Szenteltvíz a partvonalon, Biblia a futónál

A vasárnappal csak a baj van

A tegui atlétikai-világbajnokságon a férfi hármasugrás döntőjében Will Claye a harmadik lett, ünneplésként a  táskájához rohant, és egy Bibliát kapott elő. A könyvre mutotgatva jelezte, minek köszönheti győzelmét. “Hosszú hetem volt, de én folyamatosan bíztam Istenben, és ez jó. Ő sokkal nagyobb mint én, az érem is több nálam. Tudtam, hogy Istennek terve van velem, én csak végrehajtottam azt” - adott egyszerű magyarázatot jó eredményére. Claye barátja, a számot megnyerő Christian Taylor is egyszerűen isteni áldásnak nevezte győzelmét.

A hármasugróknál szinte hagyománya van a vallásosságnak.  A korábban egyeduralkodónak számító és világcsúcstartó Jonathan Edwards is hívő volt. Sokáig a legszigorúbban vette a vallási előírásokat. A vasárnapi pihenőnapot még verseny kedvéért sem áldozta be, emiatt képes volt világbajnokságot is kihagyni. Végül lelkész apja győzte meg, hogy akkor tesz leginkább Isten kedvére, ha használja a tőle kapott tehetségét.

Kísértetiesen hasonló mondatok hangzottak el a valós történetet feldolgozó Tűzszekerek című filmben is. A skót tiszteletes Eric Lidell is úgy döntött, Isten dicsőségére fut, a  vasárnapi versenyzést azonban megtagadta. Az 1924-es párizsi olimpián így egy olyan számban lett bajnok, amiben nem is tervezett indulni. Lidell 100-as futó volt, de miután kiderült, hogy az előfutamokat vasárnap rendezik, visszalépett. Helyette 200-ra és 400-ra készült, ott nem volt vasárnapi verseny, és végül az utóbbiban olimpiai bajnok lett.

A 20. század elején Forrest Smithsonról is sok találgatás napvilágot látott. Az 1908-as londoni olimpia gátfutó bajnoka bal kezében könyvvel futott. Sokan állították, hogy a Bibliát tartotta magánál, mert így próbált vezekelni, hogy megszegte a vasárnapi versenytilalmat. Az érvelés hibás volt, mert kiderült, a 110 gát egyetlen futama sem esett vasárnapra. A Biblia ettől még helyes feltételezés lehet, mert Smithson teológus hallgató volt.

A tegui atlétikai-vb-n egy másik sportoló is különös tanúbizonyságot tett hite mellett. Az etióp Ibrahim Jelian talán maga is csak azt tudta elképzelni, hogy isteni segítséggel nyert a férfi 10 000 méteren. Jelian óriási hajrában győzött, minimális különbséggel a szám favoritja, Mo Farah előtt. Jeliant senki sem tartotta esélyesnek, papíron a négy etióp induló közül is a leggyengébbnek számított. Miután célba ért, még a tiszteletkör alatt is folyamatosan azt kántálta: Allah akbar, Allah akbar.

Meccs és mise

A latin-amerikai és mediterrán országokban szinte elválaszthatatlan egymástól a hit és a sport, nem ritka, hogy a nagyobb futballmérkőzések előtt vagy után még külön miséket is tartanak.

A brazil Forma-1-es pilóta, Alex Dias Ribeiro a versenyeken hirdette Isten igéjét, mezén és kocsiján is a “Jézus megment” felirat volt olvasható. A futballkapus Joáo Leitevel 1981-ben aztán még egy szervezetet is alapítottak, amelyhez hívő sportolók csatlakozhattak. Az Atletas de Cristónak (AC) így tagja (volt) többek között Ayrton Senna is, Carl Lewis, George Foreman, Ari Vatanen, David Robinson, Michael Chang. A most aktívak közük  Lúcio, Felipe Melo és Kaká a szervezet ismert képviselője. Utóbbi gyakran mutatkozik "Jézushoz tartozom" feliratú pólóban is. A brazil futballválogatott az AC szellemiségében az 1994-es és 2002-es vb-döntő után is látványos tanúbizonyságot tett hitéről, a győzelmeik után összekapaszkodtak, és imával mondtak köszönetet a sikerért. Az AC persze nem csak Isten igéjét hirdeti, szervezetük pénzadományokkal segít a nehéz sorsúakon, a nyomorból érkező tehetségeknek pedig edzőtáborokat szerveznek.

Szent őrültek

A korábbi olasz szövetségi kapitány Giovanni Trappatoni sosem tagadta, hogy hívő lenne, de a 2002-es világbajnokságon sokakat kiborított azzal, ahogyan azt kifejezte. Trappatoni szokatlan módon kérte az isteni beavatkozást, a kispadnál mindig magánál tartott egy üveg szenteltvizet.

Maradona egy ügyes csúsztatással milliókat akart rávenni, hogy higgyenek, de ne a szemüknek. Az 1986-os világbajnokság negyeddöntőjében az angoloknak kézzel ütött egy szabálytalan gólt. Maradona persze ezt nem volt hajlandó elismerni, és azt állította, Isten kezének köszönhető a találat, nem az övének.