Hegyi skízőink közé titkosügynökök keveredtek?

Szomorúságos szívvel kell ezt leírnom a venkúveri olympiád helyszínéről, de a dicső Monarchia reprezentatívján belül felütötte fejét az elégedetlenség, belső feszültségek szítódnak, rosszmájúak szerint a bécsi Udvart idéző intrikák rontják meg a sportemberek és a daliás atléták örömteli szórakozását. Az indulatok ezidáig még a felszín alatt parázsoltak, és nagy reménységünk van, hogy tisztességes módon kezelhetők is.

Tudjuk azonban, és ez nem kevés főfájásra adhat okot a Monarchia derék csapatvezetőinek, Strudl úrnak – a kinek sokan fölróják ugyan, hogy egyszerű fiakkeres család sarjaként nevelkedett a távoli Afrikában, és nem sok konyítása vagyon a téli embersportokhoz, ám ő nagy empathikus készségekről tett bizonyságot és jól bánt a háromszáznál több atlétával –, hogy az eredményességet nem ritkán olyan okok csökkentik, a melyeket nem győzhet le sem a tehetségnek, sem a vasszorgalomnak, sem a tudásnak a fegyvere. A táborban azt beszélik, és félő, egyre nagyobb alapokkal, hogy alpesi skízőink közé titkosügynökök keveredének, a kik fölforgató szándékkal teszik dolgukat azzal, hogy nem teszik dolgukat.

Muszkákra jellemző, homályos, sunyi utalgatások és gyanúsítgatások helyett álljanak itt a konkért faktumok. A férfi alpesi skí csapat, a melyben olyan héroszok vannak, mint a már két olympiádon nyert arany- és további két bronzmedálra büszke, háromszoros világbajnok, és nyolcz Világ Kupát elnyerő Raich Benjamin, és a mely trupptól akár négy-öt aranyat is várhattunk a játékok elején, eddig egyetlen medált nyert, az is csak ezüst színű, és azt sem az Alpokban edződött osztrák legények, hanem a horvát atléta, Kosztelics Ivica.

A borzasztó széria az olympiád keddi napján is folytatódott: az óriás-műlesiklásban az osztrák férfiak a negyedik, ötödik és hatodik helyet szerezték meg Hirscher Marcell, Baumann Romes és Raich Benjámin sorrendben, a hetedik pedig Kosztelics lett, holott az első kör után Baumann még a második helyen áll vala, Hirscher pedig csupán nyolcz századmásodpercz hátránnyal maradt le a pódiumról (a mi Benénk a 71. helyen zárt). Lehet-e a fátum miatt ennyi balsorsban részesülnünk, vagy itt már másra, csúf összeesküvésre kell gyanakodnunk? – tétetik fel egyre többekben a kérdés, ami szétfeszíti a Monarchia reprezentatívjának egységét, és nem tudni rá bizonyos választ adni.

A szálláshelyünkön – a melyek kapcsán egyes atléták azt is nehezményezik, hogy azok különböző nívójúak, az osztrákok sokkal komfortosabb körülmények között élnek, helyenként még folyóvíz is van lakukban, míg a szláv és magyar atléták egyszerűen tákolt bungalókban töltik éjszakáikat – ennek nyomán ütötték fel a fejüket a szóbeszédek az alpesi skízők közibe férkőzött titkosügynökökről.

Némelyek azt beszélik, hogy a skízők viaskodásában szemlátomást jól produkáló helvétek bérelték fel a beépített spicliket bomlasztásra és eredmények rontására, a csapathangulat rombolására. Mások a már Bécsben is megjelent, sokak szerint aggodalomra joggal okot adó muszka és rácz geschäftsmannok, fogadási kóklerek manipuláczióit sejtik az események hátterében.

Végezetül vannak, akik tudni vélik, hogy – szörnyűség ezt leírni is, de nem lehetünk bután lojálisak, nem viseltethetünk gyáva rezignáczióval ilyen fontos kérdésben –, hogy maga a bécsi udvar utasította a skízőinket ilyen gyatra teljesítményre. Ezek a hangok azt állítják, hogy a Burg így szeretné megtudni, van-e, és ha igen, milyetén fokban elégedetlenség a Monarchia sportolóiban, felütötték-e netán bomlasztó sovén, naczionalista vagy szoczialisztikus eszmék a fejüket.

Ez utóbbit azonban czáfolni látszik, hogy az Udvar egyre elégedetlenebb az eredményekkel, és úgy hírlik: fontolgatja, hogy az olympiád hátralévő napjaira a hatodik hadtest skíosztagát nominálja a játékokra. Az edzésekről már fotóriporteri sorozat is készült, amelyet ezúton meg is osztunk nyájas olvasóinkkal.

E mellett azt is beszélik, hogy Bécs a korábban szenzácziósan teljesítő – a téli olympiádokon a hőfödte lankákon és meredélyeken eleddig 101 medalliont nyerő – osztrák skíző atlékták kudarczainak sorozata miatt jelentős geográfiai változtatásokra készül. Lebontanák az Alpok nagy területeit, azoknak a lesiklásra alkalmas skípályáit, helyükön skífutásra, skíugrásra alkalmas létesítményeket emelnének. Ezen szándékot erősítheti az, hogy a keddi játéknapon azért akadt arany medallion a Monarchia atlétáinak is: a nordikus összetett számában az osztrák csapat megvédte négy év előtti turini elsőségét az amerikaiak és a németek előtt.

Kisebb sikerek ezeken túlmenőlegesen is akadtak. Hokkiban a Monarchia mindkét reprezentatívja győzött, még ha a vártnál sokkalta nagyobb nehézségek árán is. A cseh és morva legények alkotta A csapatunk a Baltikumból érkezett letteket verte 3-2-re, míg a tótokból álló, korábban Felvidék néven is szereplő B csapatunk a norvégokat 4-3-ra. Mindkét trupp nagyon sokat küszködött a diadalért, gyenge csatázósorral játszó A csapatunk a hatvan perczes játékidőben még eldöntetlenre állt, és csak a ráadásidőben ütötte be a győztes goalt. A folytatásban az A csapatunk északi rokonainkkal, a finnekkel viaskodik, míg a B reprezentatívunk a svédekkel mérkőzik az elődöntőbe jutásért.

És hogy a hölgyekről is ejtsünk némi szókat. Egy osztrák hölgy, Huttary Karin negyedik lett skíakrobatikában, míg a mi Sebestyén Julink a 13. helyen áll a kűr előtt műkorcsolyázásban.

Az aranymedallionok száma szerinti lajstromban 6-9-11 arányú arany-, ezüst- és bronzmedállal a 3. helyen állunk Amerika és a Német Birodalom mögött, összesen 26 medálunkkal pedig másodikok vagyunk a szintén 26 pódiumos helyet – de ezen belül eggyel több aranyat – elérő Amerika mögött. Ilyenkor fájó belégondolni, micsuda eredményünk lenne, ha hegyi skízőink rendesen tennék a dolgukat!