, amelyet ha egyszer ne adj' isten Németországban kellene megrendezni, egészen biztosan más néven kellene beharangozni. És nem patrióta okokból, hanem mert a Tour de France egy olyan biciklis körverseny, amely a Pireneusok és az Alpok hágói, a bretagne-i és provence-i falvak utcái, a francia utak jellegzetes körforgalmai nélkül egyszerűen értelmezhetetlen.

Ugyanez a helyzet a Dakarral. Az a kontinensek közötti kompút, a nézelődő tuaregek indigókék leplei, az utolsó szakasz tengerparti száguldozása és főleg a Szahara embertelen homokdűnéi nélkül egészen egyszerűen nem Dakar. Voltak Dakarok, amelyek nem ragaszkodtak a klasszikus Párizs-Dakar útvonalhoz, így került sor Párizs-Fokváros és Marseille-Sharm el Sheikh versenyekre, sőt volt olyan év is, amikor a rali nem is érintette Európát. Kereskedelmi és főleg politikai okokból az útvonal rendre változott, hol Algériát volt tanácsos elkerülni, hol Líbiát, az azonban végig világos volt, hogy a lényeg, amitől a Dakar egyáltalán Dakar, az Afrika. Ahol nincsenek marhanyájak, meg Andok, az idei kiírás kötelező díszletei.

Igazi Dakar azért nincs idén, mert tavaly sem volt. Miután 2007 karácsonyán Mauritániában megöltek négy francia turistát, a szervezők, hazájuk külügyminisztériumára és állítólagos al-Kaída-fenyegetésekre hivatkozva, egyetlen nappal az indulás előtt lefújták a versenyt. Sokan buktak ezzel nagyon sok pénzt, a franciák nem engedhettek meg maguknak még egy ekkora égést, így biztosra menve inkább áttelepítették az egész cirkuszt Dél-Amerikába. Amivel nincs is gond, csak egyrészt illett volna valami más nevet találni a viadalnak, "A Dakar bemutatja: Pampa-Andok 2009", vagy valami hasonlót, másrészt ez az óvatosság pont a Dakartól elég béna dolog.

A versenyt évek óta vádolják az imperialista gyilkolászásig bezárólag minden alaptalan marhasággal. Igaz, hogy a Dakar olyan gépeket vitt el Afrika legnyomorultabb zugaiba, amelyek esetenként a vendéglátó ország teljes államadósságához képest is sokat értek, és igaz, hogy a nagy száguldozásban rendre haltak meg helyi bámészkodók, sokszor gyerekek is. Azt viszont a rali ellenzői soha nem voltak képesek megfogalmazni, hogy mennyiben lenne jobb Mauritánia vagy Nyugat-Szahara lakóinak, ha még ezek az autók és motorok sem néztek volna feléjük legalább évente egyszer. Abban viszont nagyon is igazuk volt, hogy a szervezők, a versenyzők és a szponzorok nagy ívben tettek a helyiek életére, megélhetésére és elütött teheneire, mert hát ez egy óriási kaland, az olyasmi közben meg mindig vannak áldozatok. Amiben megint van igazság, csak hát ezek után az első komoly veszély jelére a szomszéd kontinensig szaladni meglehetősen gyáva és sportszerűtlen dolog.

Nem mintha Afrika nem tudna egyedül is gondoskodni a felesleges és erőszakos halálesetekről, ahogy az a héten ismét történt a kontinens valaha volt legfontosabb sporteseményével, a 2010-es dél-afrikai focivébével érintőlegesen kapcsolatban. Most éppen Jimmy Mohlalát, a világbajnokság szervezőbizottságának egyik tagját lőtték le, lehet, hogy azért, mert valami korrupciós ügyeket kapirgált éppen a jövő évi tornára épülő egyik stadionnal kapcsolatban, de az is lehet, hogy ettől teljesen függetlenül. Dél-Afrikában ugyanis egészen megdöbbentően sok erőszakos bűncselekmény történik, arányaiban még annál is több, mint mondjuk a 2014-es vébének otthont adó és szintén kemény helynek számító Brazíliában.

Sajnos a FIFA, elsősorban pedig a szervezet enyhén mániákus vezetője, Sepp Blatter már évtizedek óta erőlteti az afrikai világbajnokság gondolatát, és most úgy tűnik, hogy az sem tántorítja el őket, ha Lucas Radebét és Benni McCarthyt egyszerre puffantják le valami johannesburgi utcasarkon. Pedig a foci nem kalandtúra meg expedíció, sem a résztvevők, sem a nézők nem igénylik, hogy életüket és vérüket vásárra vigyék, így talán felesleges húzás egy futballtornát ilyen jellegű akadályversennyé tenni. A FIFA-nak pedig végképp nem dolga az ENSZ vagy valami szárazdada szerepében tetszelegve úgy tennie, mintha tudna segíteni egy kontinens bajain. Arról nem is beszélve, hogy ha a Dakar felesleges rongyrázás szerencsétlen sorsú emberek orra előtt, akkor a focivébé is az. Nyilván senki nem gondolja, hogy a fekete nyomornegyedek lakói egyáltalán el fognak jutni a meccsekre (nyomott árú jegyek ide vagy oda), vagy hogy olyan sokat fognak profitálni a felhúzott létesítményekből. A Dakarnak csak Afrikában van a helye. A focivébének viszont még egy jó ideig egyáltalán nem.