A veszélyes úton kerüli meg a Földet a pár

Rakonczay Viktória és Rakonczay Gábor augusztus közepén, Gibraltárból indulnak neki az Atlanti-óceánnak új vitorlás hajójukkal, hogy egy év alatt megkerüljék a földet. Az egyenlítői útvonaltól eltérő, ezért sokkal nehezebb útra tíz kikötést terveznek, ha minden jól megy, jövő augusztusban Velencében lesz a végállomás.

Három éve evezős hajóval győzték le az Atlanti-óceánt, az fizikailag volt nehéz út, a mostani fejben lesz fárasztóbb. A fiatal házaspárnak mindig is a föld megkerülése volt az álma.

"Eleve ezt az utat terveztük. Ez egy igazi kaland, gondoltuk. Aztán építettünk egy kisebb evezős hajót, és nekivágtunk az Atlanti-óceánnak." - mondja Gábor. Akkor a spanyol Cadizból vágtak neki az óceánnak, és a Karib-Szigetek volt a célállomás, az út 51 napig tartott.

"Az egy evezős hajó volt. Ilyen útra általában olyan emberek vállalkoznak, akik versenyszerűen eveznek, volt olimpikonok, rendszerint mikor már abbahagyták a profi sportot, de gyakoriak különleges egységeknél szolgált exkatonák és kalandorok is. Itthon akkor még nem sokan tudtak rólunk, de az Egyesült Államokban például megkaptuk Az év kalandja-díjat, négy óra híján pedig világrekordot mentünk" - meséli tovább Gábor.

Az egy évre tervezett föld körüli túrát július végén kezdik, először a hajót és a csomagokat kell elszállítani Spanyolországba, majd kéthetes készülődés után augusztus közepén szállnak vízre Gibraltárban. Arra a kérdésünkre, hogy mi lesz, ha nem sikerül a tervezett egy év alatt teljesíteni az utat, mindketten azonnal teljes magabiztossággal vágják rá, hogy ilyen nem lesz, sikerülni fog.

"Vagy egy év az út, vagy a duplája, mivel pontosan megterveztük, hogy adott szakaszon milyen széllel, áramlattal, milyen időjárással tudunk a legjobban haladni. Tízszer tervezünk kikötni, a rossz idő miatt még öt kiszállás belefér." Direkt a nehezebb utat választották, az Egyenlítő mentén könnyebb lenne, mert az időjárás sokkal barátságosabb.

A hatalmas úton a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezetével, a WWF-el is együtt működnek, új hajójuk neve WWF Panda, a tíz állomáson pedig találkoznak a szervezet külföldi tagjaival is.

Az élelmiszerek 80 százalékát itthonról viszik, leginkább konzervet és alapanyagokat pakolnak be, de kenyerüket útközben a hajón sütik.

Viki és Gábor azt mondja, egy ilyen úton az alvás sem olyan egyszerű: "Nem lehet előre pihenést betervezni, mindent az időjárás határoz meg. Normális, nyolc órás alvás nincs, inkább alvás és ébrenlét közti állapot van, mivel egy-két órákat pihenünk, állandóan tele vagyunk álomképekkel. Van, hogy 20 percenként állítani kell a vitorlát, figyelni a navigációs rendszert, a hajóforgalmat, de olyan is, hogy napokig nem történik semmi. Egy ekkora útnál a technikai részletekre kell nagyon figyelni, ha valamit itthon felejtünk, nincs visszaút, ha valami elromlik, az azért veszélyes, mert láncreakciót indíthat el, ami más dolgok meghibásodásához vezethet."

Viki azt mondja, ez az út technikailag és mentálisan is bonyolultabb lesz, mint a három évvel ezelőtti, sokkal nagyobb a hajó, sokkal több műszaki dologra kell figyelniük, és persze sokkal hosszabb is az út.

Az edzést a téli Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon tartották. Gyakorolni a legjobban a Kanári-szigetek térségében lehet, ott rengeteg a tapasztalt hajós, és nem messze a parttól már óceáni körülmények vannak. "Las Palmasban töltöttünk két hónapot, és sokkal több tapasztalatot szereztünk, mint bármilyen szakkönyvből. Ott rengetegen élnek hajón, sokan gyerekkel is, akik közül a legtöbben kézművestárgyakat árulnak a turistáknak, ebből szereznek egy kis pénzt." - mondja Viki.

Mindketten izgatottan várják az indulást, félni csak egy dologtól félnek: "Vízbe esni csak egyszer lehet. Ez a hajó olyan sebességgel halad, hogy képtelenség utána úszni, ráadásul a négy-öt méteres hullámok között egy emberi fejet már 20 méterről sem mindig lehet észrevenni. Ugyanez fordítva is igaz, a hatalmas hullámok közül nem lehet látni a hajót sem, ráadásul délen nagyon hideg a víz, az embernek csekély az esélye a túlélésre. Ki tudjuk magunkat kötni a hajóhoz, de akkor is nagyon figyelni kell, ha valamelyikünk éppen fáradt, könnyen elfeledkezhet róla."

Egyszer egy 30 éves rutinnal hajózó testvérpár egyik tagja tűnt el a fedélzetről éjszaka. Nem találták meg. Miután testvére kikötött meg akart szabadulni a balszerencsés hajóttól, de senkinek sem kellett, mert hogy a hajózás szerelmesei nagyon babonásak.

"Vikinek van egy gyerekkori macija, ő a kabalánk. Neki mindig ott kell üldögélnie a helyén, és figyelni mindenre. A Fa Nándortól kapott kabalát is magunkkal visszük. Fa Nándor és Gál József egyébként majdnem pontosan ugyanezen az útvonalon kerülték meg a földet 1985 és ‘87 között a Szent Jupát fedélzetén" - meséli Gábor.

A legtöbben mindig a wc-lehetőségekre kíváncsiak, ez most megoldva, hiszen a hajón fürdőszobájuk is lesz. Az előző úton egy sárga salátástálat használtak erre a célra.

Azt nem árulják el, mi lesz még, miután hazatérnek. "Először induljunk el" - jegyzik meg viccesen. Akárcsak az óceánátevezés, "ez sem kikapcsolódás lesz, hanem kőkemény teljesítménytúra".

(A házaspár útjáról rendszeresen be fogunk számolni az Indexen.)