Dzsudzsák és a közép-európai gőg

A közép-európai ember mindig nyugat-európai ember szeretett volna lenni, és a rendszerváltás óta azt hiszi, már az is. Ezt alá is kell támasztani valamivel. A legegyszerűbb rajongani mindenért, ami nyugatra van, és lenézni mindent, ami keletre. Mindegy, hogy film, város, nép vagy futball.

Ha egy magyar csapat kénytelen Ukrajnába vagy Oroszországba utazni, biztosan tele lesz a sport- és a bulvársajtó azzal, hogy hosszú volt az út, rosszul öltözöttek az emberek, köpködnek az utcán, pocsék a kaja. Nem volt rántott hús hasábbal.

Közben azért az elmúlt egy-két évtizedben történt egy s más, aminek árnyalnia kéne a képet. A futballba rengeteg pénz áramlott, mindegy, hogyan gyűjtött vagyonuk terhére milliárdosok csinálták meg a Dinamo Kijevet, a Sahtar Donyecket, a Zenitet, a CSZKA-t, a Rubin Kazanyt.

A következő szláv sztárklub az Anzsi Mahacskala lesz, ha a kálium- és olajkirály Szulejman Kerimov marad a spiccen. Miért ne maradna? A sahtaros Rinat Ahmetov 15 éve tartja magát, sose ment ilyen jól a bolt.

Az Anzsi nem volt, hanem lesz. Ebben az egészen új történetben – pont ez a klub jelmondata – vállalhat főszerepet Dzsudzsák Balázs. Kerimov csak ez év januárjában érkezett, de valamit nagyon jól csinál. Máris a dagesztáni klubról szólnak a hírek, nemcsak nálunk, Oroszországban is. Mindenki izgatottan várja, mire lesz elég a rengeteg ambíció és a sok milliárdos vagyon.

Dzsudzsák Balázs jó döntést hozott, és nemcsak azért, mert elképzelhetetlenül sokat fog keresni. Hanem azért is, mert a jövővel szerződött. Az, hogy az orosz futballt ez idő szerint még kevesen követik, a meccseket kevesen nézik, nem jelent semmit. A bajnokság egyre jobb, jön a 2018-as vb, majd többen fogják. A BL-t meg mindig is nézték.

Közben apránként rájönnek arra is, hogy Moszkva már ma is sokkal közelebb van a világ közepéhez, mint Budapest.