Egy kör után a világ rendje

Most már tényleg megtanulhatná mindenki, hogy egy világbajnokságnak mindig három esélyese van: a brazilok, a németek és az olaszok. Ezek közül egy néha hibázik, de olyan, hogy a másik kettő is bakizzon, az elképzelhetetlen.

Ez a hármas mögött jönnek még az argentínok, de ők nem elég megbízhatóak a folyamatos favoritsághoz. És ennyi is, a többiek –angolok, spanyolok, franciák, hollandok – akiknek a történelemben egyszer összejött, soha nem tekinthetőek egy komoly világverseny esélyeseinek, bármilyen jól is játszanak a selejtezőkön és a felkészülési meccseken, bármilyen jók éppen a klubcsapataik és a játékosaik.

Nyolcvan év alatt mindössze két olyan világbajnokság volt - 1930-ban és 1978-ban -, amin a három nagy közül egyik sem játszott a döntőben, de Argentína ezen a kettőn is jelen volt. Sokáig lehetne elemezni, hogy ez miért alakult így, de nem kell ezt olyan nagyon bonyolítani. Azért, mert ez a három (négy) válogatott focizik a legjobban. Így volt, így lesz.

A többieknek csak akkor lehet esélyük, ha minden összejön, a hazai rendezéstől a szerencséig bezárólag. Az angoloknak '66-ban egy téves bírói ítélet kellett a döntőben, a franciák '98-ban csak hajszállal, tizenegyesekkel jutottak be az elődöntőbe.

Ha ezeknél a nemzetközi másodvonalt jelentő csapatoknál nem klappol minden tökéletesen, semmi esélyük sem marad a végső tornagyőzelemre. '90-ben a németek, '94-ben a brazilok, négy éve pedig az olaszok igazán nagy teljesítmény nélkül is világbajnokok tudtak lenni. Ők ki tudják szenvedni a végső győzelmet gyengébb formában is, más pedig nem.

A dél-afrikai vébé első csoportköre szépen megmutatta, hogy ezeknél a másodvonalbeli csapatoknál most bizony van legalább egy porszem a gépezetben. A franciák egy őrültet ültettek a kispadra. Az angoloknak egészen egyszerűen nincsenek elég jó játékosaik, és nagy pechük van a sérülésekkel is. A spanyoloknak sem jöttek jól a sérülések, részben ezeknek is köszönhetően úgy tűnik, hogy a legnagyobb sztárjaik közül több is teljesen formán kívül van. A hollandok meg csak nem voltak túlságosan meggyőzőek.

Az eddig mutatott játékkal ennek a négyesnek pont annyi esélye van valami igazán kiemelkedő eredményre, mint a papíron náluk gyengébb, de eddig remekül focizó harmadvonalnak. Chilének, Elefántcsontpartnak, Dél-Koreának.

Az első forduló csak tovább növelte az igazán nagyok esélyeit. Ha nem történik valami hihetetlen fordulat, hát persze, hogy ismét közülük kerül ki a végső győztes július 11-én. Ez így is van rendjén. A focivébé a világ legnagyobb sporteseménye. Jobb, ha nem egynyári slágerek nyerik meg.