A futballgyilkos visszatér

Ha minden igaz, Florentino Pérez, minden idők legellenszenvesebb futballklubelnöke megint futballklubelnök lesz. Amikor a Milan brazil aranylabdása, Kaká majdnem a Manchester Cityhez szerződött, sokan azt mondták-írták, a transzfer a futball halála lett volna. Pedig a futball egyszer már meghalt. Akkor maga Florentino Pérez ölte meg.

Florentino Pérez hat évig volt a Real Madrid első embere, 2000-ben kezdte, 2006-ban végezte. Amikor belépett, a klub elképesztő adósságokat görgetett maga előtt. Ennek felszámolásába nem spórolással, hanem eszetlen költekezéssel vágott bele. A fordított logika bejött: a szupersztárokra költött eurószázmilliók eurószázmilliókat hoztak. Jött Figo, Zidane, Ronaldo, Beckham, Owen, a kispadon is aranylabdások mocorogtak, de a számukkal eladott mezekből, a sálakból, bögrékből dőlt a pénz, beállt az egyensúly.

Eredmények is voltak, eleinte. Nyertek bajnokságokat, Bajnokok Ligáját többször, mindenki galaktikusokról beszélt, más kérdés, az alapból Madrid-drukkereken kívül nem kedvelte őket senki. A világválogatottakat nem lehet kedvelni. Ha nyernek, egye fene, ha kikapnak, öröm annak is, akit amúgy nem is nagyon érdekel az egész.

Nem állítom, hogy Pérez miatt kezdődött a fegyverkezési verseny a nemzetközi topfutballban, költöttek sokat mások is, előtte is, de hogy a Figóért és a Zidane-ért kifizetett pénzekkel új lendületet vett, az fix.

Ám aztán kiderült, a dolog mégsem működik. A Real Madrid Európa első számú tehetségtemetője lett.

A futball halála nem az, amikor kiscsapatokból próbálnak nagyot csinálni – pérezi módszerekkel –, hanem az, amikor mindent féltucatnyi világválogatott ural, és a többieknek nincs esélyük.

Florentino Pérez egyből feléledt, amikor kiderült, van sansza visszatérni. Már kampányol, Zinedine Zidane-t emlegeti, meg Kakát. Ő meg tudná csinálni, amit a manchesteri arabok nem tudtak. Tényleg meg tudná.

De minek? A futballt, úgy látszik, többször is meg lehet ölni.