További Sport cikkek
- Weöres Szabolcs – utolsóként a Vendée Globe mezőnyéből – átlépte az Egyenlítőt
- Ötéves eltiltást kaphat Losonczi Dávid legyőzője, a magyar birkózóé lehet a vb-ezüst
- Felülvizsgálati kérelmet adtak be az olimpikonok, az Alkotmánybíróság előtt a dokumentum
- Sohasem látott sebességgel száguldoznak a hajók a föld körül
- Rakonczay Gábor utolsó expedíciója: kenuval átevezni az óceánt
A magyar kajak-kenu válogatott mind a hat aranyérmét a nők szerezték a múlt heti világbajnokságon. Az olimpiai bajnok Csipes Ferenc készíti fel Kovács Katalint, Kozák Danutát, Szabó Gabriellát, és lényegében a három év után újra győztes négyest is.
Az olimpián párosban győztes, egyéniben csalódást okozó, csak negyedik helyezett Kovács Katalin az ősz végén döntött úgy, hogy Csipest választja. Félt a váltástól, mert ugyan sok jót hallott az edzőről, de rosszakat is.
“Ebben a sportágban az embernek vannak rosszakarói, irigyei, akik mindenféléket terjesztenek róla. Ezek eljutottak Katihoz, 2004-ben is úgy volt már, hogy átjön hozzám, talán még ennél is sikeresebb lehetett volna akkor. Azt hiszem, értek a kajak-kenuhoz, de lehet, hogy csak szerencsém volt, majd az idő mindenre választ ad.”
Csipes kifejtette, félt ő is a lányoktól, százszor rosszabbra, állandó hisztikre számított, de kellemesen csalódott. A munkából persze így sem engedhetett, de többször előfordult már, hogy a kemény meló után meghívta a lányokat egy pizzára, és nagyritkán még egy sör is belefért.
“Emberként kezelem őket, szó szerint rájuk dumálom az edzést, végigbuliztuk az évet. Korábban nem ehhez voltak szokva, hanem zsaroláshoz, fenyegetéshez, lelki terrorhoz, állandó stresszben éltek, ez rögtön kiderült. Fábiánné módszerei ilyenek. Köztünk nincsen most semmilyen viszony, mert a tavasz eleji edzőtáborban én köszöntem neki, ő viszont ezt nem fogadta. Azóta próbáltam köszönni neki jó néhányszor, de amikor válasz nem érkezett, akkor úgy gondoltam, hagyom az egészet a fenébe. Miért kellene mindig köszönnöm annak, aki látványosan átnéz rajtam? Így hát látjuk egymást, és ennyi. A kutya ugat, a karaván halad, mindenki a maga dolgával foglalkozik. Kompromisszumképes ember vagyok, de nem mindenáron, igaz, aki kicseszett eddig velem, az mindig jót is tett” – ismertette a jelenlegi állapotokat.
Ő is hallja, hogy együtt készítették fel a négyest, de ha ilyen a viszony köztük, a közös munka meglehetősen bajosan ment volna. A kanadai vb-n ő foglalkozott a hajókkal, a bemelegítéssel, Fábiánnét látta párszor a magyar táborban, de ő nem segített a lányoknak.
“Versenyzőként is mindig kerestem a tizedeket, azon agyaltam, hogyan lehetek gyorsabb és gyorsabb, most sem teszek mást. Katinak a lábtámaszt, az ülést is át kellett állítani, technikailag kicsit csiszolni a mozgását, mert nagyon a szélén fogta a lapátot. Fábiánné messze nem ért a szakmához annyira, mint azt sokan gondolják. Ezeket gyorsan kijavítottuk, azt tanácsoltam neki, hosszú távokat evezzen, akár húsz vagy harminc kilométereket, hetente, ritkább esetben naponta. Ő ettől ódzkodott, mert azt hitte, lelassul, én ellenben azt vallom, ilyen hosszú távon, amikor már fárad a kar, kezd kiesni belőle a lapát, akkor evez leghatékonyabban, legkisebb energiabefektetéssel. Vagyis: javul a technikája, ha holtpontközeli állapotba kerül, ez pedig ebben a sportágban különösen fontos. Aztán Kati egyszer csak elkezdett hinni ebben, megdöbbenve láttam, hogy egy péntek délután egy negyven kilométeres távra elkísérte a lányomat.”
Kováccsal együtt a Fábiánnét az olimpia előtt otthagyó másik két lány – Kozák és Szabó – is jelentkezett nála, Janics Natasa viszont Szegeden maradt, Kovács Lászlóval készül fel. A hétvégi átütő sikerek után sem hisz abban Csipes, hogy többen mennének hozzá, férfi kajakost pedig nem is vállalna, mert nem maradna ideje.
A lányok nem értették, miért végeznek nagyon kemény munkát még a felkészülés végén is, féltek attól, hogy a gyorsaság majd hiányzik az ötszázas távokon. A 44 éves Csipes azonban kitartott álláspontja mellett: majd Kanadában felgyorsulnak, mert a verseny helyszínén már úgysem tudnak keményen edzeni, de az a pár nap elegendő lesz ahhoz, hogy meglegyen a sebességük.
“Nem is fogytunk el egyszer sem a táv végére, míg a fiúknál azt láttam, amikor az utolsó ötvenen nagyon kellett volna menni, akkor már nem volt honnan meríteni. Nekünk igen, erre azért kicsit büszke lehetek.”
Csipes – egyedüliként a magyar edzői karból – be szokott ülni a hajóba. Megmutatja a mozdulatokat, javítja, testközelből látja a hibákat, résztávos edzéseknél versenyez a lányokkal.
A kilenc éve edzősködő Csipes rávette a 33 éves Kovácsot arra, hogy figyeljen a táplálkozására is, mert ezzel is tizedeket lehet nyerni.
“Azt mondta nekem a munkánk kezdetén, hogy szeretne visszakerülni a csúcsra, nem szeretné rossz szájízzel abbahagyni. Ezt vállaltam, teljesítettem, de a jövőről, akár Londonról még kár lenne beszélni. Kati motivált, az olasz Idem még 44 évesen olimpiai ezüstérmet nyert. Tehát van még itt jövő, de még annyi mindennek kell teljesülnie ehhez.”
Kovács Kanadában 27-szeres világbajnok lett, ezzel a sportág rekordere, pontosan annyi elsősége van, mint a német Birgit Fischernek.
(helyszíni tudósításainkat az MKB Bank, a Magyar Kajak-kenu Szövetség aranyfokozatú főtámogatója segítette)