Nem dőlt össze a világ

Kedd este az Olympique Lyon négy gólt vágott a BL-ben idén először szereplő DVSC-TEVA csapatának, amit sokan úgy éltek meg a tévék előtt és a helyszínen, mint a magyar klubfutball Irapuatóját, pedig szó sincs ilyesmiről, sőt. Egyszerűen csak annyi történt, hogy a klubvilágranglista 21. helyezettje, az elmúlt nyolc évből hétszer francia bajnok Lyon legyőzte a 91. helyezett Debrecent, ráadásul szigorúan véve a mi fiaink még csak nem is hazai pályán, hanem idegenben, a hangulatos futballmérkőzések megrendezésére egyébként alkalmatlan Puskás Ferenc stadionban léptek pályára.

A Rosenborg, a Leverkusen, a Fenerbahce, az Olimpiakosz, a PSV Eindhoven és a Vfb Stuttgart után tehát a Debrecen is kapott négy gólt a franciáktól, na bumm. Ettől még Varga Józsi ugyanúgy jó kis futballista marad, nem fogom kevésbé szeretni Leandrót, és biztos nem nézek majd át Polekszics kapuson, ha velem szembe jön a Piac utcán, hiába volt benne vastagon egy gólban.

Nem fogok Dunának menni attól, hogy egy, a Lokinál sokkal nagyobb nemzetközi rutinnal és fényévekkel (vagy mi a jelenleg divatos jelző a magyar sportújságírásban) értékesebb és jobb kerettel rendelkező ellenfél négy gólt rúgott a csapatomnak.

Attól viszont simán felmegy a vérnyomásom, ha a meccs napján megjelent sportnapilapra, illetve az annak utolsó oldalán megszólaltatott tippelőkre gondolok, akik a Liverpool elleni 0-1-en felbuzdulva azzal a marhasággal jöttek elő, hogy "2-1-re nyerünk", meg "nem olyan erős ez a Lyon", illetve "kis szerencsével nyerhetünk, tudásunkat hozva iksz."

Ilyen elvárásokat támasztani egy, a hazai bohócligában edződő csapattal szemben egyszerűen nonszensz, a nyugdíjasotthon szakácsnőjétől sem várom el, hogy jobbat főzzön, mint Gordon Ramsay, bár az igaz, hogy bizonyos elemekben (az analógiánál maradva, legyen mondjuk a káromkodás) nőjön fel a nagy nevű ellenfélhez, és szorongassa meg.

Ezt, mármint a megszorogtatást és a tisztes helytállást igenis el lehet várni a csapattól, de azt, amit a bulvárlapok és a sportújságírás hazai non plus ultrájának tartott sportnapilap összehordott a DVSC labdarúgóiról és úgy egyébként a mérkőzésről, azt nem. Minek felhúzni a szurkolókat? Miért kell velük elhitetni, hogy reális esélyünk van egy Lyon ellen? Miért kell a labdarúgók vállára ilyen terhet rakni?

A DVSC tegnap közel annyit futott, mint az ellenfele, nem sokkal maradt el attól labdabirtoklásban és lőtt is kapura böcsülettel, tehát igen, volt a játéknak olyan aspektusa, amiben felvettük a versenyt a nagynevű ellenféllel.

Egészen pontosan két elemben maradtunk el nagyon: a passzok számában, valamint a rúgott gólokéban, és ha nem pontrúgásból kaptunk volna három gólt, akkor a kettő között könnyebben lehetne kapcsolatot felmutatni, de tessék elhinni, hogy minél töbször juttatjuk a hozzánk azonos színű mezben futballozó fiatalemberekhez a labdát, annál nagyobb az esélyünk a gólszerzésre.

A DVSC tehát - ha eddig nem így lett volna - most már látja, miben kellene fejlődnie, pontosabban és többet kellene passzolni, no meg gólokat szerezni. Ez, mármint a gólszerzés nem olyan egyszerű dolog, nem egy csapat fejezte be úgy BL-csoprtkörét, hogy egyet sem lőtt, vagy csak egyet, ebben semmi, de semmi szégyellnivaló nincsen. Abban sincs, hogy négyet kaptunk a Lyontól. Ha valaki ezt jobban tudja csinálni, akkor először tessék megnyerni a bohócligát, majd legyűrni az ellent a selejtezőkben, és megmutatni a tutit.