Akik láb vagy kar nélkül is bajnokok

Az amerikai Georg Eyser ha akart volna, sem indulhat paralimpián, a 20. század elején még fel sem merült, hogy a fogyatékkal élő sportolóknak külön versenyeket rendezzenek. A tornász vonatbalesetben vesztette el bal lábát, fából készített protézissel versenyzett. (Pistorius lehet a második, aki műlábbal indul olimpián). A faláb nem zavarta Eysert, az 1904-es Saint Louis-i olimpián egy nap alatt hat érmet, köztük három aranyat nyert, meglepetésre ugrásban is ő lett az első. Az éremhalmozó tornász az atlétikával is próbálkozott, a súlylökésből, távolugrásból és 100 méteres sprintből álló háromtusában azonban utolsó lett.

Az olimpiák történetében több magyar fogyatékkal élő sportoló is volt. A vízilabdázó Halassy Olivér három olimpián vett részt, két aranyat és egy ezüsérmet nyert. Bal lábszárát nyolcéves korában egy villamosbaleset miatt amputálták. Egészen addig futballistának készült, de nem adta fel sportolói álmait, úszni kezdett. A medencében nem érződött, hogy a csonkolt lába miatt hátrányban lenne. Hosszútávú gyorsúszó- és folyamúszó-bajnokságokat nyert, 1931-ben 1500 méteres gyorsúszásban Európa-bajnok is lett. Az úszás mellett vízilabdázni kezdett, 1931-ben ebben a sportágban is Eb-t nyert. Már az 1928-as olimpián is játszott Komjádi Béla válogatottjában, de akkor csak az ezüstérem jött össze a csapatnak. A következő két olimpián azonban már verhetetlen volt a magyar válogatott, melynek az egyik vezéregyénisége Halassy volt.

A sportlövő Takács Károly két aranyérmet is nyert az olimpiákon, pedig 1938-ben egy gránát miatt elvesztette jobb kézfejét, addig azzal fogta a pisztolyt. A hihetetlen akaraterejű sportoló ballal mindent megtanult újra, és visszaküzdötte magát a legpontosabb lövök közé, 1948-ban és 1952-ben, ötalakos gyorspisztolyban szerzett olimpiai címei is ezt bizonyítják.

A tőrvívó Rejtő Ildikónak hallászavarai miatt nem jósoltak nagy jövőt a sportban, de ötszörös olimpiai résztvevőként két aranyat, három ezüstöt és két bronzot nyert.

Halassyhoz hasonlóan Natalie du Toit is a nyíltvízi hosszútávúszást válaszotta. Du Toit egy motorbaleset miatt vesztette el bal lábszárát, ez törte ketté jól induló úszókarrierjét. Az amputációja után fél évvel már ismét edzett, hosszabb számokra készült a medencében, de rájött, ott nincs esélye, a lábtempó döntő jelentőségű a fordulóknál.  A nyílt vízen ez nem jelent akkora előnyt, így du Toitnak is jobb esélyei vannak a hosszútávúszásban. A dél-afrikai úszónő a pekingi olimpián bizonyított először, 10 kilométeren a 16. lett. Alig pár héttel később a paralimpián szerzett öt aranyérmet a Tőrös Károllyal készülő úszó. Du Toit a shanghaji úszó-vb-n is elindult, 10 kilométeren 39. lett az 56 fős mezőnyben.

A pekingi olimpián du Toit mellett még egy fogyatékkal élő sportoló indult, a jobb alkar nélkül született Natalia Partyka. A lengyel asztaliteniszező a csapatversenyben ugyan minden meccsét elveszítette, de már azzal is elégedett volt, hogy kiharcolta az olimpiai részvételt. Az élsportba már fiatalon belekezdett, még csak 11 éves volt, amikor indult a sydney-i paralimpián. Akkor még nem volt eredményes, de a következő két paralimpián kategóriájában megnyerte az egyénit. Peking után az épek között csapatban és párosban szerzett ezüst- és bronzérmeket az Európa-bajnokságokon.

Az első paralimpikonból olimpikonná is váló versenyző az új-zélandi Nerolli Fairhall. A motorbaleset miatt deréktól lefelé megbénult íjász az 1984-es Los Angeles-i olimpián indult, ott 35. lett. Öt paralimpián is részt vett, többször atlétikában is versenyzett, aranyat azonban íjászként szerzett,1982-ben a Nemzetközösségi Játékokon az épek között állhatott a dobogó legfelső fokára. Fairhallhez hasonlóan a gyermekbénuásban szenvedő Paola  Fantato is íjászatban vívta ki részvételi a jogot az olimpiára. Atlantában nem ért el nagy eredményt, de a paralimpiákon öt aranyat, egy ezüstöt és két bronzot gyűjtött be.

Az amerikai középtávfutó Marla Runyan a vakok- és a gyengélátók közül vehetett részt elsőként olimpián. Sydneyben az 1500 méteres síkfutás döntöjében versenyzett a retinabetegsége miatt csak periférikus látással rendelkező atléta. A nyolcadik helyen végzett, és bár a paralimpiákon több atlétikai számban (tízpróba, súlylökés, 100 m, 200 m, 400 m) sikeres volt, futókarrierje ezután indult be az épek között. 1500-on pánamerikai játékokat nyert, ötezren három nemzeti bajnoki címet szerzett, maratonon is a topversenyzők közé került.

Szekeres Pál egy autóbaleset miatt ellenkező utat járt be, mint a fent említett sportolók, olimpikonból lett paralimpikon. A kerekesszékbe kényszerült vívó a balesete előtt olimpián és világbajnokságon is bronzérmes volt tőrcsapatban. A sérülése miatt nem hagyott fel a sporttal, a paralimpiák résztvevője lett, ötször indult, kerekesszékes kard- és tőrvívásban három arany- és három bronzérmet szerzett.

A fél lábú birkózónak, Anthony Robblesnek még csak álom az olimpia, de minden esélye megvan, hogy egyszer odajusson. Robblest nem zavarja fogyatékossága, egyéni stílusával és hatalmas erejével bárkivel fel tudja venni a versenyt.

A magyar hegymászók között is találni olyat, aki végtagja elveszítése miatt nem adta fel az álmait. Szendrő Szabolcs évtizedek óta vesz részt magashegyi expedíciós túrákon. Erőss Zsolt, a Mount Everest első magyar megmászója másfél éve veszítette el bal lábszárát egy baleset miatt, de nemrég már egy újabb nyolcezres csúcsot, a Lhocét is meghódította.