1000 km-es a szánhajtás Tour de France-a
További Sport cikkek
- Remek teljesítmény a magyar bajnoki címvédőtől, megszerezte első hazai BL-sikerét
- Hullanak a nagyágyúk, hajmeresztő balesete után a kilencszeres ralivilágbajnok is feladta a Dakart
- Eszelős rekord a Dakaron: mindössze 19 éves versenyző nyerte a 3. szakaszt
- Rémisztő borulása után feladja a Dakart a címvédő Carlos Sainz
- Megvan, mikor és hol temetik el Keleti Ágnest
A kutyaszánosok maratonját először 2005-ben rendezték meg az Alpok francia és svájci csúcsai között, a verseny népszerűsége a nagyon kemény körülmények ellenére azóta is nő. Az idei futam több mint ezer kilométerét, 25 ezer méteres szintkülönbségét 11 szakasz alatt teljesítik január 8 és 19. között.
A szakaszok kettő kivételével egyéni indításúak, két tömegrajtoson kívül egy hatkilométeres gyorsaságit is rendeztek. A leghosszabb, kétnapos zárószakasz 164 kilométer hosszú. A nyertes az, akinek a verseny végén a legkevesebb az összideje, az összetettben vezető a Tour-os sárga trikó mintájára sárga rajtszámot kap. 2010-ben a győztes több mint 40 órát futott, csaknem 25 km/órás átlagsebességgel, az utolsóra 23 órát vert.
A verseny alatt sokszor sötétben is menni kell, a kutyák és a hajtók háromszor a szabad ég alatt éjszakáznak. A kutyák állandó állatorvosi ellenőrzés alatt állnak, így lehetetlen túlhajtani őket, ez a versenyzőnek sem érdeke, hiszen egy jó vezérkutya kidőlése pótolhatatlan veszteség. Ostorhasználatért azonnali kizárás jár.
Az idei versenyen többen a túlzott óvatosság miatt kerültek hátrányba, volt, akit a limitidő túllépése miatt nem is értékeltek. Az első szakaszokon szokatlanul meleg volt, ezért a vastag bundájú kutyákat óvatosan hajtották, nehogy felhevüljenek. A kutyáktól, hajtóktól egyaránt doppingmintát vesznek.
Minden szánon GPS jeladó, és GPRS mobiltelefon van, hálózsákot és egy napra elegendő kutyatápot is kötelező vinni.
A versenykutya is érzékeny sportoló
Jaco-Alex Ullman egyik kutyája a hetedik szakasz után megszökött, nem bírta a stresszt, nyugalmat keresett. A fiatal kutya a szakasz célterületéről tűnt el, és visszafelé kezdett futni a versenypályán. Motoros szánokkal is keresték, de nyoma veszett. Két nappal később a 7. szakasz startjánál kapták el. A kutya megjegyezte a teljes útvonalat visszafelé, feltehetőleg a biztonságot jelentő ketrecét kereste, amely a rajtnál még ott volt.A 2011-es Grand Odyssee-n 22 hajtó - köztük két nő - és szán indult el 300 kutyával. Egy hajtónak 14 mikrocsippel megjelölt szánhúzója lehet. Hogy mennyi kutyát foghatnak be a hajtók egyszerre, azt minden szakasz előtt a versenybírók határozzák meg. A célon nem feltétlenül kell minden kutyának áthaladnia, a bírók ezt is külön szabályozzák. A hajtók a sérült vagy fáradt kutyákat az ellenőrző pontokon hagyhatják, vagy akár a szánra felvéve a célig utaztathatják őket. A Grand Odyssee nem csak a kutyák fizikai állapotán múlik, a meredek terep miatt kb. 600 km olyan, hogy a hajtónak is futnia, vagy a szántalpon állva korcsolyáznia kell.
Az idei verseny a csehek és a szlovákok dominanciáját hozta. A cseh Martin Bíly három szakaszon is nyerni tudott, mögötte legtöbbször néhány perccel lemaradva a szlovák Milos Gonda jött be. Az utolsó szakasz előtt a kiegyensúlyozottan hajtó cseh Radek Havra vezetett hat perccel Gonda előtt, de a versenyt végül már a záró etap előtt elvesztette: a rajtnál az egyik kutyáját az állatorvosok visszaléptették, majd a szakasz közben még egy kidőlt, így 20 kilométerrel a cél előtt feladta. Végül a szakasz- és az összetett győzelem is Gondáé lett, második félórás hátránnyal Bíly, harmadik a francia Pontier .