Kettős lábtörésig hajtotta magát

A Vancouverben induló egyetlen magyar férfi alpesi síző, Bene Márton igazi sportcsaládban nőtt fel: nemcsak édesapja öttusázott, édesanyja tőrözött, hanem nagybátyja Taróczy Balázs, a család legjobb barátja pedig Kuhárszky Zoltán, Szávay Ágnes volt edzője. Nem csoda, hogy tizenhat éves koráig ugyanolyan komolyan teniszezett, ahogyan síelt, csak ezután döntött a téli sportág mellett.

Bene úgy véli, miindig is szorgalmával érte el eredményeit, síelőnek sem volt fuatalon kifejezetten nagy tehetség. Azonban mindig bizonyítani akart, megfelelni, ezért is kényszerült a tenisz és a síelés közötti választásra, mert annyira hajtotta magát, hogy az már az egészségét kezdte veszélyeztetni.

Ez az önhajszolás később is okozott még gondokat neki: húszévesen a terheléstől mindkét lábában fáradásos törés keletkezett. Ekkor elgondolkodott, van-e értelme folytatni, ha a teste nem bírja azt, amit ő fejben végig tud csinálni. Az édesapjával folytatott beszélgetés után úgy döntött, még egy évet ad magának. Ezalatt kiderült, nem volt elég erős ahhoz a terheléshez, amit bevállalt. Ekkor már Ausztriában, Johannes Putz versenyistállójában készült, nemzetközi sítársaságban. Két év alatt összesen tíz kilót hízott - és nem a hasára, hanem izomban.

Két évet húzott le az osztrák edzővel, aki korábban Katrin Zettel felkészítését is irányította. Bene azt mondja, Hochkarban, ahol ebben az időszakban készült, nem lehetett sok mindent mit csinálni, így sok ideje maradt filozofálni. Úgy gondolja, sok mindenre megtanította ez a tapasztalat, leginkább arra, hogy számára az út fontos, amit megtett, a türelem, és az, hogy akarni kell.

Bene azóta hazatért, az ausztriai felkészülés költségeit nem lehetett sokáig bírni. Jó csapatba került, szerinte Kurt Messner vezetésével jó magyar válogatott állt össze, két lányból és öt fiúból.

A vancouveri kvótáért is magyar társaival, Farkas Norberttel, Szabó Bencével, Szepesi Bertolddal kellett megküzdenie. Ez egy tizenkét futamból sorozat volt - különböző versenyeken indultak - és a legjobb négy-négy műlesikló, illetve óriás-műlesikló eredményt vették figyelembe. Rosszul kezdődött a számára, mert rögtön az első szlalomversenyben megsérült. Aztán rendbe jött, a többieket pedig később hátráltatták sérülések, így Bene lett a vancouveri utazó.

"Ez az én olimpiám" - mondja a műlesiklásban és óriás-műlesiklásban induló síelő, akinek az előbbi, a legtechnikásabbnak számító alpesi szám a kedvence. Azt mondta, ha az első ötvenben végezne, azzal elégedett lenne. Vancouver után már kisebb szerepet fog kapni életében a síelés, elsősorban két éve pihentetett vendéglátóipari tanulmányait szeretné folytatni. És azt is tervezi, hogy újra teniszezni fog.