A sportcsarnok nem vész el, csak átalakul

2009.10.28. 09:31
Első ránézésre úgy tűnt, újabb sporttelep tűnhet el a XI. kerületben: a BME 1,33 milliárd forintért árulja a Hauszmann utcai csarnokát, a lehető legjobb ár elérése érdekében a leendő tulaj bármire használhatná a területet. A Műegyetem nem ingatlanüzérkedésből válna meg az, 1,3 hektáros létesítménytől, hanem hallgatóinak kedvezve, a campusa területén szeretne modern, az igényeknek megfelelő sportközpontot kialakítani, és ehhez van szüksége forrásra. Újabb csavarral képbe került a XI. kerületi önkormányzat, amely éppen évi százötvenmillió forintért akar sportcsarnokot bérelni, így a BME szerint optimális vevő lehetne a Hauszmann utcára.

„Ingatlanbiznisz áldozata lesz a sporttelep?” –- tette fel a kérdést október elején a Fidesz kelenföld-albertfalvi szervezetének két politikusa. Kristóf József és Sölch Gellért a XI. kerületi Szerémi út és a Hauszmann Alajos utca sarkán lévő Gabányi László Sportcsarnoknál tartotta sajtótájékoztatóját annak okán, hogy a vagyonkezelő Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) árulja az ingatlant .

Elhangzott, hogy az egyetem saját céljai szolgálatában szeretné értékesíteni ezt az ingatlant, azonban egy újabb sportterület eltüntetése nem szolgálhatja senki érdekét. A BME által remélt több mint egymilliárdos bevétel ugyanis csak ingatlanüzlet esetén teljesülhetne, azaz akkor, ha a területet beépíthetnék akár lakóparkkal, akár irodákkal, állították a fideszes önkormányzati képviselők.

Az 1,4 hektáros és 1,33 milliárd forintos minimáláron kínált Hauszmann utcai sporttelep - amelyen a sportcsarnok mellett egy kétszintes klubépület, nyolc teniszpálya, műfüves futballpálya és étterem is található – eladásáról még tavaly december 15-én döntött az egyetem, derült ki Andor György, a BME általános rektorhelyettesének szavaiból.

„Át kellett gondolnunk az egyetemi sport, leginkább az egyetemisták tömgsportjának a helyzetét. Egyértelmű, hogy a húszezer egyetemi polgár közül kevesen sportolnak rendszeresen, akik viszont igen, azok sokszor extrém támogatást élveznek. Az csak az egyik probléma, hogy az állam semmilyen normatív támogatást nem ad erre a célra az egyetemeknek. De gond van a meglévő létesítményekkel is: vagy messze vannak vagy lepusztult állapotúak.”

Ezek a gondok a Gabányi sportcsarnokkal is: a több mint huszonöt éve átadott létesítmény már nem felel meg a mai igényeknek, ráadásul a Hauszmann utca a Lágymányosi hídtól délre van, így a BME-campustól villamosozni kell az odajutáshoz. Olyan sportkapacitásokra lenne viszont szükség, amelyek a hallgatók napközbeni, lyukasórás sportolásának lehetőségét teremtik meg. Sokakat épp az tart távol a mozgástól, hogy időbe telik eljutni a sporttelepre.

A hallgatói önkormányzat segítségével még tavaly ősszel felmérték az egyetemisták spotolási igényeit és azt, mennyien használják az eladásra szánt Hauszmann utcai telepet.

„Kiderült, hogy jelentős látens igény van a sportolásra, tehát sokan szeretnének rendszeresen mozogni, de az egyetemi lehetőségek messze vannak” – mondta Keresztes Péter, a BME hallgatói önkormányzatának elnöke. Jól látszik, hogy az egyéni, kiscsoportos sportokat részesítette előnyben a döntő többség, a legtöbben a kondizást jelölték meg, de meglepően nagy igény mutatkozott a squashra is. A felmérés arra is rámutatott, hogy a Hauszmann utcai sporttelepet a két félévig kötelező testnevelésórákon kívül nagyon kevesen veszik igénybe.

Jelenleg így néz ki a költözés alatt álló ÉL-csarnok
Jelenleg így néz ki a költözés alatt álló ÉL-csarnok

Így esett a választás a központi BME-campus közepén található ÉL-csarnokra, mint az egyetemi sport leendő új helyszínére. A 3000 négyzetméteres, laboroknak helyet adó csarnoképületrész hamarosan kiürül. Itt alakítanák ki a BME-sportközpontot, amelynek első ütemében két, diáksportra alkalmas méretű kosárpálya (természetesen ezek használhatóak lennének röplabdára, tollaslabdára, teremfocira és pingpongra stb. is), négy squashpálya, mászófal, kardio- és fitnesztermek, cselgáncsterem, súlyemelőhelyiség és egy teremfocira, illetve aerobikra alkalmas terem kapna helyet.

Természetesen elhelyeznék a szükséges öltözőket, szociális helyiségeket, büfét, a testnevelési tanszék és a MAFC sportegyesület irodáit. Az egyelőre csak a távolabbi tervekben szereplő további ezerötszáz négyzetméteres második ütemre maradna az uszoda kialakítása egy huszonöt méteres, négypályás medencével és egy meleg vizes tanmedencével.

A számítások szerint az ÉL-csarnok átalakítása több mint egymilliárd forintba kerülne, amire nincs külön forrása az egyetemnek. A beruházásra az új sportközpont létrejöttével feleslegessé váló Hauszmann utcai sporttelep eladásából befolyó összegből és a Hallgatói Képviselet 350 millió forintjából lenne pénz. A képviselet ugyanis évek óta gyűjt egy kifejezetten felújításra felhasználható alapba, és ezt a célt kifejezetten támogatandónak tartják.

„A Hauszmann utca eladása ellen a Hallgatói Képviseletnek nincs kifogása és teljes vállszélességgel kiállunk egy modern, a mai igényeket kielégíteni képes sportközpont kialakítása mellett” – jelentette ki Keresztes Péter. A hallgatók ezt úgy is nyomatékosították, hogy 1682-en aláírták a fejlesztést helyeslő, a rektornak címzett petíciót. „Meggyőződésünk, hogy a campus szívében épülő új centrum jobban szolgálja az egyetemi hallgatóság sportérdekeit, mint jelenlegi elavult, felújításra szoruló létesítményeink” – írták.

A BME Sportközpontjának látványterve
A BME Sportközpontjának látványterve

Az üzemeltetés részletei még nem ismertek, az valószínű, hogy a tizenegy tagú, többek között hallgatókat, vezetőket, az egyetemhez kötődő MAFC-ot tömörítő sportbizottság határozná meg azokat. A legvalószínűbb az, hogy a kötelező testnevelési órákban ingyen, ezen túl pedig a piaci árak alatt, óránkénti kétszáz-négyszáz forintért vehetnék igénybe a sportközpontot az egyetemisták, de kívülről is fogadnának vendégeket.

A teremsportokat szolgáló új központ mellett azonban a BME létesítményfejlesztési koncepciója számol az egyetem Bogdánfy utcai szabadtéri sporttelepének a felújításával is. Ezt most közösen használják az ELTE-vel, azonban a területet hamarosan út szeli majd ketté és így szétválna a két egyetem sporttelepe is. Jelenleg még az átöltözés is nehézkes ezen területen, a fejlesztés keretében új klubépületet építenének ide. A Hauszmann utcai ingatlan eladásából tehát két helyen is bővülnének a sportlehetőségek a kerületben, mégis támadás érte a koncepciót.

„Az egyetemen nagyon sok fórumnak kellett jóváhagynia ezt elképzelést, szinte már túl is demokratizált ez a folyamat. Emellett az intézményen kívül is egyezetetnünk kellett, mivel – bár az egyetem vagyonkezelői jogosultsága erős – állami tulajdon lévén az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. hozzájárulását is meg kellett szereznünk” – jelentette ki Andor György. Az általános rektorhelyettes hozzátette, hogy az 1,33 milliárd forintos árat sem az egyetem vezetése határozta meg. Kétféle értékbecslés készült az ingatlanra – sporthasznosítás esetén és sport nélküli felhasználásra is; természetesen az utóbbi lett a nagyobb – és az első fordulóban a magasabb áron kellett meghirdetniük. „Úgy jártunk el, hogy senki ne érezhesse, hogy elkótyavetyéljük az állami tulajdont, hogy bárki is üzérkedhessen ezzel.”

A BME-t támadás érte azért is, mert kísérletet tett a terület kerületi szabályozási tervben (KSZT) rögzített besorálásának megváltoztatására. Jelenleg ugyanis IZ/S, vagyis kizárólag sportra használható intenzív zöld besorolású, és ezt szerették volna IZ-re, vagyis intenzív zöldre változtatni. (Utóbbi sem engedne lényegesen nagyobb beépítést, de a sporttevékenység mellett kereskedelmet, szolgáltatást és némi lakófunkciót is megengedne.) Az egyetem éppen a minél jobb ár elérése, illetve az egyenes út betartása miatt kérte ki az önkormányzat előzetes véleményét, majd kezdeményezte az átminősítést, a XI. kerület azonban nem adott hivatalos választ a megkeresésre.

A júliusban megjelent felhívás szeptember végi határidejéig azonban nem érkezett érdeklődő, jött viszont a Fidesz-képviselők megszólalása. Az egyetemet kellemetlenül érintette a hirtelen jött nyilvánosság, a felvetéseket pedig több szempontból sem értették. A kerületet ugyanis eddig egyáltalán nem érdekelte a sporttelep, és környékbeli lakosok alig vagy egyáltalán nem sportolnak ott. Andor György negatív gesztusként jellemezte a politikusok előzetes tájékoztatás nélküli sajtótájékoztatóját, emellett úgy véli, a BME-től nem várható el, hogy a saját sportproblémái helyett a kerületét oldja meg.

Sportcsarnoktörténet: BHG-nak épült, Gabányi lett

A Hauszmann Alajos utcai sportcsarnok viszonylag fiatal, hiszen 1982-ben kezdték el építeni és 83 szeptemberében át is adták. A területen korábban szabadtéri kézilabdapálya volt, amelyet a közeli gyár, a BHG Híradástechnikai Vállalat nevét viselő, 1938-ban alapított BHG SE használt. A sportcsarnokot és mellé a klubházat maga az egyesület építette, az anyacég csak a későbbi fenntartásban vállalt szerepet, derült ki Gobcsa László, a BHG SE egykori elnökhelyettesének elmondásából. A szükséges pénz a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) tízmillió forintjából, a fővárosi és az országos sporthivataltól jött össze. Az 1,4 hektáros területnek ekkor a BHG Híradástechnikai Vállalat volt a vagyonkezelője, és a sportegyesület a használója, örökös használati jogot is kapott. A BHG SE-nek volt NB II.-t megjárt futballcsapata (itt játszott a kapus Gelei József), női és férfi kézilabda-szakosztálya, voltak röplabdásai, ökölvívói. Emellett sok száz kerületi fiatal sportolt itt, például gyerekként a klubban kézilabdázott Liptai Claudia. A BHG legsikeresebbjei a kézilabdázónők voltak, akik az 1990/91-es szezonban ezüstérmet szereztek az NB I.-ben a Hargita KC mögött. A BHG legismertebb játékosai közé tartozott a vb-2., világválogatott György Anna, a sokszoros válogatott Bánfi Zsuzsa, Horváth Ildikó, Németh Helga, Kovács Éva, Szopóczy Brigitta és Tóth Beatrix. A sporttelep és a BHG SE életében is a 90-es évek közepe hozott változást. A közeli BME-nek a tervezett Világkiállításra épülő, de máig félkész Tüskecsarnok miatt le kellett mondania lágymányosi sporttelepének egy részéről, és ennek fejében jutott a Hauszmann utcai BHG-csarnokhoz. Gobcsa László úgy idézte fel, hogy az egyetem fizetett a BHG-nak az ingatlanért. Az egyébként is nehéz helyzetbe jutott cég ezzel magára hagyta a BHG SE-t, amelynek 94 tavaszán végleg el kellett hagynia a csarnokot. Az otthon nélkül maradt klub sorsa megpecsételődött, képtelen volt fenntartani magát és 1998-ban a bíróság kimondta a BHG SE megszűnését. A Hauszmann utcába pedig beköltöztek a műegyetemisták és a BME-hez kötődő MAFC, amelynek férfi kosárlabdacsapata volt a legerősebb. A csarnokot is a MAFC legendás kosarasáról és későbbi sportvezetőjéről, a 259-szeres válogatott Gabányi Lászlóról nevezték el.

Ennek ellenére egyeztetés kezdődött a felek között, és egy új lehetőség merült fel: a törvény lehetőséget nyújt arra, hogy a BME a XI. kerületi önkormányzatnak pályázaton kívül értékesítse a területet. Az egyetem tavasszal megkereste az MSZP-s polgármestert, Molnár Gyulát ezzel a lehetőséggel is, a városvezető érdeklődését ez akkor nem keltette fel. Az önkormányzat azonban augusztusban közbeszerzési eljárást írt ki, éppen sportlétesítmény bérlése céljából.

A helyi Fidesz rögtön felhívta a figyelmet arra, hogy a pályázatot a kerület határában található Kőérberek-Tóvárosban lévő Sportmax központra írták ki. Az ellenzékiek szerint ezzel az a gond, hogy az önkormányzati telken álló létesítmény tulajdonjoga tizennégy év múlva egyébként is átszáll a kerületre. Így pénzkidobásnak tartják a komplexum évi kétszázmillió forintra kalkulált bérleti díját.

A közbeszerzési eljárás ajánlattételi ideje közben lejárt, sőt október 20-án eredményt is hirdetett volna az önkormányzat. Így a BME az utolsó pillanatban ajánlattal kereste meg a polgármestert és a korábbinál lényegesen alacsonyabb áron, 840 millió forintért – és részletfizetési lehetőséggel – adná az 1,4 hektáros sporttelepet. Egy feltételt szabott az intézmény: még legalább öt évig sportcélra hasznosítsák az ingatlant.

„A közbeszerzési eljárásban november 19-re halasztottam a döntést. És bár magam is meghozattam volna ezt a döntést, a végső szót a közgyűlés fogja kimondani” – mondta a kialakult helyzetről Molnár Gyula. A XI. kerület polgármestere hozzátette, hogy a határozat meghozásáig egyezetetni fog a BME rektorával és megvizsgálják, hogy a Sportmax-bérlés vagy a Hauszmann utcai vásárlás a kedvezőbb-e, netán a két lehetőséget ötvözhetik valahogyan.

Az újbudai városvezető megjegyezte, hogy őt azért szokták támadni, mert előszeretettel költ sportcélokra, de most arra akarják rávenni, hogy még többet költsön. Véleménye szerint nem egyértelműen kedvezőbb változat a Hauszmann utcai ingatlan megvásárlása, mert a körülbelül egymilliárd forintos vételár mellett még biztosan költeni is kellene az épületre. Molnár szerint a BME sporttelepe kevesebbet is tud, mint a másik lehetőség.

A polgármester világossá tette, hogy elsősorban azért írtak ki közbeszerzési eljárást sportlétesítmény-bérlésre, hogy a kerülethez kötődő és a kezdeményezésére létrejött Újbuda TC-nek bázist alakítsanak ki. Emellett a kerületi iskoláknak is sportolási lehetőséget biztosítanának, de biztos rendezvényhelyszínhez is jutnának az intézmények. Molnár Gyula elmondta, valóban egyedül a Sportmaxtól érkezett pályázat, és a betervezett évi kétszázmillió forint helyett százötvenmillióról szól az ajánlat.

A kerület egyébként a komplexum üzemeltetését szerezné meg –amelyet jelenleg a Sportmax nevű vállalkozás visz, tehát a név is biztosan változna –, és arról később döntenének, hogy kik, mekkora részben használhatnák ingyenesen a létesítményt. Molnár megjegyezte azt is, nem tartaná pénzkidobásnak az épület bérlését annak ellenére sem, hogy az majdan a kerületé lesz. Ugyanis az az önkormányzat érdeke, hogy már most figyeljen az ingatlan sorsára és ne rossz állapotban vegye majd át tieznnégy év múlva.

A BME tehát most vár a novemberben esedékes újbudai döntésre. A Fidesz már egyértelműen kiállt a Hauszmann utcai vásárlás mellett, és elveti a Sportmax-bérlést. Az egyetemnek különösen fontos lenne a megállapodás, mert ahogy Andor György rámutatott, ha néhány hónap alatt nem sikerül vevőt találni sporttelepükre, fel kell adják a koncepciót. És akkor nem épülne új sportközpont, nem újítanák fel a Bogdánfy úti pályát, a Hauszmann utcai csarnok pedig csak tovább rohadna.