Léderer Ákos végre a helyére került

2009.01.20. 16:11 Módosítva: 2015.05.21. 02:14

A magyar sportfogyasztó kedvelt tevékenysége szidni mindenkit, aki szembejön. Először is magát a sportolót, majd az edzőt, a bírót, az időjárást, a szögletzászlót, a sportfogyasztókat meg mindenki mást, és végül, de nem utolsó sorban a sportriportereket. A sportriporter személyes tragédiája, hogy a többit legalább néha dicsérni is szokták, őt viszont szinte soha.

A magyar sportfogyasztók többsége szerint minden magyar sportriporter hülye. Legfeljebb Hajdú B. István kivétel, de ő sem feltétlenül. Felkészületlenek, nem értenek semmihez, nem tudnak beszélni, rikácsolnak, pocsék a humoruk, és egyébként is menjenek a fenébe.

Anélkül, hogy a gyatrábbját felmentenénk: ez természetesen nincs így, mert nincs nehezebb, mint élő adásban másfél vagy akár két és fél órán át nemcsak okosnak lenni, hanem annak is látszani. De hát ezt hiába mondjuk, a magyar sportfogyasztót nem lehet csak úgy, visszakézből meggyőzni valaminek az ellenkezőjéről.

A magyar sportfogyasztó sportriporter-gyűlöletének egyik kiemelt célpontja Léderer Ákos, az RTL Klub televízió munkatársa.

Léderer Ákos akkor került a magyar sportfogyasztók figyelmének fókuszpontjába, amikor sok mérkőzést közvetített a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokságról. Arról, hogy Léderer Ákos mennyire konyított vagy nem konyított a nemzetközi futballhoz, a magyar sportfogyasztó nem szokott beszélni, mert mindig annyira felidegesíti magát a sportriporter különleges hangfekvésén és extatikus megnyilvánulásain, hogy másra nem is bír figyelni.

Ennek a szövegnek a szerzője ehhez keveset tud hozzáfűzni, mert nem nagyon néz labdarúgást mostanában. Főként jégkorongot néz helyette.

Amikor néhány hónappal ezelőtt kiderült, a Sportklub televízió jégkorongmérkőzéseket fog közvetíteni, a jégkorongblog törzshozzászólói mind azt írták, jaj, csak ne Léderer Ákos legyen a kommentátor.

A kommentátor azonban Léderer Ákos lett. És szép lassan, egyik meccsről a másikra bebizonyította, felesleges volt félni tőle.

Léderer Ákos nagyon jól - a szigorúbbak kedvéért: csak jól - közvetíti a jégkorongot. Képben van, felismeri a lest és a sorcserét, tudja, mikor érdemes megvárni a lassítást, mikor szabad sietni a következtetések levonásával. Ismeri a szabályokat, pedig bonyolultak, képes olvasni a bírók gesztusait. Lelkes, de nem ripacskodik. Felpörög, de nem veti el a sulykot. Könnyed, de nem poénkodik ostobán.

Néha-néha véletlenül lelabdázza a korongot, de egyre ritkábban. Léderer Ákos ebben a szerepben ügyes, nincs mese.

Léderer Ákos tehát a helyére került. Örülünk neki.