A bajnokok reggelije magánügy

Szóval Michael Phelps füvet szívott. Van már a Magyar Értelmező Kéziszótárban olyan szócikk, hogy "nem hír"? Csak mert akkor itt lenne egy biztos tipp, ha esetleg remek példával szeretnék elmagyarázni. Ennek ellenére mégis van kis érdekesség.

Abban szinte mindenki egyetért, hogy a kéjgyilkosság és a vízipipából slukkolás nem egyenlő értékű bűncselekmények. Aki fiatal, sikeres, tele van pénzzel, és olyan csillogó társaságban forgolódik, mint minden idők legsikeresebb sportolója, az nyilván kerül néha kábítószerek közelébe. Meg az is, aki csak egy nagyra nőtt kamasz, hasonlóan éretlen társak által körbevéve, a napi 18 órás monoton munka után végre egy kis szokatlan izgalomra vágyva. Ennek ellenére a kiváló sportemberek kábítószer-fogyasztási szokásai valamiért mindig kiemelt figyelemben részesülnek.

Ennek elsősorban természetesen az az oka, hogy sokak fejében a kábítószer=doppingszer egyenlet a mai napig kikezdhetetlen axióma. Hiába nincs ez így, a tévhitnek olyan nagyságok estek áldozatul, mint a kokainnal lebukott Javier Sotomayor, a szintén kokain miatt eltiltott és a Chelsea-től kirúgott Adrian Mutu, és természetesen mindannyiuk közül a leghíresebb, Diego Armando Maradona. Egyikükről sem gondolhatta senki komolyan, hogy a kábítószer bármit is javít a teljesítményükön - Maradona esetében ugye elég nyilvánvaló volt ez még a laikus toxikológus számára is, amint látta azt az egyre jobban széteső roncsot, aki a kilencvenes években még néha-néha megvillant a világ focipályáin.

Maradona addikciója persze extrém példa, ám az olyan alkalmi és természetesen szintén nem teljesítményfokozó, hanem rekreációs céllal kábítószert fogyasztó sportolók, mint Phelps is, számíthatnak a közönség vizslató érdeklődésére. Ennek természetesn a Phelps-kaliberű sportolók celebstátusza az oka. És míg egy Amy Winehouse-tól vagy bármilyen egyéb popsztártól, színésztől és a showbusiness más szereplőitől a művelt ember ma már nagyjából elvárja az alkalmankénti agyeldobást, sportolók esetében még mindig sokan hajlamosak a meglepődésre, vagy legalább az álmeglepődésre.

Különös módon a sportolókat máig sokan az egészséges, mi több, a sportos életmód elkötelezettjeinek képzelik. Hiába a számtalan olyan történet, mint a félidőben az öltözőben egyik cigiről a másikra gyújtó Sócratesé, vagy Énekes Lajos jégkorongedző zseniális nyilatkozata a hétfői Nemzeti Sportban, amely szerint "nálunk is előfordult csapatbulin, hogy valaki rágyújtott, de akkor már nem tudott magáról". Az a helyzet, hogy még a legmagasabb szintű versenysport is bőven hagy lehetőséget művelőinek a kikapcsolódásra és a haj eleresztésére. Aki irodában dolgozik, az is megengedheti magának, hogy hétvégén megigyon egy pohár vagy két üveg bort, esetleg sodorjon egy méretes dzsointot anélkül, hogy ez negatív hatással lenne a munkájára. És igenis lehet örülni annak, hogy erre olyan hősöknek is van lehetőségük, mint Michael Phelps.

A Fizikális Edukáció kedvenc vesszőparipái közé tartozik annak a teljesen triviális ténynek a sulykolása, hogy a sportoló is csak olyan ember, mint mi, csak sokkal magasabbra tud ugrani, vagy sokkal jobban tud cselezni, vagy sokkal ügyesebben tud műkorcsolyázni. Egyébként meg se nem jobbak, se nem rosszabbak a többi földi halandónál, és ugyanazok a jogok illetik meg őket, mint minket. Híres emberként el kell tűrniük a média és a közönség zaklatását, ám olyasmiért pálcát törni felettük, amit egyébként mindenki másnak elnézünk az amerikai elnökig bezárólag, butaság, cinizmus és magas ló.

Bár a hírt és a hírhedt képet először hozó brit bulvárlap, a News of the World még erre próbált játszani, hála a jó istennek úgy tűnik, Phelps csodálatos karrierje nem hogy nem omlik össze, de még egy egészen kis csorba sem esik rajta. Az Amerikai Olimpiai Bizottság ugyan rosszallását fejezte ki, ám azt is gyorsan közölte, hogy Phelpsre semmilyen szankció nem vár, mivel versenyidőszakon kívül nem tiltott a marihuána fogyasztása. Phelps szponzorai sem léptek, a Visatól a Kellogg'sig mindenki kitart a bajnok mellett. Az igazi örömhír pedig az, hogy néha tényleg nem lesz hír abból, ami nem hír.