A Monarchia reprezentatívja a legnagyobb az olimpiászon

Bánkódhatnak a testkultúra, különösen a téli testedzés honi rajongói közül azok, akik a nemzetünk szorgos építésével töltött kimerítő nap után idejekorán álomra hajtják a fejüket, és szombat hajnali háromkor már a monarchialakó igaz magyar emberek álmát alusszák. Ekkor kezdődik ugyanis a távoli Kanadában, annak is Brit Columbia tartományának szépséges városában, a nagyjából Pozsonnyal azonos méretű Vancouverben a sorozatban már XXI. téli olimpiász. Ennek ezen a bizonyos három órakor kezdődő, várhatóan harangzugással, ágyúdörgéssel és zeneszóval kísért ünnepségén soha nem látott létszámú delegációval vonul fel a dicsőséges Osztrák–Magyar Monarchia.

324 atléta! Az ember szíve beleremeg a gyönyörűségbe, elég csak kimondania ezt a számot. 324 remek, lelkében és testében edzett fiatal birodalmunk minden vidékéről, a tiroli hegyek mélyéről és a büszke székelyek földjéről, az olaszok lakta Trentóból, a csehek és morvák, a lengyelek és ruszinok közül, de vannak itt tótok, oláhok, horvát és szlavón, bosnyák és szlovén népek is. És köztük, szívünkben elsőkként az egyenlők között, a mi nemzetünk büszkeségei, a testkultúra téli műfajainak legjobb magyarjai.

Ma már csak fejünket csóválva emlékezhetünk azokra a borús időkre, amikor, mondjuk ki, nem szégyen az őszinte beszéd, ha tiszta szívvel bontatik ki az igazság minden szelete, amikor a monarchiát a sovén nemzetieskedés és a szűk látókörű, belterjes belső viaskodások feszítették. Most kérünk elnézését a Budapesti Hírlap 1908-as, a londoni olimpiászról szóló tudósításáért, amiben az szerepelt:

„Mi magyarok más szemmel néztük azt a gyönyörű képet, a mely tegnap a londoni Stádiumban a szemünk elé tárult. Nekünk sokkal kedvesebb, sokkal értékesebb volt annak a kék ruhás csapatnak már a fölvonulása is, a melynek élén a Hungary fölirásu táblát és a piros-fehér-zöld lobogót hordozták meg Edvárd király előtt. A fölvonulásban részt vett nemzetek között nekünk kell a legjobban küzdenünk az elnyomás ellen, leginkább kell törekednünk, hogy az ismeretlenség homályából előkerüljünk és hogy dokumentáljuk, hogy a magyarság életerős faj, a mely részt kér a küzdelemből, az életből és a mely lépést akar és tud tartani a kultur nemzetekkel.

Anglia, Amerika és Svédország után a legnagyobb számban Magyarország jelent meg a versenyen. 64 magyar atléta és több mint tíz magyar sportember vonult föl a világverseny színhelyére. Most még nem tudjuk, hogy fiaink minő eredményeket fognak innen távozni, igy a szereplés sportértékét nem tekintve, tisztán nemzeti szempontból kell értékelnünk a magyar csapat londoni szereplését. [...]

A milyen viharos lelkesedést keltett az angol és amerikai csapat bevonulása, az északi nemzetek daliás legénysége, a dán leányok bájos serege ás a milyen általános meglepetést szült a magyar csapat nagyszámú részvétele, olyan gyönge, szinte kómikus hatást tett Ausztria bevonulása. Az osztrákokat azon a réven, hogy kezdőbetűjük az alfa-béta első helyén van, az a kitüntetés érte, hogy az olimpiai bevonulást az ő zászlójukkal nyitották meg. Az osztrák csapat mindössze egy atlétából állt, körülvéve három-négy sportembertől, a kiket az olimpiai verseny vonzott el Londonba.”

Amit mi odadörgölhettünk a nyári olimpiászokon, azt eddig visszakaptuk a télieken, az osztrákok tündökölhettek dicsfényben, elhalványítva a mi néha-néha bravúrral elért szolidabb eredményeinket.

A nemzetek széttartása mára elmúlt, a birodalom testben és lélekben egybeforrt, már nemcsak az udvar iránti közös és múlhatatlan tisztelet tartja össze. Az egység ezen a téli olimpiászon minden eddiginél erősebben megmutatkozhat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia térképe

Sejteti ezt már az is, hogy a monarchia reprezentatívja, a birodalom küldöttség a versengés legnagyobb delegációja. A vancouveri olimpiászon mintegy nyolcvan nemzet körülbelül öt és fél ezer atlétája vesz részt. A monarchia delegációja után a második legnagyobb küldöttsége Amerikának van 216 atlétával, a házigazda Kanada 206 személyt nevezett a játékokra, az orosz delegáció létszáma 190, a németé és a svájcié 150-150 fő körüli lesz. Száznál több vagy nagyjából annyi atlétát indítanak még az olaszok, a franciák, a svédek, a norvégok, a finnek, a japánok és a kínaiak.

324 fő – jó újra és újra leírni ezt a számot. A reprezentatívunk természetesen színes és sokféle lesz, ahogyan színes és sokféle maga a birodalom is. A legnagyobb számban meglepő módon nem osztrák barátaink, mit barátaink, testvéreink és sógoraink képviseltetik magukat a monarchia reprezentatívjában. A 324 atléta negyedét, 82 személyt ők adnak ugyan, ám a csehek 88-an lesznek Vancouverben, a jelentős létszámot nagyrészt a hokkisoknak köszönhetik. A tót küldöttség létszámát is a hokkisok dobták meg, így vanak ők hetvenen. Hokkiban egyébként is nagyhatalom lenne a monarchia közös csapata, egy fiumei születésű játékost a svájci, egy-egy cseh és osztrák fiatalt a német válogatottnak is adtunk.

A horvátok 19 fővel járultak hozzá a monarchiás delegációhoz, a magyar atléták száma 15, a szlovénok, a trentói olaszok és a székelyek egyaránt tízen-tízen vannak a küldöttségben, a monarchia határain belül született lengyelekből kilencen, bosnyákokból hatan küzdhetnek az embert próbáló nemes viadalon.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!