A Super Bowl-ok számokban

A profi kosárlabda-, futball-, baseball- és jégkorong bajnokságok eseményeinek velejárói az állandóan a nézőre ömlesztett számok, akik ezt érdekes módon nem a pokolba kívánják, hanem kifejezetten igénylik is - Európában megőrülnének a nézők, ha egy BL-döntő alatt azt kellene hallgatniuk, hogy "ez volt Gerrard zsinórban hatodik jó passza, az este folyamán eddig a leghosszabb labdája 45 méteres volt, és háromszor vakarta meg az orrát a bal kezével."

Amikor 1998 december 27-én Terrell TD Davis, a Denver Broncos running backje a Seattle Seahawks elleni utolsó bajnokin először kapta meg a labdát, a stadion hatalmas kijelzőjén egy szám jelent meg: 170. Ennyi yardot kellett futnia a labdával a kiváló támadónak, hogy egy évad alatt, az alapszakaszban meglegyen neki a 2000 yard, amire előtte csak három játékos volt képes. TD a meccs alatt 29 alkalommal szaladt a labdával, és a kijelzőn az egész stadion élőben követhette, hogy éppen hol tart. A 2000 yardot elérve elszabadult a pokol, 76 000 néző örült úgy egy sima first downnak, mintha legalábbis egy touchdownt ért volna el Davis.

Ez mindössze egy kiragadott példa a liga történetéből, ilyenre szinte hetente sor kerül valamelyik stadionban, hiszen az egyik védő éppen századjára készül a földbe döngölni az irányítót, aki meg a hatszázadik passzolt yardját igyekszik összeszedni. Ez, a számok világa, az állandó statisztika az amerikai sportolók egyik fokmérője, mert a tulajdonosok, edzők és sportújságírók szerint a tények ugye makacs dolgok, lényegtelen, hogy egy új running back leigazolása után hány mezt adnak el, ami számít, az a teljesítmény, és ezt a futballban, legalábbis arrafelé, számokban mérik.

Éppen ezért jó játék elszórakozni az eddigi Super Bowl-ok adataival, kikeresni a legszórakoztatóbb, vagy éppen legmeghökkentőbb statisztikákat, melyekből túl sok következtetést persze nem lehet levonni az aktuális meccs kimenetelét illetően, de időtöltésnek kiválóan megfelelnek.

Nézzük menten a nézőszámot, az jó nagy, lehet hüledezni: a vasárnap esti, 44. Super Bowl-t a helyszínen, a floridai Sun Life stadionban 76 500 néző látja majd (ez lesz ebben a stadionban az ötödik nagydöntő), a tévékészülékek előtt pedig várhatóan 100 millió amerikai nézi majd a Colts-Saints összecsapást. Mivel olyan, egységes nézettségmérési módszer egyelőre nem létezik, ami kimutatná, hogy világszerte hány embert érdekel a Super Bowl, hagyatkozzunk az NFL saját adataira, miszerint potenciálisan egymilliárd nézője lehet az eseménynek.

Az Indianapoilis Colts jelenleg egymilliárd dollárt ér, ami azért érdekes, mert a csapat elődjét, a Baltimore Colts-ot a jelenlegi tulaj édesapja 1972-ben rongyos 15 millió dollárért vette meg, ezt nevezem kiváló befektetésnek. A New Orleans Saints csak 942 milliót ér, de ők is csak 70 millióba kerültek annak idején. Azért nem rossz üzlet ez az amerikaifutball. (A listavezető mellesleg a Dallas Cowboys 1,7 milliárd dollárral.)

A nézők és a lóvé után nézzünk sportteljesítményeket: az eddigi nagydöntők messze legkutyaütőbb irányítója Craig Morton volt, a Denver Broncos 1978-as csapatának quarterbackje, aki a döntőben mindössze négy sikeres passzt adott (összesen 39 yard), de dobott négy olyan labdát, amit az ellenfél védői a levegőben elkaptak (interception). Mindezt egy félidő alatt, ami azért nem semmi.

A skála másik végén Steve Young, a legendás San Francisco 49ers irányítójának 1995-ös teljesítménye áll, akinek hat touchdown passza (ez is NFL rekord) mellett egy eladott labdája sem volt, és összesen 325 yardot hozott össze a San Diego Chargers elleni, 49-26 arányban megnyert meccsen. Ha csak a passzolt yardokat nézzük, akkor a listát Kurt Warner (St. Louis Rams) vezeti 414 yarddal, amit a Tennessee Titans ellen hozott össze 2000-ben.

Az egy dolog, hogy az irányító passzol, vagy átadja a labdát a futóknak, azoknak el is kell jutniuk vele valameddig - nézzük a running backek és a szélső-elkapók (wide receivers) rekordjait: 1988-ban egy tulajdonképpen ismeretlen futó, a Redskins Timmy Smith-je, aki se a döntő előtt, sem pedig utána nem tett semmi érdemlegeset hozzá a tojáslabdás foci egyetemes történetéhez, 204 yardot szaladt a labdával a hóna alatt a meglepett Broncos-védelemmel szemben.

A wide receiverek között egy közismertebb figura, a 49ers Jerry Rice nevű nyurga szélsője áll az első helyen, aki a már említett Chargers elleni döntőben 10 passzt kapott el, azokkal szaladt 149 yardot, és elért belőlük három touchdown-t. Szintén ő tartja a legtöbb yardot futó receiver rekordját is, a 23. Super Bowl alatt 215 yardot vitte előre a labdát, de csak egy touchdown-t ért el belőle.

A csapatszintű rekordokat böngészve látható, hogy a legtöbb Super Bowl-győzelemmel a Pittsburg Steelers áll (6), és a legtöbbször a Denver Broncos, a Buffalo Bills és a Minnesota Vikings hagyta el vesztesen a nagydöntőt (4-4 alkalommal). Döntőbe legtöbbször a Dallas Cowboys jutott (8), és a Steelers-Cowboys párosításra eddig három alkalommal került sor a Vince Lombardi Trophy 44 éves történetében. A döntőben a 49ers érte el a legtöbb pontot egy meccsen (55), és a Redskins az a csapat, ami egy negyed alatt a legtöbbet szerezte (35). A legnagyobb különbségű győzelem 45 pontos volt (49ers - Broncos 55-10), a legkisebb pedig a minimális egypontos (Giants - Bills 20-19).

A végére pedig nézzünk meg pár dolgot, amire még soha nem volt példa: még soha nem havazott Super Bowl alatt, ami a döntő februári időpontját tekintve meglepő, de ha most vasárnap esne, az világszenzáció lenne, hiszen Florida államban rendezik a meccset. Minden döntőbe jutott csapatnak sikerült pontot szereznie eddig, és ez várhatóan most is így lesz, a szakértők sokpasszos, sokpontos meccset várnak hétvégére.

Nem volt még hosszabbítás, pedig sokszor álltak közel a felek hozzá: az ötödik Super Bowlt öt másodperccel a vége előtt döntötte el egy mezőnygól, és a 37.-en szintén egy hárompontos kísérlet döntött 4 másodperccel a lefújás előtt. A triplázás sem sikerült még senkinek, illetve az, hogy zsinórban nyerjen három döntőt, de a Patriots és a Cowboys négy év alatt be tudott gyűjteni hármat-hármat.

Vasárnap este a Colts fennállása során negyedszer játszik döntőt (Baltimore vagy Indianapolis Colts néven), és eddig kétszer már nyerni is tudtak, míg a Saints 43 éve alatt most jutott be először a Super Bowl-ba. Mindkét csapat megnyerte saját főcsoportját az alapszakaszban is (Colts 14-2, Saints 13-3), ezzel a döntő történetében először fordul elő, hogy valóban a (papíron) két legjobb csapat találkozik.

A Saints támadóalakzata a liga legjobbja volt az alapszakaszban, meccsenként közel 32 pontos átlaggal. A csapat irányítója, Drew Brees  lett az év legjobb quarterbackje :4338 yardot passzolt, kísérleteinek 70,6 százaléka sikeres volt (NFL-rekord), passzaiból 34 touchdown született, és mindössze 11 interceptiont dobott. A védelemből ki lehet emelni Will Smith teljesítményét, aki 13 alkalommal döngölte a földbe az ellenfél irányítóit, illetve az új NFL-rekordot felállító Darren Sharpert: a safety posztján játszó játékos (lehetetlen analógiát találni rá, leginkább a klasszikus libero közelíti meg legjobban) 9 alkalommal vadászta le az ellenfél iránítójának passzait, és ezeket 376 yardon át hordta vissza a kontratámadások során, melyekből három touchdownt ért el.

A Colts sem panaszkodhat az irányítójára: Peyton Manning 4500 yardot passzolt, amiből a kollégák 33 touchdownt szereztek, és csak 18 alkalommal adta el a labdát. Kedvenc célpontjai Reggie Wayne és Dallas Clark voltak, akik 100-100 alkalommal kapták el labdáit, és 10-10 touchdownt értek el ezekből. A csapat ereje inkább az egységességében rejlik, nem az egyes kiemelkedő teljesítményekben, bár a védelemben így is akadt két játékos, akit érdemes megemlíteni: Dwight Freeney 13,5 alkalommal vitte földre az ellenfelek irányítóit (a fél ebben az esetben azt jelenti, hogy egyszer besegített neki valaki), Robert Mathis pedig ugyanezt 9,5-szer tette meg.