3 pillanat szabadság, utána jön a morajlás

A margitszigeti vizes Európa-bajnokságon Bátki Noémi Olaszországnak szerzett ezüstérmet toronyugrásban.

Az októberben 23 éves Bátki Budapesten született, de édesanyja, a 92-es olimpián még magyar színekben szereplő Nagy Ibolya első házassága után Olaszországba ment férjhez, lánya ezért versenyez olasz színekben. Mivel Bátki edzője az édesanyja, ezért dupla volt a családi öröm.

„Sokan kérdezik, hogyan lettem toronyugró, ez anyu hibája, ő szerettette meg velem” – mondta mosolyogva. A sportágnak szerte a világban jellemzője, hogy szeretete öröklődi.

„Nyilván többen nem tartják normálisnak ezt a sportágat, én ellenben nagyon egyszerűnek gondolom. Olyan vagyok, mint egy pillangó, és ez hihetetlenül jó érzés. Nagyon élvezem, sokkal jobban, mint a műugrást, mert itt van idő arra, hogy a szabadesésben közben szépen kivitelezzünk egy mozdulatot, és úgy csobbanjunk. Utána pedig jöhet a morajlás a nézőtérről. Én pedig kiintek, látjátok, ez én voltam, így ugrottam” – kezdte az Indexnek Bátki.

Egyetért azzal, hogy a sportág szépsége a három vagy négy másodpercnyi szabadság. Az olasz hadseregben van sportállása, de csak részben katona. „Jól bánnak velem a seregben, leginkább azt várják el tőlünk, hogy szorgalmasan eddzünk, és mindig hordjuk a melegítőt.”

Bátki eddig a szinkron műugrásban ért el sikereket, a 2005-ös vb-n ötödik lett, de idén váltott. „Az egyéni ambícióimat hagytam kiteljesedni idén, de sok jó műugró van Olaszországban, toronyugrásban viszont kevésbé, ez is indokolta a váltást. Bejött a tervem.”

„Különlegesen jó tanítvány Noémi. Nem könnyű egy anyának látni a lányát a veszély közelében, pláne, ha még az edzője is. Azt hiszem, mostanra sikerült igazán függetlenítenem magam ettől a helyzettől, mostanra sikerült szétválasztani. Eddig tudat alatt is megvédtem a dolgoktól, most már hagyom. De persze segítem, ha a belső félelmeitől kell megszabadítani. Egy új ugrás ugyanis mindig hoz magával félelmeket. Illetve, ha netán ront, utána el kell hitetni vele, hogy ez még egyszer nem fordulhat elő, még egyszer nem lehet fájdalma."

"Mivel a másik két lányom is műugró, talán túl sokszor is téma volt otthon a sportág. Változtattunk, mert így nem maradt idő a kultúráról, a művészetről, a zenéről vagy a hitről beszélgetni” – mondta a Szentesen született, de jelenleg családjával Triesztben élő Nagy. A város a sportág olaszországi központja, két klub is van, éppen most igazoltak át a Tuffiból az UC Triestinába.

„Jó volt Magyarországon versenyezni, hiszen anyut mindenki ismeri, és hát részben én is itt a szigeten nőttem fel, 2006-ban is indultam. Az utolsó ugrás előtt izgultam, mert ez egy könnyű ugrás volt, és ha tökéletesen végrehajtom, akkor biztosan a második helyen maradok. Az ugrásaimat erősítenem kell a jövőben, hogy a világbajnokságon vagy a londoni olimpián is döntős lehessek. Egyre érettebb vagyok, és még tudok fejlődni” – összegzett Bátki.