Mitől kap sírógörcsöt a magyar kajakedző?

A kanadai kajak-kenu világbajnokság huszonhét aranyából húszat Németország, Fehéroroszország és Magyarország szerzett, a magyarok hatot, a másik két nemzet egyaránt hetet. A sportág folyamatosan fejlődik, nemcsak az olimpiai bajnok Vajda Attila, más világbajnokok is csak a B-döntőben kaptak lehetőséget, egyre jelentősebb a konkurencia.

Erre mondta Storcz Botond kapitány: fejlődő sportágról van szó, már nem igaz a megállapítás, hogy könnyen lehet érvényesülni, mert a három nagy ország mellett megjelentek olyanok, amelyekről eddig nem is lehetett hallan, ilyen például Azerbajdzsán. A döntőkben pedig általában mind az öt földrész képviselői ott voltak.

“A női szakággal maradéktalanul elégedett lehetek. A férfi kajakosok ugyan előreléptek tavalyhoz képest, de azért lehet némi hiányérzetem, mert csak egy érem jutott, és már az sem olimpiai szám. Ha Vajda Attila érme megvan a kenusoknál, akkor most azt mondhatnánk: minden rendben, így viszont nem, mert nekik olimpiai számokban nem jutott érem. Láttam Attila versenyzését, úgy voltam vele, ha nem lehetett arany, mindegy, mi jött. Nála nem láttam a feladást, csak azt, hogy küzd, hajt, de nem halad. Máskor is ennyit versenyzett, mint most, nem hajszoltuk túl, fogadjuk el, hogy vannak versenyek, amikor nem jön össze semmi” – értékelt Storcz.

A kapitány előzetesen öt arannyal számolt, ez összejött, de a férfi kajak három érme ábránd maradt. Gönczy és Kökény közel volt ezren, de lemaradt. Edzőjük, Kiss István azt mondta, sírógörcsöt kapott, amit a külföldiek nem értettek, mert egy frissen megalakult párosról van szó. Gratuláltak neki, ő azonban tudta, a hazai követelmények az elmúlt évek eredményességének köszönhetően magasak, a helyezésekkel senki sem elégedett, senki sem figyel oda rájuk.

A kapitány szerint a szegedi Világkupán és a június végi Európa-bajnokságon minden bejött, a vb-n nem. Az Eb-n győztes Sáfrán testvérek ötödikek lettek, és a már említett Kökényék sem voltak szerencsések.

Storcz nem használta a férfiszakágra a mélypont kifejezést, Baráth Etele elnök azonban olyan gödörről beszélt, amely még két évig érezhetően jelen lesz, látva a hazai mezőnyt.

“A sportágban mindig megvolt a vetésforgó elve, volt, amikor a kenusok, volt, amikor a férfi kajakosok vitték a prímet, most ezt a lányok teszik. Szerencsére régóta a csúcson vannak. A férfiaknál vannak problémák, de nem megoldhatatlanok, a szakágban dolgozó valamennyi edzőnek figyelnie kell az új edzésmódszereket, mert az utolsó métereken szinte minden versenyző elfáradt, pedig akkor lehetett volna értékes helyezéseket szerezni. Igaz ez az olimpiai távú négyesre éppúgy, mint a más távokon indulóra” – mondta az elnök.

Baráth úgy véli, a személyre szabott edzésmunkával, a tudományos módszerek használatával, külföldi tapasztalatok igénybe vételével lehet előrelendíteni a szakágat, illetve azzal, hogy a nők mintájára harmóniában dolgoznak az edzők, mert akkor akár egy jó négyes is meglehet. Az elmúlt két évben ebben a számban maximum a helyezésekért harcoltak a magyarok, míg korábban az érmekért. (2000-ben és 2004-ben aranyat nyertünk az olimpián.) Storcz is elismerte, jobban össze kell hozni a szereplőket.

Baráth szívesen látná a világ egyik legjobb vezérevezősét, Kammerer Zoltánt a négyes élén – köré lehetne építeni egyet –, mert az ő képességeit, az ütemérzékét, az érettségét kár nem kihasználni. Kammerer Kucserával ezüstöt nyert ötszázon – a férfi kajakosok egyetlen érmét –, de ez a szám az olimpián már nem lesz.

Az olimpiai program változása miatt – megszűntek az ötszázas távok, az ezer és a kétszáz maradt – a duplázás a férfiaknál lényegében kizárt. A magyar edzőknek hamarosan be kell látniuk, hogy egymásért, nem egymás ellen kell küzdeniük.

(helyszíni tudósításainkat az MKB Bank, a Magyar Kajak-kenu Szövetség aranyfokozatú főtámogatója segítette.)