Loeb minden idők legjobb autóversenyzője

Hetedik világbajnoki címét nyerte zsinórban Sebastien Loeb, ő az első, akinek sikerült. Hét vb-t az autósportban eddig senki nem tudott egyhuzamban összehozni, a kétkerekűeknél kell szétnéznünk, hogy hozzá fogható motorsportos kollégát találjunk: csak egy van, a 15-szörös világbajnok Giacomo Agostini, aki kétszer hetet nyert megszakítás nélkül a hetvenes években.

Loebhöz hasonló négy keréken nincs, ha a rali tévéképesebb sport lenne - vagy csak törekednének rá, hogy felvigyék a képernyőre -, még nagyobb isten lenne, valószínűleg a legnagyobb.

A 36 éves francia különleges tehetség, tinédzserként remek tornász volt, területi és tartományi szinten klasszis. Az autókért rajongott, de nem vette igazán komolyan.

Villanyszerelőnek tanult, húszévesen el is helyezkedett a haguenaui repülőtéren a szakmájában. Úgy tudni, rettentő gyorsan vezetett közúton, de így is állandóan elkésett a munkából meg mindenhonnan. Szintén autórajongó, Ferrari Testarossa-tulajdonos főnöke viszont megértő volt, annyira, hogy Loeb 21 évesen ott is hagyta a munkát, hogy profi raliversenyző legyen.

Páratlan, hogy valaki ilyen későn lépjen élete pályájára, mégis a legjobbá váljon benne, Loebnél hamar kiderült, nagyon sokra viheti. 1998-ban, 24 évesen tudott bemutatkozni a francia Citroen Saxo-bajnokságban, amit egy év múlva megnyert. Lecsapott rá Guy Fréquelin, a Citroen vb-csapatának főnöke, és már 99-ben bevetette a Katalán Ralin az  - akkor még csak - aszfaltmenő reménységet.

A 2001-ben induló junior-vb-t azonnal megnyerte Loeb, 2002-ben több vb-futamra nevezték, és rögtön elhozta Monte Carlót, csak a végén tiltott kerékcsere miatt kizárták. Nem kellett sokat várni első hivatalos győzelmére, a legelső Német Ralin mindenkinél jobb volt.

2003-ban indult először a Citroen az összes vb-futamon, Loeb gyorsan begyűjtötte Monte Carlót, majd a Német Ralit és San Remót, hogy az utolsó szakaszig harcban legyen a vb-ért: a szezonzárón kikapott Petter Solbergtől, egy ponttal lemaradt a címről.

Egy év múlva viszont már megszorítani sem tudták, első és azóta is egyetlen nem skandinávként győzni tudott a teljesen havas Svéd Ralin, utána beállította Didier Auriol hat szezongyőzelmes rekordját, és világbajnok lett (2004).

2005-ben Walter Röhl 25 éves csúcsára hajtott rá: a német 1980-ban 54 pont különbséggel végzett az élen, Loeb 56-tal, és a Korzika Ralin mind a 12 szakaszt megnyerte, ami korábban nem fordult elő vb-n.

Címvédése kirívóra sikerült, vezetett Walesben, bajnokként állt, de Markko Martin navigátora, Michael Park balesetben meghalt a verseny hajrájában. Loeb, csak hogy ne nyerjen, és ne kelljen ünnepelni, szándékosan összeszedett két perc büntetést, harmadikként végzett. A bajnokságot a következő versenyen gyűjtötte be.

2006-ban Carlos Sainz 26 vb-futamgyőzelmes csúcsát döntötte meg, kilométerekkel vezette a bajnokságot, csakhogy elesett biciklivel, eltörte a kezét. Két ralit ki kellett hagynia, Ausztráliában egyetlen riválisának, Marcus Grönholmnak legalább harmadik helyre volt szüksége, hogy életben maradjon vb-esélye. Nem jött össze, az időeltérés miatt Loeböt a nappalijában köszöntötték világbajnokként, épp reggeli kávéját iszogatta. Megtehette, hogy sérüléséből csak a következő idényben térjen vissza.

2007-ben Grönholm kemény küzdelemre kényszerítette Loeböt, de a francia így is favoritként ment az utolsó futamra, néhány pontot kellett csak szereznie. Harmadik hellyel biztosította be sorozatban negyedik vb-sikerét, amivel utolérte a csúcstartó Juha Kankkunent és Tommi Makinent.

2008 nagyon sima ügy volt, rekord akad azért itt is: ötödik Monte Carlo-győzelme, ahogy ötödik vb-címe is, páratlan.

Tavaly szintén úgy indult, hogy sokkal a vége előtt bajnok lesz, ám a szezon közepén kétszer hibázott, kiesett, Mikko Hirvonen elé került a pontversenyben. Még az utolsó futamra is a finn ment előnnyel, igaz, csak egy pontnyival, de Loeb legyőzte, és behúzta a hatodikat (2009).

Idén semmi különös nem történt, ahogy mindig, újra, zsinórban nyolcadszor nyerte a Német Ralit, amin a futam 2002-es indulása óta még senki más nem győzött, csak ő.

Hat első helyezéssel áll ebben az évben eddig, a legutóbbi futamon, a francián, ráadásul épp szülőfalujában biztosította be hetedik vb-jét.

Nem sokkal előtte jelentette be, 2011 az utolsó szezonja lesz, mert már nincs kedve többet kockáztatni, ami nem is csoda: a vb összes helyszínén nyert legalább egyszer, 136 raliból 60 sikere, 92 dobogója, 725 szakaszgyőzelme, 1009 pontja, hét vb-je van.