Olimpiát tud-e nyerni Barack Obama?

Négy város maradt versenyben a 2016-os olimpia rendezési jogáért, miután az első rostán, 2008 júniusában Baku és Prága rögtön kiesett, míg Doha a pontszáma alapján ugyan versenyben maradhatott volna, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) erre hivatott szakbizottsága nem adott esélyt a félmilliós városnak, mert az szerinte képtelen megrendezni az eseményt.

Emlékezzünk meg a marokkói El Moutawakel vezette szemlebizottság 2007-es pontszámairól: Tokió 8,3, Madrid 8,1, Chicago 7, Rio de Janeiro 6,4. Doha 6,9-cel szállt ki, Prága 5,3-ig, Baku 4,3-ig jutott. A számoknak pillanatnyilag nincs jelentőségük, mert amelyik város lemaradt, az beleerősített, ledogozhatta hátrányát.

A négy város között idén szeptemberben a NOB szemlebizottsága nem állított fel sorrendet, ez a tény hűen kifejezi, mennyire kiegyenlített a mostani verseny. Valamennyi pályázó alkalmas a rendezésre, valamennyi pályázó saját erényeit nagyítja fel, nem a másik rovására próbál szavazatokat gyűjteni.

A versenyben maradtak közül Tokió az egyetlen korábbi rendező, Madrid 1972 előtt elvérzett Münchennel szemben, a legutóbbi szavazáson London és Párizs mögött harmadik helyet szerzett. Chicago először méreti meg magát, egy győzelmet már elért, hiszen hazájában többek közt Philadelphiát, Houstont és Los Angelest megelőzte.

Rio de Janeiro is próbálkozott már, de a 2012-es szavazás előtt a legjobb ötbe sem tudott befurakodni. A braziloktól most mégis félnek, a fogadóirodák a második helyre teszik: a város robbanásszerűen fejlődött, Brazília gazdasága kezd tényezővé válni, a 2007-es Pán-Amerikai Játékokat is közmegelégedésre rendezték meg.

A fogadóidorák szerint Chicago a legesélyesebb. Barack Obama sokáig nem akart Koppenhágába menni, de a hét elején úgy döntött, ott lesz. Már eddig is hangoztatta: akarják az olimpiát. Rajta kívül a korábbi világcsúcstartó atléta, Michael Johnson és a román születésű Nadia Comaneci is a városért lobbizik

Mivel a legutóbb két választásnál Tony Blair (London, 2012) és Vlagyimir Putyin (Szocsi, 2014) is megjelent, akár ő lehet a pályázat nyerőembere. 25 évig a városban élt, második otthona még mindig ott van, talán kötelességének érezte, hogy oda repüljön. Az elnöki különgép reggel hétkor érkezik, 8.40-kor már találkozik a prezentáció vezetőivel, kilenckor pedig a város – elsőként - be is mutatkozik a NOB-tagjai előtt. Az esélyegyenlőség jegyében már a bemutatkozás is sorsolás alapján zajlik.

Chicago

Az elnök egyedül persze nem lenne képes sikerre vinni a négymilliós Chicago pályázatát, a szervezők is kitettek magukért, a 3,8 milliárd dolláros költségvetést előteremtették, vagy legalábbis garanciákat szereztek rá, de a bonyolult adózási rendszer miatt a NOB többször kifogást emelt. Amerikában húsz éve volt olimpia, akkor Atlanta és a mozgalom főszponzora nem engedte, hogy Athénban legyen a mozgalom százéves évfordulója.

Atlanta éppen csak elégségesre vizsgázott, sokakat zavart, hogy az olimpiai eszme nem jelent meg, inkább a pénzközpontúságot lehetett érezni, a versenyzők pedig panaszkodtak, hogy kis lyukakban kellett lakniuk.

A jegyárak Chicagóban átlagosan 71 dollárba kerülnének, amivel alámennek a madridi és a tokiói áraknak is, amelyek 80 dollár körüliek. Rio a legolcsóbb, ott 36 dollár lenne egy átlagjegy.

Madrid

A négy pályázó közül a hárommilliós Madrid a legkisebb, ennek megfelelően a legkoncentráltabb is: 10 kilométer sugarú körön belül van az összes létesítmény (a vitorlázást leszámítva persze, aminek Valencia a színhelye).

A 33 létesítményből 17 teljesen kész, hatot fel kell újítani, kettőt mindenképpen felépítenek, mindössze két ideiglenes helyszínnel számolnak. Madrid már a négy évvel ezelőtti szavazáson úgy kalkulált, a 2020-as olimpiára lesznek igazán esélyesek, mert arra kevés az esély, hogy 2012 után Európa ismételjen a rendezésben. Erre eddig csak egyszer volt példa, London után 1952-ben Helsinki következett. A londoni után egy újabb európai olimpiára kevesebb az esély, de ez nem rettentette vissza a nagyon ambiciózus polgármestert.

Madridnak hátránya még, hogy az olimpiai stadion megépítése jelentős költségeket emésztene fel. A spanyolok úgy érvetnek, hogy a második körbe feltétlenül bekerülnek, onnan pedig bármi lehet. Négy éve két eltévedt szavazatot sajnáltak nagyon, ezért estek ki, nem hívhatták ki Londont az utolsó körben. Juan Antonio Samaranch korábbi NOB-elnök súlya is érezhető lesz a pénteki szavazáson.

A madridi olimpiai faluból a sportolók több mint fele öt perc alatt versenye színhelyére érhet, és csak húsz százaléknak kell húsz percnél többet utaznia. A városban igen magas a rendezés támogatottsága, legutóbb legalább félmillióanyian mentek ki a Cibeles térre, hogy színes élőképet alkossanak. Ennyi ember rajzolta ki az olimpiai öt karikát, amelynek a közepében a szlogen áll: „Van egy szívügyem”.

Madrid költségvetése a legkisebb, számításaik szerint 2,82 milliárd dollárba kerülne a rendezés.

Tokió

Tokióért a miniszterelnök mellett az úszó Kitadzsima és az Annus Adrián kizárása után olimpiai bajnok kalapácsvető Murofusi Kodzsi harcol. Négy éve Sebastian Coe szívhez szóló beszéde nagyon sokat ért, sokak szerint azzal győzte le London Párizst, a négy szavazatnyi különbséget (54-50) ő vívta ki.

A tizenhárommilliós, 3,7 milliárd dollárt mozgósító Tokió ellen az szólhat, hogy Peking után visszamenne az olimpia Ázsiába, és a városban nem támogatják annyian a rendezést, amennyien szerették volna. Igaz, az utóbbi hónapokban jelentősen emelkedett, hetven százalék körüli az arány. Vitathatatlan, a város infrastruktúrája a legjobb a jelentkezőké közül, a lövészetet kivéve valamennyi versenyszámot 20 kilométer sugarú körben rendeznék.

Ennek érdekében mesterséges szigetet is létrehoznának, 88 hektárnyi zöldterülettel gazdagodna a város. Egyébként is, a zöld olimpia szlogenjéhez maximálisan alkalmazkodni szeretnének. A legtöbb szálloda a városban van, tíz létesítményt ellenben még meg kell építeni, a régiek közül ugyanis sok nem használható.

Rio de Janeiro

Szállodai kapacitásban Rio de Janeiro áll a legrosszabbul, és itt kellene a legtöbbet fordítani a létesítményekre is, mert tíz ugyan megfelel az előírásoknak, de nyolcat fel kell újítani, hetet megépíteni. Igaz, a versenyzőknek felejthetetlen élményt kínálna, hiszen az olimpiai falunak saját elkerített tengerpartja lenne. Más kérdés, hogy augusztusban, az ottani télben mennyire lenne élvezhető a víz.

Rio mellett szól viszont, hogy Dél-Amerikában még nem rendeztek olimpiát, és ha a NOB komolyan gondolja, hogy terjeszteni szeretné az olimpiai eszmét, akkor esélyt ad a városnak. A közbiztonság gyenge, de a Pán-Amerikai Játékokról nem jöttek riasztó jelentések, a rendőrség ura volt a helyzetnek. Brazília 2014-ben futball világbajnokságot rendez, az eseményre sok elkerülhetetlen fejlesztést meg lehet oldani. A vébé általában nem szokta gátolni az olimpiai ambíciókat, ezúttal is Pelé kampányol a pályázatért.

A városban négy központot hoznának létre, amelyik könnyen megközelíthető, ötven kilométeres körön belül lenne valamennyi versenyszám. A hatmilliós Rio 2,82 milliárd dollárt mozgósítana. Ha most nem is nyernek, 2020-ra még nagyobb eséllyel indulnának.

A négy városból az kapja meg a rendezést, amelyik a szavazatok 50 százalékát megszerzi. Ha ez az első körben ez nem történik meg, akkor a legkevesebbet kapó kiesik, a másik három folytathatja, ha már csak ketten maradnak, elég az egyszerű többség.