Ötvenévesen indul Eb-n a futás királynője

A gazella testű Merlene Ottey májusban múlt ötvenéves, gyorsan meg is ünnepelte azzal, hogy korosztályában világrekordot futott. 11.72-es százas eredménye igen kiváló, és csak inspirálta, hogy a barcelonai Európa-bajnokságon induljon, de nem a masters kategóriában.

A város nem hozott neki szerencsét 1992-ben, az olimpiára esélyesként érkezett, hiszen 1987 szeptember és 1991 augusztus között százon 57 versenyt nyert meg, kétszázon harminchatot. Az olimpián azonban csak egy bronz jutott neki kétszázon, százon pedig ötödik lett.

Az olimpiákon sosem volt szerencséje, páratlanul hosszú és páratlanul sikeres pályafutásából csak az ötkarikás aranyérem hiányzik. A síző Bode Miller sokszor idézett mondása, miszerint rossz végén volt a századoknak, rá hatványozottan igaz. Olimpiákról még két ezüstje van, hat bronz mellett.

1996-ban, az atlantai olimpián, öt ezreddel lett második, Gail Devers verte meg, természetesen csak a célfotó döntött. 2000-ben Marion Jones kizárása után egy helyet előrelépett, így lett harmadik, a másodiktól egy század választotta el.

48 évesen két századra volt attól, hogy a 2008-as pekingi olimpia szintidejét teljesítse, így nyolcadik olimpiáján már nem indulhatott el.

Jamaicában nemzeti hős, két és fél méteres szobrot kapott, mégis szlovén állampolgár. Srdjan Djordjevic lett az edzője 2000 után - 2002-ben kapta meg az állampolgárságot -, a 2006-os Eb-n elődöntős volt a sprintszámban.

„Sokkolt, hogy hazám sportvezetői nem törődtek velem, nekem olyan országra volt szükségem, amelynek színeiben versenyezhetek. Szlovén edzőmnek, Srdjan Djordjevicnek köszönhetően nem volt nehéz a választás. Jamaicában azt mondták rólam, megőrültem, de nem hiszem, hogy mások véleményére adnom kellene” – emlékezett vissza a hazaváltás körülményeire. Doppingbotrányba keveredett 2000 körül, ezért lett kegyvesztett, de bűnössége nem igazolódott.

„Azt hiszem, amíg élek, futni fogok, igaz a szenior versenyek nem nekem valók. Tehetek én arról, hogy a korosztályomnál lényegesen gyorsabb vagyok? Ha elindulok, pár méter után nincs ellenfelem” – mondta a Reutersnek a verseny előtt a Ljubljanában élő klasszis.

„Nincs nyomás rajtam, abszolút élvezem azt, amit csinálok, hetente háromszor edzek. Ha kevesebbet akarok, nyilván nem is kell annyira készülnöm. Nekem pedig már az egészségem a legfontosabb, bár ha ez elég jó leszek, akkor folytatom, nem állok le. Örülök neki, hogy az én koromban a százas váltó hasznára lehetek. Külön örömet ad, hogy nem én leszek a leglassabb.”

Szülőhazájáról is beszélt, és örült neki, hogy már van egy erős csapat, mert annak idején ő csak egyedül volt harminc éve, a moszkvai olimpia idején. Most viszont már van pénz arra, hogy több atléta is jól szerepeljen, és csak egymást húzzák, hogy eredményesebbek legyenek.