Rúzsos Gyuri jól megkapta

Az igazi újságírás fontos, nemes és igen demokratikus dolog, ennek megfelelően fullasztóan unalmas. A valódi szórakozást természetesen a revolverújságírás biztosítja az embernek, de a magyar újságok annyira puhapöcsűek, hogy hiába olvasok többé-kevésbé rendszeresen jó tucatnyi sajtóterméket, az eufórikus pillanat ritkább, mint az egyéni körzetben nyertes szocialista.

Ma viszont végre hangosan kiáltozhattam az örömtől, ami eleven kérdőjellé változtatta a városmajori park beton kártyaasztaloknál darvadozó törzsalkoholistáit. Az óvodából jöttem ugyanis hazafelé, kezemben egy fecskendővel, gumicsővel, kiskanállal a Nemzeti Sporttal.

Ránéztem a címoldalra, amin Mezey György, az FC Fehérvár sportigazgatója, egykori szövetségi kapitány fotója látható. Az első pillanatban nem értettem, mi értelme van egy ilyen unalmas (középkorú, öltönyös, álló férfit ábrázoló) tucatképet címlapra tenni. Aztán észrevettem, hogy a fotó a maga trükkös módján egyáltalán nem tucatdarab, Mezey ugyanis mintha kirúzsozott szájjal bámulna rajta.

Nem is akármilyen rúzst használ, hanem egy egyszerre kislányos és vérforraló, élénk pirosas-rózsaszínes árnyalatút. Érdekes viszont, hogy csak az alsó ajkára kent belőle. Vagy ő, vagy a képszerkesztő.

Ha nincs a talányos címlapkép, tuti nem olvasom el a második oldalas vezércikket, mert sosem szoktam. Most azonban, a rejtélyt megoldandó, szerencsére megtettem, így egy perc múlva világos lett minden.

Pietsch Tibor az írásában először három kövér bekezdésen át ekézi maró gúnnyal Mezey Györgyöt egy tényleg hülyén hangzó nyilatkozata miatt. (Mezey azt jelentette be, hogy a Fehérvárnak mindenképpen külföldi edzőt keres, mert a magyarokat manapság olyan durva támadások érik, hogy az gyorsan tönkreteszi őket. Futballról mit sem tudó olvasóink kedvéért mondom, hogy az ilyen támadások egyik gyakori főszereplője éppen Mezey György). Eddig semmi különös, aztán jön az utolsó, negyedik bekezdés, ami igen mulatságosan derít fényt arra, mire föl ez az egész Mezey-ellenes hadjárat.

Pietsch elmeséli, hogy kedden nyilatkozatot kértek Mezeytől, aki azt arra hivatkozva utasította el, hogy a Bajnokok Ligája döntőjén ott ült Roy Hodgson mellett (világhírű brit edző, most éppen a Fulham trénere), de a Nemzeti Sport riporere nem őt, hanem Hodgsont kérdezte meg valamiről.

Mezey ezen kvül az is mondta az NS-riporternek, hogy "ez egy sötét világ" és hogy a sportosok hamarosan picsán lesznek rúgva. Pietsch Tibor, a legszórakoztatóbb meccsvégi lökdösődések tempójában így fejezi be a svungos cikket: "Hogy p..án leszünk-e rúgva, majd kiderül, ám abban igaza van, hogy ez egy sötét világ. Többek között miatta." Ez igen!

Én is azt szeretem, aki látványosan visszafejel, aztán betódul a közönség, jönnek a rohamrendőrök, és az ember érzi, hogy megérte annyit fizetni a jegyért, ha már ennyire szar a játék. Amíg rendszeresebben jártam az MTK-pályára, a nagy kedvencem Molnár "Monyó" Zoltán jobbhátvéd volt, aki, ha átjátszották, vagy akár csak túl közel merészkedtek hozzá, máris lendítette a derékmagasságban becsapódó, legendás jobbost.

Egy országban, ahol a jobbosok kádáristák, reklámszakemberek írnak regényt, a bulvárlapok pedig sosem közölnek pletykákat, meg kell becsülni ezt a lendületből visszapicsázó, címoldalon kekeckedő, vagyis ízig-vérig közönségszórakoztató mentalitást. Szakítani is fogok a régi megrögzöttséggel, és egy ideig el fogok olvasni minden NS-vezércikket.