Koronavírus adatok

2021. dec. 02.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Melinda, Vivien
5 °C
7 °C

Elmenedzselve

2009.05.15. 15:59 Módosítva: 2009.05.15. 15:59

Kétszeresen is bajban vagyok most, hogy az ismert események miatt Talmácsi Gáborról kell írnom. Egyrészt azért, mert amikor legutóbb tettem ilyet, olyan mennyiségű és minőségű olvasói levelet kaptam, mint nagyon ritkán. Talmácsi valamiért elképesztő indulatú támogatókkal rendelkezik, akik bármelyik magyar politikai erőt megszégyenítő módon tudnak káromkodni és életveszélyesen fenyegetni. Mivel most is csak azt fogom írni, amit a múltkor, hogy milyen szomorú, ha egy ilyen tehetséges sportoló ügyeit rosszul intézik, már utána is néztem a tanúvédelmi programoknak.

Másodszor is azért kellemetlen nekem ez az egész, mert csütörtökön délután - mivel pechemre én vagyok az egyetlen az Index szerkesztőségében, aki egyszerre tud spanyolul és van legalább valami halvány fogalma a sportról - én beszéltem Talmácsi istállójnak főnökével, Jorge Martinez Asparral. Viszonylag ritkán szoktam beszélgetni legendákkal, márpedig a négyszeres világbajnok Aspar a motorversenyek világában legenda, és egészen megdöbbentett, hogy milyen normális ember tud lenni az ilyen. Aspa érezhetően tanácstalanul és elkeseredetten mondta el, hogy egy hete próbál Talmácsival személyesen beszélni, ám csak a menedzserét tudja elérni, és hogy ő ilyen ügyet, hogy egy versenyző szezon közben így lelépjen, 28 éves szakmai munkája alatt soha nem látott. Végig nagyon kedves volt, és úgy köszönt el, hgy "un abrazo", ami nagyjából annyit tesz, hogy "ölellek".

Mielőtt belemennénk a részletekbe, szögezzük le, hogy egy profi sportolónak összesen két célja lehet az életben: nyerni és pénzt keresni. Az, hogy Talmácsiék most egyoldalúan felmondták a Balatonring csapattal a szerződésüket, se sportsikereket, se pénzt nem fog nekik hozni. Erősen kétséges, hogy Talmácsi még ebben az évben versenymotorra - pláne jó versenymotorra - ülhessen, és egy ilyen kihagyás után egy sportolói években mérve bizony már nem fiatal versenyzőnek nem lesz könnyű ismét a legjobbak közé kerülnie. Ha Talmácsi menedzsmentjének ennek a mostani ügynek minden egyes elemében igaza van, akkor is tisztában kellett volna lenniük azzal, hogy döntésükkel minden idők legjobb magyar motorversenyzőjének csak ártanak.

Talmácsi menedzsmentje két dologra hivatkozva mondta fel a szerződést. Először is azért, mert állításuk szerint Talmácsi a mai napig nem kapta meg a neki beígért második motort. Aspar szerint a motor ott van a Le Mans-i boxban, az újságírók megnézhetik, nem is érti, min folyik a vita. Innen nehéz megítélni, hogy kinek van igaza, de itt legfeljebb egy kis csúszásról lehet szó, márpedig ilyesmi még a sokkal nagyobb pénzeket megmozgató Forma-1-ben is előfordul. Nem érkezik meg időre a beígért alkatrész, tovább kell tesztelni a már versenyre késznek hitt motort, satöbbi. Ez egészen biztosan kevés ahhoz, hogy érdemes lenne miatta egy fantasztikus karriert kockára tenni.

A rejtélyes második motor mellett Talmácsiék másik baja a médiajogokkal kapcsolatos. Ez ügyben annyira különbözik a két fél álláspontja, amennyire csak lehet. Nevezetesen mindkét fél azt állítja, hogy az bizony az övék. Illetve Asparék egészen pontosan azt, hogy a jogok az övék, és csak átengedték ezeket a Talmácsi ügyeit intéző Faster cégnek. Valószínűleg még el fog tartani egy ideig, hogy a teljes igazság kiderüljön, az viszont már most egészen világosan látszik, hogy itt nem valamiféle magasztos dolgon, büszkeségen, sportolói integritáson vagy ilyesmin megy a vita, hanem egyszerűen csak egy csinos rakásnyi pénzen. A jelenlegi állás szerint Talmácsi menedzsmentje eléggé nyakatekert jogi csűrés-csavarással igyekszik bebizonyítani, hogy bár a jogok valóban Aspar kezében voltak, a szerződést újra kellett volna tárgyalni az idei szezon előtt.

Ahogy azzal minden olvasó tisztában van, aki már dolgozott profitorientált cégnél, az irodában használt munkaeszközök nem az ő tulajdonát képezik, nem viheti például haza asztaláról a telefont. Sőt, komolyabb helyeken magánjellegű beszélgetéseket sem folytathat rajta. Nincs ez máshogy a profi sportban sem. Talmácsi bizony a Balatonring csapat alkalmazottja, és a győzelmen és a fizetésén kívül máshoz nincs nagyon se köze, se joga. Ahhoz nagyon nagy sztárnak kell lenni a profi sport világában - Beckham vagy Schumacher kaliberűnek -, hogy egy sportoló tulajdonosai leálljanak vele osztozkodni a médiajogokon. Talmácsi ugyan Magyarországon valóban sztár, ám ez még kevés ahhoz, hogy egy magára adó istálló szívét meglágyítsa. Nekik ugyanis tökmindegy.

Tökmindegy, hiszen ha Talmácsi tényleg komolyan gondolja a lelépést, Asparék egyszerűen szerződtetnek valakit a helyére. Hiába hiszi azt szegény magyar versenyző, hogy szükség van rá, az a helyzet, hogy sajnos nincs. Schumacherre szüksége volt a Forma-1-nek, ezért is volt jó az alkupozíciója, Talmácsi esetében viszont erről szó sincs. Ha lelép, hát lelép, és magyar rajongóin kívül senki nem fogja megsiratni.

Az a múltkori cikk, amelyre annyi ideges reakció érkezett, arról szólt, hogy Talmácsi ügyeit az ezzel megbízottak rosszul intézik, és így sajnos valószínűtlen, hogy sikeres lehessen a 250 köbcentisek közt. Ahogy most áll a dolog, már nemcsak a sikerei kerültek veszélybe, hanem a komplett karrierje is. Vagy sürgősen változik valami, vagy ismét egy klasszikusan magyar sztorink lesz, bajnokunk meg nem. Pedig tényleg milyen szépen indult.