A csúnya izomgolyó a világ legjobb csatára

Egyre kevesebben vitatják azt a megállapítást, hogy a csúnya, nyakatlan izomgolyó mára a világ legjobb csatára. Wayne Rooney lehet, hogy már tavaly is az volt, csak nem derülhetett ki, mert Alex Ferguson (valószínűleg helyes döntést hozva) akkor még Cristiano Ronaldo köré építette a Manchester Unitedet. A portugál elment, és bár sokan tartottak tőle, hogy mi lesz a csapattal nélküle, Wayne Rooney legnagyobb dicsérete, hogy az idei MU még erősebbnek is tűnik, mint a tavalyi.

Miközben C. Ronaldo kiesett a BL-ből a 250 milliós Real Madriddal a Lyonnal szemben, és lehet, hogy semmit nem nyer idén, a Manchester United jól áll. Pedig hát a Nani-Park-Valencia szélsőfelhozatal nagy ködben sem emlékeztet a csúcson levő David Beckhamre, vagy C. Ronaldóra, a MU mégis működik. Mit működik, hasít!

Rooney, aki Ronaldo távozásával nem második csatárt játszik, hanem középcsatárt, tökéletesen testesíti meg a modern centert: rengeteget fut, bőven kiveszi a részét a védekezésből, mégis mindig ott van a kapu előtt, mire felérnek a támadások. Néhány hete közölte, elégedetlen a fejjátékával, azóta szerzett kilenc góljából nyolcat fejelt. Angol csatártól nem feltétlenül ezt várná az ember – és talán méltatlanul kevés szó is esik róla – de emellett hihetetlenül technikás, tapad a lábához a labda, és már olyan magabiztos, hogy szinte alig hibáz el helyzetet. A 24 éves csatár megérett rá, hogy a világ egyik legjobb csapatát köré építsék.

Rooney pedig olyan lett a MU-ban, mint Pom Pom, aki mindig pont olyan, amilyennek látszani akar: klasszis szélső, második csatár, center, de tavaly a jobbhátvédként előtt védekezve is hozta magát. Valószínűleg egyetlen poszt sincs a pályán, amit ne tudna tökéletesen betölteni, amit mentalitásának köszönhet: leszegi a fejét, és teszi, amit mondanak neki. Jól, nagyon jól.

Lehet nem szeretni ezt a Manchester Unitedet, hiszen valóban nem igazán látványos, amit csinálnak, de muszáj csodálni azt a harctéri fegyelmezettséget, amin a legjobbak is alig találnak fogást. Sir Alex Ferguson az angolos, szélsőjátékra épülő precíz kontrajátékot olaszos pontosságú védekezéssel keveri, ami csak egyféleképpen lehet eredményes: egy klasszis centerrel.

A skót arrogáns, a rágózása nagyon nem illik egy Sirhöz, a hisztijeitől fortyogni kezd minden Liverpool-szurkoló gyomorsava, de hogy valamit nagyon tud, azt még azok sem tagadják, akik folyamatosan a szerencsének tulajdonítják sikereit. Eladta Beckhamet, amikor el kellett adni, majd ugyanígy tett Cristiano Ronaldóval, de a United valahogy mégsem esett nagyon vissza, pedig mindkét játékos meghatározó volt. Hamarosan elköszönnek egy generációnyi játékostól, Giggs, Scholes, van der Sar, Neville köré már nem lehet csapatot építeni, de amíg Ferguson irányítja a dolgokat Manchesterben, komoly visszaesésre nem kell számítani, a United tényező marad.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!