A Nagy Sportágválasztó jelentőségét talán még azok sem fogják fel, akik a múlt hétvégén kilátogattak a Maglódi útra. A kicsit nagyobb helyre kívánkozó, meglehetősen zsúfolt rendezvénynek egyetlen nagy baja van: nem havonta rendezik, és nem road show-jelleggel az egész országban. Pedig az kellene, mert ez így csak tüneti kezelése a problémának.
Az általános iskolai testnevelés-oktatás katasztrofális állapotban van, pedig 8-14 éves korukban a gyerekek fizikailag leginkább fogékonyak, amit ebben az időszakban nem tanulnak meg, az később már sokkal nehezebb pótolni. Hol a tanárok elhivatottsága, hol az infrastruktúra hiányzik, hol a kettő együtt okozza, hogy a gyerekek szép lassan leszoktak a mozgásról.
Pedig a mozgás nem csak azért lenne fontos, mert az élsport hátországát, a nagyobb merítési lehetőséget biztosítja, hanem azért is, mert a sport úgy nevel, ahogy a legjobb szülő sem tud. Az instant sikerben kamatozó erőfeszítés, vagy az elkerülhetetlen kudarc megtapasztalása mellett ott van a csapathoz tartozás érzése, és persze maga a mozgás öröme. Ezektől fosztja meg a szülő a gyerekét, ha meg sem próbálja megszerettetni vele egyiket sem.
Nincs olyan gyerek a világon, aki ne szeretne mozogni, a szülő felelőssége, hogy erre lehetőséget biztosítson neki. Arra, hogy megszeresse, mert onnantól minden megy a maga útján.
Erre tökéletesen alkalmas a Sportágválasztó, ahol mindent ki lehet próbálni, és teljesen mindegy, hogy a gyereket a rögbisek szép meze, vagy a floorballosok hálós végű botja fogja meg. Már csak azt kellene valahogy elérni, hogy az ország minden területén, elsősorban a nagyvárosokban legyen hasonló rendezvény, ha már lassan minden grund és játszótér helyén üzletközpont épül.