Balvégzet üldözi a hegyi skieseinket
Nagyon úgy tűnik, hogy kevesebb utasa lesz az olympiádról hazainduló arany óczeánjárónak, mint annakelőtte gondoltuk. Péntek éj idején számos hírt adott a távíró a messzi Kanadából, de ezek szinte kivétel nélkül a Monarchia népeit fájdalmasan érintő jelentések voltak.
Nincs is kedvünk szerint, hogy sorjába vegyük mindazt a balvégzetet, a mi pénteken történt, visszahökken a toll is, a mivel eleddig annyi dicsőséges fegyvertényről számolhattunk be. De nem tehetjük meg azt a tiszteletlenséget olvasóinkkal, hogy nem jelentünk az olympiád eseményeiről, még ha dühösen össze is gyűrik majd a rossz hírt hozó újságot.
Kezdjük azzal az athlétával, a kinek kijár a föveglengetés. Kowalczyk Jusztina kisasszony dús tartalmú, drámai harczban, czélfotográfia által legott eldöntve harmadik pozíciót ért el 15 kilométeren át tartó üldözéses skifutásban. Titkon reménykedtünk egy fényesebb medallionban, de Jusztina kisasszony így is méltán megérdemli nemcsak azt, hogy őt betűk dicséretével mutassuk be olvasóinknak, hanem azt is, hogy fényképben is látassék.
Elnézést, íme Jusztina már a pódiumon:
A Monarchia északi határán született Jusztina kisasszony a mostani bronza mellé szerzett már egy ezüstöt is, a mivel a Monarchia második számú érembajnoka eleddig, a hóban czélokra reálövő Kuzmina Anasztázia előzi meg, szintén két éremmel, de abból az egyik a legnagyobbszerű.
A síkvidéki skiesek, akár puskával, akár a nélkül, csodálatosképpen küzdöttek eddig. De ha még oly merész szárnyalásra biztattuk is képzelő erőnket, akkor sem álmodhattuk volna, hogy így szerepelnek majd a Monarchia hegyi skiathlétái. Ez a csuda átkos csuda eddig.
A balsikerű lesiklás után ezúttal szuper G-versenyszámban állottak rajthoz a férfiak. A hegyi emberek a dudlival a szájukban már léczen csúsznak, mégis kiderült újfent: életveszedelem ez a sport, a svéd Jaerbyn Patrik bukott óriásit, majdnem leszámolva fiatal életével. De nem ezmiatt szaladt át reszketés a Monarciháért hurrázókban, hanem a düh okán, hiszen lassan már kabaretelőadásra hajaz, amit a világhírre szert tett osztrák hegyiskielők művelnek. Mert hiába volt bizodalmunk a Raich Benjáminban, hogy győzedelmes sikelést mutat be, csak hogy nem úgy lett.
Legteljesebb erőkifejtése esetén nem lenne szónk a zokra, de Raich 14. lett, és ezzel ő volt a legelőrébb rukkoló osztrák. Szomorú vigasztalás, hogy az első tízbe a taljánok által kiszemelt Dél-Tirol három athlétája is beverekedte magát, de pódiumra egyikük sem állhatott.
Bámulattal gondolunk a négy évvel ezelőtti hősökre (egy Dorfmesiter Mihaeláról, egy Kostelic Janicáról, egy Májer Hermannról beszélünk). Két aranyat és három ezüstöt szereztünk Turinban a már befejeződött négy számban, és szép gyarapodott még a kollekczió. Most egyetlen medallionunk van, az is csak bronz. Így a helyett, hogy a mieink tették volna, a norvégok megint kellemesen bepezsgőzhettek, és Ausztria ifiurain kaczaghattak. Drámai színezés nélkül is megállapítható, hogy a baj különb, mint egyebütt.
Hasznos és helyénvaló mégis, ha ideiktatjuk: ott van még a lehetőség, hogy a hegyi skielők munkájukat teljessé tegyék. Ott van még az esély Raich Benjáminnak is, hogy az emberiség sporttörténetében maradandó emlékezetűvé tegye a nevét, hiszen legerősebb számaiban, műlesiklásban és óriás-műlesiklásban czímvédőként áll rajthoz. Itt is kifejezést adnunk azon óhajunknak, hogy a fogadkozásokat váltsa valóra. Csalhatatlanul kiderül, hogy a többiek fölnőnek-e a föladathoz.
A Monarchia népei tántoríthatatlanul kitartanak sportolói mellett, lehet ebből még önérzetes diadalmenet. Itt a lehetőség rögtön a szombati skiugrásban. Ismerjük az ellenfél erejét, Ammann Simon immár triplázó bajnok, de akkor sem úrias renonszot kiáltni egy skiczipő kötése miatt, mint azt az osztrák athléták tették a pénteki tréningen, hanem oda kell állni és messzebb kell ugrani, kérem szépen. Hátha verhető ez a svájczi Ammann. A nem méltó cselvetést kerüljük el, Schlierenzauer Gergely foglalatoskodjon a győzelem lehetőségének kimódolásával.
Hokkicsapatjaink adnak vigaszt ezekben a nehéz időkben, a Monarchia A fölényesen, öt percz után már három-nullára vezetve, a közepin kissé kiengedve, de végül 5-2 arányban diadalmaskodott Lettország ellen. Hibátlan teljesítménnyel vezeti a csoportját. Az Orosz Birodalom reprezentatívjával csatázik legközelebb, a kiket a Monarchia B már móresre tanított.
Hiába a balul sikerült periódus, az olympiád kezdeti napjaiban rajthoz álló athlétáink önfeláldozó igyekvésének köszönhetően tartjuk magunkat az éremtáblázaton. Bizonyos, hogy holnap már szebben állunk majd, így csak egy gyors pillantást vessenek ide.
1. Ámerika 20 érem
2. MONARCHIA 16
3. Németország 13
4. Norvégia 10
5. Kanada 8
6. Francziaország 7
A Monarchia pódiumosai
Aranymedál (3): Kuzmina Anasztázia (biatlon, 7,5 km), Sablikova Martína (gyorskorcsolya, 3000 méter), Linger András és Farkas (ródliduó)
Ezüstmedál (5): Małysz Ádám (síugrás, normál sánc) Sumann Kristóf (sílövészet, 12,5 km, üldözéses), Reithmayer Nina (szánkó egyes), Kuzmina Anasztázia (biatlon, 10 km), Kowalczyk Jusztina (sífutás, klasszikus sprint)
Bronzmedál (8): Schlierenzauer Gergely (síugrás, normál sánc), Zöggeler Ármin (szánkó), Fak Jakab (biatlon, 10 km), Pittin Sándor (északi összetett, normál sánc + 10 km sífutás), Bauer Lukács (15 km sífutás), Majdic Petra (sífutás, klasszikus sprint), Görgl Erzsébet (lesiklás), Kowalczyk Jusztina (üldözéses sífutás)
Tempó, Monarchia!