Egy éremmel megint gazdagodtunk

Szerényen, bár szorgosan szerepeltek atlétánk a téli olympiád legutóbbi játéknapján is. És a fáradozás ezúttal sem volt hiábavaló, hiszen a derék cseh Bauer Lukács, a kiben már a nagy játékok előtt is komoly bizodalmunk volt, szép, stílusos versengéssel bronz medalliont szerzett a monarchiának ezen a sikerekben egyébként nem gazdag napon.

Bauernek a sífutás versenyszámában sikerült majdnem megismételni négy év előtti bravúrját. Akkor Turinban, a monarchiának szinte hazai pályán, ezüstmedált szerzett a 15 kilométeres versenyszámban (akárcsak az elmúlt esztendőben, amikor hazai földön, a cseh Liberec városában léphetett föl a dobogónak a harmadik fokára). Most a harmadik helyen végzett egy olaszos nevű svájci atléta, Dario Cologna és egy, a monarchia határától mindösszesen húsz kilométernyi távolságra lévő olasz falucskában született olasz, Pietro Piller Cottrer mögött. A sikerét már csak azért is fontosnak tartjuk, mert igazándiból arra számítottunk az olympiád előtt, hogy ő majd a hosszabb, 50 kilométeres távon mutatja meg a világnak, hogy csúszik egy monarchista.

Nem mutatták meg kivételesen brilliáns tudásukat az alpesi sí osztrák hősei viszont. A férfiak lesikló számában nagy sajnálatunkra még a dobogóról is lemaradt Scheiber Márió, a kinek 21 századmásodperccel kellett volna gyorsabbnak lennie, hogy az amerikánus Miller helyett bronzérmet kaphasson. Nagy reménységünk, a turini ezüstérmes, azóta Világkupát elhódító, és az olimpia első edzését is magabiztosan megnyerő Walchhofer Mihály a megdöbbentően szerény tizedik helyet szerezte meg, egy pozícióval még Kröll Krausz is megelőzte őt. Ebben a számban egyébiránt szintúgy svájci atléta, Defago Didier nyert, mint a sífutásban.

Ezen a napon a hölgyektől sem kaptuk meg a várva várt medált. A különleges bájú katowicei sífutó hölgy, a tavaly 15 kilométeren és 30 kilométeren is világbajnoki címet szerző Kovalcsik Zsüsztin (Justyna Kowalczyk) a 10 kilométeres, szabad stylben bemutatott sífutásban ezúttal csak az ötödik helyen érkezett a célba.

Végezetül ejtsünk szót a hódeszkás atlétáinkról, akik a kisdöntőben viaskodhattak, itt végül Grüner Lukács a hatodik, az elődöntőt sokáig vezető, ám az élen állva bukó Fux Márió a hetedik helyet szerezte meg. Osztottak még aranyérmet páros műkorcsolyában - a melyben egykoron a télisportágak magyar űzői a legeredményesebbek voltak -, valamint a férfiúk 500 méteres gyorskorcsolya számában, ezekben azonban nem játszottunk számottévő szerepet. Előbbiben a tizenkettes döntőbe nem jutott a monarchia versenyzője, utóbbiban Niedzwiecki Konrád a 31. lett.

A szerény nap után nem meglepő, hogy az osztrák atléták továbbra is egyetlen bronzéremmel szerénykednek az olympiádon, a mivel nagy tréfálkozások céltábláivá válnak a Monarchiának minden zegzugában, míg a bécsi udvartól egyre sokasodó számú rosszalló fejcsóválásban részesülhetnek. A csapatvezetésben most legutólag Walchhofer Mihály váratlanul alacsony színvonalú teljesítménye kelthet aggodalmaskodást. Félő, előbb-utóbb kialakul a belső bizalmatlanság mételyező hangulata, és fel-felhallatszanak azok a hangok, hogy sok nagy esélyes nem a megfelelő komolysággal és elszántsággal készült a nagy kihívásra, a távoli Kanada földjének megismerése nagyobb izgalomban és buzgalomban tartotta, mint az, hogy méltón képviselje a Monarchiát a nemes versengésen. Félő, hogy a bűnbakok és a hibádzók keresése idejekorán megkezdődik, a mi alássa a közös felkészülés lelket s testet erősítő hangulatát, a mit mindenáron kerülendőnek tartunk.

A Monarchiát egyelőre főleg a szláv népek, a tót és morva és horvát atléták cipelik a hátukon az érmék száma (amerikás stylben készített éremtáblázat) és az aranyérmek mennyisége alapján készített, hagyományos stílusú lajstromok első helyeire. A harmadik játéknapnak a végén két aranyéremmel, egy ezüsttel és öt bronzzal az éremtáblázatok dicső pozícióiban vagyunk: darabra ugyanannyit érmet szereztünk, mint a hatalmas Amerika, csak az érmek eloszlása kedvezőbb számukra (2 arany, 2 ezüst és 4 bronz). Csak eggyel vagyunk rosszabb pozícióban a hagyományos éremtáblázaton, amit az immáron három aranyig jutott, a mi birodalmunknál is alpesibb Svájc vezet Amerika és a mi Monarchiánk előtt.

Csüggedésnek azonban ne adjunk helyt, ezt kell üzennünk e helyről is a derék sportrajongó köznek. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az alpesi sízők szuperkombinációjában magukra találnak a derék osztrák hegyi legények, de emellett katonai síjárőrben (biatlonban) és ródliban is (aminek hölgyversengésében a második pozícióban várja a keddi folytatást Reithmayer Nina) születhetnek a szívünknek kedves meglepetések.

Tempó, Monarchia!