Szánalmasság, nevetségesség, feleslegesség

Röhög az dél-afrikai, röhög a magyar, röhög az ír és röhög az egész világ. Kínjukban még a franciák is röhögnek. Arra sokan számítottak, hogy amit a francia válogatott bemutat a 2010-es vébén, abban nem lesz sok köszönet, de minden idők egyik leglátványosabb összeomlása még a legvadabb frankofóbok álmaiban sem szerepelt. Ilyet egész egyszerűen még nem látott a világ. Amikor ötven év múlva unatkozó újságírók minden idők legsúlyosabb sportkatasztrófáinak ötös listáját állítják össze, ez a mostani eset mindig benne lesz a válogatásban.

Vizsgáljuk meg, miért szabad teli tüdőből röhögni mások szerencsétlenségén, majd azt is, hogy miért iszonyúan kínos ez az egész. Nyilván a röhögők többsége a mostanában divatos, a focistákat túlfizetett primadonnáknak tartó elmélet okán visong. Hogy akkor jó, ha nekik rossz. Ez is egy érv, ám nem az igazi. Az igazán szórakoztató ebben a balhéban, ahogy a FIFA fényesre polírozott, pléhvigyorú, csak a jót kommunikáló építménye megremegett.

A mostani a vébé, amelyen a stadionok környékéről gyakorlatilag ki vannak tiltva a csillogást zavaró csórók, amelyen szigorúan tilos olyan tökmagot árulni, amit nem valamelyik szponzor szállít, és ahol letartóztattak egy rakás narancssárgába öltözött nőt, mert a ruhájuknak a Heineken valamelyik versenytársához volt köze. Az egész buliért egy fillér adót nem fizető FIFA által megálmodott fényes mázon látszó repedéseken muszáj gúnyosan nevetni.

És hát micsoda repedések voltak ezek. A franciák már eleve úgy utaztak ki, hogy mindenki sejtette, ezt balhé nélkül nehéz lesz megúszni. Anelka káromkodásai. Evra majdnem-verekedése. Az akkreditációját földhöz csapó delegációvezető. A beleszóló hatalmasságok Zidane-tól Sarkozyig. És persze az egész közepén Raymond Domenech, talán a legnagyobb marha, aki valaha két vébén is vezényelhette hazája csapatát.

Domenech, akinek 2006-ban még óriási mázlija volt, és hiába hagyta otthon például Pirest, csak mert skorpió a csillagjegye, Zidane-ék majdnem megnyerték neki a vébét. Domenech, aki valami súlyos titkot őrizhet a francia fociszövetség vezetőiről, mert a 2008-as EB kudarca után sem rúgták ki. Domenech, akivel most már a saját játékosai sem álltak szóba, akinek semmilyen taktikai elképzelése nem volt azon kívül, hogy bármivel kezdte a meccset, azon már nem hajlandó változtatni.

Domenech, aki nemzetközi karrierje utolsó gesztusaként nem volt hajlandó kezet fogni a dél-afrikai válogatott szövetségi kapitányával, a brazil Parreirával. Domenech, aki el tudta intézni, hogy a nemzeti kérdésekből viccet ritkán csináló franciák az utolsó csoportmeccsen már Dél-Afrikának drukkoljanak a párizsi kivetítők előtt.

A balhé röhejességéhez persze az is sokat hozzátesz, hogy bár Domenech a főszereplő, a mellékszereplők is kivétel nélkül hülyeségeket csináltak. Anelka paraszt volt, valaki a delegációból súgott a sajtónak, és ezzel robbantotta a bombát, a szövetség felelősségén pedig nincs is nagyon mit elemezni azok után, hogy ők hagyták a helyén az egész világ számára nyilvánvalóan megkattant Domenechet.

A nagy klubok és válogatottak ma már úgy működnek, mint a multinacionális vállalatok. Titkolódznak, a kommunikációt pedig PR-szakértők és sajtósok hada felügyeli. A nép egyszerű gyermeke így ritkán röhöghet kedvére a Coca-Cola, a Microsoft vagy a Google belső hisztijein. A nyilvánosság előtt zajló francia összeomlás végre elég cirkusszal szolgált mindenkinek, aki szeret röhögni a rendszer előbukkanó hibáin.

Van azonban még egy vetülete ennek az ügynek, és ez különösen kínos a franciákra nézve. Normális embert megtanít a mamája arra, hogy külföldön különösen figyeljen a jómodorra, hiszen egy egész nemzetet járathat le. Aki csokit lop az osztrák benzinkútnál, az egy egész ország rossz hírét kelti.

Nemzetet nagyobb közönség előtt lejáratni, mint ahogy most a francia válogatott tette, egyszerűen lehetetlen. Ehhez képest a csendes-óceáni nukleáris kísérletek is alig romboltak Franciaország nemzeti büszkeségén. Ma a világon milliárdok fognak lefekvés előtt arra gondolni, hogy hát ezek a csigazabálók, na ezek tényleg tök hülyék. Dolgozni nem szeretnek, edzés helyett sztrájkolnak, siránkozásban viszont tényleg világbajnok. Domenech, főnökei és beosztottai ezt hozták össze bő tíz nap alatt Dél-Afrikában. Ötven év múlva is röhögni fogunk.