Negyvennégy halál a jégteknőben

A grúz Nodar Kumaritasvili vancouveri tragédiája a szánkózás veszélyeire irányította a figyelmet, pedig a csúszósportok közül eddig messze a bobozás követelte a legtöbb halálos áldozatot. Kutatásaink alapján legkevesebb negyvennégy halálos baleset történt már a világ jégcsatornáiban, ezek közül kettő áldozata volt szánkós, egyé szkeletonos, a többiek mind bobosként haltak meg.

Sokkolta a világot a 21 éves szánkós, Nodar Kumaritasvili halála, amely alig néhány órával a vancouveri olimpia megnyitója előtt történt. A sokkot fokozta, hogy ha csak edzés is volt, de olimpián következett be a tragédia.

A grúz sportoló előtt többen is meghaltak már a három csúszósport (bob, szánkó, szkeleton) művelői közül. Egyetlen felsorolást találtunk, a legutóbbi, 2004-es halálos beleset kapcsán a német Mitteldeutsche Zeitung közölte a dpa hírügynökség összeállítása alapján áldozatok névsorát. A legöbb esetről kevés információ olvasható, néhány tragédia körülményeit jártuk körbe.

Az első halálos tragédia, amiről részletesebb beszámolót találtunk, 1939-ben történt az azóta is a legveszélyesebbnek tartott Cortina D'Ampezzó-i pályán. A 28 éves bobkormányos, Reto Capadrutt a világbajnokságon a négyesek versenyében bukott végzetesen. A svájci sportága egyik legjobbja volt: a 32-es és a 36-os olimpián is ezüstöt szerzett (előbbin a kettesek, utóbbin a négyesek között), 35-ben a svájci kettessel világbajnok is volt.

A csúszósportok közül ekkoriban a bob és a szkeleton létezett a mostanihoz hasonló formában. Előbbi valamennyi olimpia programján szerepelt (az egyetlen alkalom az 1960-as játékok volt, amikor a Squaw Valley-i szervezők nem építettek pályát, ezért kimaradt), utóbbiban a két St.Moritz-i olimpián (1928, 1948) versenyezhettek. A szánkósport első világbajnokságát csak 1955-ben szervezték meg.

Több utalást is találtunk arra, hogy 1949-ben két haláleset is történt az Egyesült Államok első bobpályáján, Lake Placidben, de csak az egyikről találtunk konkrét leírást. Ennek elszenvedője a belga Max Houben volt, aki szintén vébén, de edzésen halt meg. A kettes kormányosa egy kanyarban a bobbal együtt kirepült és egy oszlopnak csapódott, azonnal életét vesztette. Fékezője, Jacques Mouvet koponyáját törte, a háta is sérült, de életben maradt. Houben szintén nagyon jó bobosnak számított, 48-ban, St. Moritzban a négyesek között olimpiai ezüstöt szerzett. Ekkor már 49 éves volt, ezzel az eredményével egészen 1998-ig a legidősebb téli érmes lett. Sokoldalú sportoló volt, a 20-as nyári olimpián még futóként vett részt, de elsőligás focista, teniszező és autóversenyző is volt. Bobosként szerzett egy ezüstöt és egy bronzot is a 47-es világbajnokságon.

A 49-es vébén, amit az esélyesek közé sorolt Houben nem tudott befejezni, Felix Endrich győzött a kettesek között. A svájci bobos nyerte a  kettesek 48-as olimpiai versenyét is. Őt 1953-ban érte utol a végzete, a garmisch-partekircheni világbajnokságon a négyessel verseny közben kiszállt a pályáról és egy fának ütközött. Eltörte a nyakát, majd a kórházba szállítás közben meghalt. A szörnyű balesetet látta a felesége is, alig egy hónappal korábban házasodtak össze.

A következő végzetes eset az első a sorban, amely szánkós életét követelte. A lengyel születésű brit, Kazimierz Kay-Skrzypeski a 64-es olimpia edzésein halt meg. Éppen ezért kísérteties a párhuzam a grúz halálával, de ő jóval idősebb volt Kumaritasvilinél, 50 évesen hunyt el. Az innsbrucki megnyitó előtt történt egy másik tragédia is, az ausztrál síelő Ross Milne is edzésen halt meg, mindez alaposan rányomta a bélyegét az első osztrák olimpiára. Az olimpiára innsbrucki bobos-szánkós pályát (egészen pontosan egy közeli faluban, Iglsben található) is veszélyesnek tartották már korábban, és a halálos baleset után sokan kétségbe vonták a szánkó olimpiai részvételét.

Két évvel később néhány héten belül újabb két bobos veszett oda. Előbb a cortinai világbajnokságon a nyugatnémet négyes kormányosa, Toni Pensperger halt meg. Neki és három társának (Ludwig Sieber, Helmut Werzer, Roland Ebert) is odaítélték az aranyat, a versenyt nem fejezték be. Penspergerről utcát neveztek el szülővárosában, Garmisch-Partenkirchenben.

Nem sokkal később a tengerentúlon, Lake Placidben is halált hozott volt egy bobverseny. A cortinai születésű Sergio Zardini balesete az egyik legtöbbet emlegetett szerencsétlenség, többek között amiatt is, mert az ütközésről fotók is készültek. A Mt. Hoevenbergi jégcsatorna leghírhedtebb kanyarjában, a Zig-Zagben kisodródott négyesével. Azonban éppen a korábbi balesetek miatt a kanyar tetejére egy párkányt építettek, hogy ne repüljenek ki a bobosok. Zardiniék azonban nekiszálltak ennek, és a kormányos feje volt a bob legmagasabb pontja, amit gyakorlatilag leszelt az ütközés.

Az olasznak született, ekkor már kanadaiként versenyző Zardini is kora egyik legjobb bobosa volt. A 63-as négyesek vébéjét megnyerte, a következő évben az olimpián a kettesek között lett ezüstérmes. Második helyből sokat gyűjtött: összesen hat ezüstje van a vébékről. Zardini 64 után települt át Kanadába. A végzetes balesetkor a súlyosan megsérült Michael Young (ő tragédia után is maradt a sportnál) mellett a bobban ült Bob Storey is, aki jelenleg is a nemzetközi szövetség elnöke (az ő karrierjére úgy hatott a történet, hogy rögtön kormányos lett).

Tizenöt évvel később megint Cortina volt a helyszín, ismét vébén történt nagy baj. A négyesek utolsó futamában - szokatlanul meleg időben - az amerikai James Morgan bobja egy bal kanyart nem tudott bevenni, az oldalára fordult és közel száz kilométeres sebességgel a kanyar jobb falának csapódott. Morgan feje védtelen volt az ütközéssel szemben, nyaka eltörött, a helyszínen meghalt.

Az eset tragikusságát több dolog is fokozta, leginkább az, hogy az ABC amerikai tévé stábjával ott volt öccse, John is, aki szakkommentátorként közvetítette a balesetet. A történteket a riporter, Bill Fleming úgy elevenítette fel, hogy a futam előtt soha nem tapasztalt rossz érzés kerítette hatalmába, John azonban nyugtatgatta, minden rendben lesz. Amikor megtörtént a baj, nem gondoltak a legrosszabbra.

"Hál' Istennek, hogy a célnál történt ez és nem a pálya tetején - mondta az öcs. - Úgy látom, három fej mozog."
"Úgy tűnik, Jimmy talán..." - folytatta Fleming.
"A kormányos van mindig a legrosszabb helyzetben ilyenkor - tette hozzá csalódottan, de egyelőre nem aggódva Morgan. - Imádkozzunk, hogy egyben találjuk ezeket az embereket."

Flemming ezen a ponton küldte le a balesethez a testvért, aki még útközben sem gondolt a legrosszabbra. Nem tette, mert maga is bobos volt, népes családjukból mindenki valami veszélyes sportágat űzött, a többiek például szánkóztak, síugrottak. Amikorra leért, bátyja gyakorlatilag halott volt.

Néhány héttel később szintén Cortinában, a Szigorúan bizalmas című James Bond-filmet forgatták. Az egyik kaszkadőr, Paolo Rigon bobozás közben veszítette életét.

A csúszósportok közül a szkeleton tűnik a legrémisztőbbnek, de ebben a műfajban csak egyetlen halálesetet találtunk, azt is egy fatális, külső hiba okozta. 2001-ben a lettországi Sigulda pályáján a hazaiak bobosa, Girts Ostenieks szkeletonnal száguldott le. Nem tudni, hogyan, de egy másik szkeleton a pályára került, vagy ott maradt és Ostenieks nekiütközött, azonnali halált szenvedve.

Múlt péntekig a bobos Yvonne Cernota halála volt az utolsó a jégteknőkben. A 24 éves német lány Cathleen Martini csapatában Európa-bajnok és vb-4. is volt, majd kormányosnak állt. A lista összeállításában segítő magyar bobkormányos, Gyulai Márton úgy idézte fel a 2004-ben Königsseeben történt esetet, hogy a tapasztalatlan Cernota rossz döntést hozott: az instrukciók ellenére egy kanyart túl szűkre vett, ezért a kimenetben már nem tudta megtartani a bobot, amely kilőtt a pályáról. Ő meghalt, mögötte ülő edzője túlélte a balesetet.