Tempó, Monarchia!

Jobbról előzzük a trianonozókat, nekünk nem három tenger mosta Nagy-Magyarország kell, hanem hegyekben gazdag birodalom, egy rakás menő síző, penge hokis és szuper síugró. Drukkoljunk együtt a Monarchiának, a miénk lesz a legnagyobb és legerősebb csapat!

Olimpia van, az ember szeretne három hétig jól szórakozni, de téli olimpián ez nem könnyű egy magyarnak. Oké, kicsit el lehet ütni egy kis időt a férfi szánkósok lebuzizásával:

de lássuk be, ez a móka nem tart örökké. A probléma ugye az, hogy igazából nincs kinek drukkolni. Vége a szánkó párosnak és a drukker áll, mint Ferenc Jóska a lakodalomban. Imádja persze az ember azt a néhány magyar vitézt, aki kijutott, de a XXI. század embere egy rövidpályás gyorskorcsolya középdöntőnél többet akar. Döntőt, sőt érmeket, önfeledt ordítást meg légbokszot a telemark pillanatában.

Az Index szerkesztősége megvizsgálta a problémát, és úgy döntött, hogy olvasótáborának érdekeit szem előtt tartva szélsőjobbról előzi a Horthy-rendszert. Mi lenne, ha visszamennénk időben abba a korba, amikor a magyarság utoljára volt igazán erős, a világpolitikában is némi hatással bíró nemzet, a világ akkor harmadik-ötödik legerősebb hatalma? Nem, nem a Horn-kormányzás aranynapjaira gondolunk, hanem a Monarchiára. Bizony, amikor még mi voltunk a tökös legények, az Osztrák-Magyar Monarchia B-közepe, egy világhatalmi katonai-gazdasági és sporttényező polgárai. No és nem utolsósorban tele voltunk hegyekkel, úgyhogy a bálnazabálókat kivéve mindenkit oktattunk az alpesi számokban.

El is határoztuk, hogy mi most a Monarchiának fogunk drukkolni, és ezennel meghívunk minden mulatni és hevülni vágyó olvasót, hogy dudáljon és konfettizzen velünk, tekerjük vissza együtt az óramutatót az idő kerekén! Hajrá, vagyis mit beszélek, tempó Monarchia!

Minden olyan sportoló a mi emberünk, aki az ostoba módon szétrobbantott közös állam 1914-es határain belül született.

Gondoljanak bele: 324 versenyzőnk jutott ki az olimpiászra, ezzel a miénk a legnépesebb reprezentatív. És főleg: olyan sztárjaink lesznek, mint a megszámlálhatatlanul sok címet begyűjtő Jágr Járomir, a cseh hokkicsapat olimpiai, világbajnok és kétszeres NHL-bajnok világhírű csatázója, nem beszélve a szintén pakkot kergető Hossa Mariánról, az ördöngős tótról. A mi kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok Raich Benjáminunk fogja oktatni a férfi műlesiklás mezőnyét. Na és mi van, ha Beni fejreáll? Nyer az olimpia ezüstérmes, világbajnok Kostelic Ivica, mi meg röhögünk a markunkba. Síugrásban pedig egyesen a miénk az esélyesek kétharmada, az ifjúsági világbajnok, Világkupa-győztes Schlierenzauer Gergelytől az olimpia ezüst- és bronzérmes, négyszeres világbajnok szuperbajszos Malysz Ádámig. És drukkolunk a cseh-szlovák hokkidöntőért, hiszen mindkét reprezentatív a kedvencünk. Ja tényleg, rocker származású olvasóink kedvéért jelezném, hogy Satan Miroszláv természetesen bekerült a tót hokkireprezentatívba, és ontani fogja a goalokat.

A Monarchia idejébe nem csak az aranyak, meg a fantasztikus sportkifejezések miatt jó visszamenni, hanem azért is, mert akkor még olyanokat írtak le az újságok, hogy "A hölgyúszást Fanny Durack nyerte igen könnyű, de csúnya stílusban. Nemcsak az úszása, de az ausztráliai hölgy maga sem tartozik a földi angyalok legszebbjei közé. Közepes termet, széles arc, bozontos haj." Meg hogy "Nagyon szép szerepet játszanak a színes emberek az olimpiászon".

Szóval mi már eldöntöttük a dolgot, és kibontottuk a sasos-angyalos lobogót. Az olimpiász ideje alatt minden nap részletes összefoglalót közlünk dicsőséges közös államunk eredményeiről. Ha ezt Ferencjóska láthatta volna!

„A magyar és az amerikai atléták egymás mellett rögtön feltünteti a két tréningrendszer közötti különbséget, mert az amerikain meglátszik, hogy az a szó legteljesebb értelmében atléta, mig a magyar, az ha futó, akkor esetleg van egy pár futóizma, máskülönben azonban többi testrésze visszafejlődött, beteges alak benyomását teszi” – írta egy réges-régi kollégánk 1912-ben a Tribünben a rosszul sikerült stockholmi olimpiász után. Hát most a beteges magyar izom mellett ott fog feszülni az oláh, rác, polák, hucul, tót, talján szövet is, és egészen tuti, hogy lenyomjuk az egész világot.

Viszlát pénteken, tempó!