Nekem már annyi ebben a sportágban

„Megviseli a szívem a nagy erőkifejtés. Eleredt már az orrom vére, befeketedett a fejem, hánytam is. Igaz, akkor a kamion vezetője hibázott, mert belenyúlt a 25 tonnás jármű kormányába, én meg majdnem beledöglöttem az irányváltoztatásba, hiszen én eközben épp teljes erővel húztam. Ha ez a malőr nincs, már 2010-ben a legjobb lehettem volna, így azonban azt az ír versenyt fel kellett adnom.”

Katona Ervin negyven ponttal vezeti az Erős Emberek Bajnokok Ligáját, óriási esélye van a végső győzelemre. Az utolsó verseny időpontját folyamatosan halasztják a szervezők, novemberről decemberre került, végül január közepe után lett február eleje. Kijev helyett pedig Szarajevó a helyszín.

„Most már csak nem húzzák tovább, és február 4-én meglesz a verseny, ami lezárja a 2011-es szezont. Nekem nem volt rossz, hogy halasztottak, mert a szezon végére már fájt mindenem, sok izmom van beszakadva. Nem a nagy rivális és már négyszeres bajnok Savickasnak akartak kedvezni, aki lehet, hogy különösebben nem is készül erre a versenyre, mert csak márciusban indul az újabb sorozat, illetve más nagyon rangos és komoly versenyek vannak, például az Arnold Classics, ahová meghívnak engem is” – kezdte az Indexnek Katona.

Katonának a szarajevói hetedik hely is elég a végső győzelemhez, többet nem is akar kockáztatni – Rigában is ez a pozíció volt az övé, tehát gond nélkül megcsinálhatja -, mert jelenleg csak fájdalomcsillapítókkal tud edzeni. Úgy véli, hatvanszázalékos teljesítménnyel a hetedik hely elérhető, kiszámolta már, mi kell ehhez.

Katona könyöke 2009-ben azon a szabadkai versenyen sérült meg, amelyet ő maga szervezett. Izomszakadása is lett, a műtét után viszont a bal keze erősebb lett, mint a másik. A másikban folyamatosan fájdalmat érez.

„Nekem már annyi ebben a sportágban, elmúltam 35 az év elején, tíz éve csinálom, azóta egy szponzort se találtam. Ha most a legerősebb leszek, akkor sincs semmi, még csak aprópénzre sem tudom váltani ezt a sikert. A lelkemnek persze jót tesz, de a többi nem érdekel. Eddig esetleg azt írtam a névjegykártyára, voltam kétszer is második, most meg maximum első leszek. Nem gyengült a motivációm, de nincs bennem az az extra, mindent elsöprő akarat, hogy ennek meg kell lennie. Nincs is rajtam nyomás” – magyarázta a tétről.

Katona véletlenül került a sportágba 2002-ben. Szabadkára szerveztek egy versenyt, és volt ott egy kőgolyó, amit fel kellett emelni. „Szégyellős voltam, de beneveztek, felkaptam, de így visszagondolva, nem volt 90 kiló se, nemhogy 130. Mindegy, felemeltem, negyven korsó sör járt volna érte, de azt se kaptam meg. Edzeni mindig szerettem, és sohasem azért, mert ha dagadtak az izmaim, akkor éjjel-nappal azokat nézegessem a tükörben. Praktikusan csak az vonzott, hogy erősebb legyek, minél többet emeljek fel. A határok feszegetése érdekelt mindig. Jobban éreztem magam, ha mindig többet és többet emeltem, az nem érdekelt, hogy esetleg jobban is nézek ki. Ráadásul az elején, 15 évesen csak szökni tudtam a konditerembe, mert otthon is volt munka, és könnyen mondhatták volna, ha olyan erős vagyok, akkor a jószágoknál is megmutathatom. Aztán beletörődtek.”

Katona volt korosztályos kickboxbajnok, később kidobó – kétszer is volt katona, másodszor csak három hónapot töltött a seregben -, de az erejét sohasem használta, nyolc éve pedig már nem is volt az éjszakában.

„Igyak azért, hogy másnap beteg legyek, és kihagyjak edzéseket? Nem éri meg. Az étkezésemre is figyelek mostanában, leadtam összességében 15-20 kilót is, mert így könnyebb, nem annyira magas a vérnyomásom. Azért még élni is szeretnék.”

Azokban a számokban, amelyekben erősebb volt, nem készült jobban, inkább azokkal akart több pontot szerezni, amelyekben gyengébb volt. „Pontszámokban kifizetődőbb így, mert ha jobb leszek egy számomra kedves versenyszámban, mondjuk az autótartásban, akkor csak eggyel kapok több pontot. Ha viszont egy olyanban jövök fel, amelyikben nem jegyeztek mindaddig, máris előrébb jutok, mert akár öttel, vagy tízzel is többet gyűjthetek. A koffercipelésben így jöttem fel például, miután lefogytam, mert így az erőm öt százaléka ugyan elveszett, a sebességem sokkal nagyobb lett. Ettől még többnyire így is én vagyok a legjobbak közül a legkisebb. A világbajnokságon hetedik lettem, egész biztosan én voltam a legapróbb a magam 145 kilójával."

A sportág egyszerűsége fogta meg, mert még a gyerekek is tudják, hogy aki gyorsabb, vagy többet, nagyobb súlyt képes felemelni, az fog nyerni. Szerinte az erőfeszítést és a kínlódást át tudja mindenki élni, még ha az adagokat a három vagy négymázsás súlyokat már kevésbé is.

A versenyző most már magyar állampolgár, útlevelét tavaly szeptemberben kapta meg, Budapestről repül mindenhová. „Korábban mindenhová vízum kellett nekem, volt olyan, hogy évente három útlevelet cseréltem. Szabadkáról pontosan annyi Budapest, mint Belgrád, de kényelmesebb, mert Horgosnál belépek az EU-ba, így már nem ellenőriznek a leszálláskor.”

Arra még nem gondolt, hogy az utolsó versenyen, amikor esetleg ő lesz a világ legerősebbje, a magyar zászlóval is felvonuljon, ne csak a szerbbel. „Biztosan szép gesztus lenne. Van benne ugyanakkor kockázat is, mert azt, amit itt megteremtettem Szerbiában, lerombolhatnám. Támadhatnának emiatt. De azért megfontolom. Ha anyagi hasznom lenne belőle, egy percig sem gondolkodnék. A szívemben így is magyar vagyok, nem is lehetnék más, hiszen az egész család az.”

Édesapja 67 kiló, nem az ő génjeit örökölte, hanem az édesanyjáét. „A határon szokták tőlem kérdezni, hogy a Fekete Laci fia mennyire erős. Most keserítsem el őket? Mondjam azt, hogy azok gyerekversenyek, ahol ők indulnak. Most mondjam azt, hogy az apja a sorozat kezdetén nem akkora súlyokkal versenyzett, mint mi mostanában? Feketét tisztelem, mert olyan kevés tudással hatalmas dolgot elért, ha csak a sajtójára vagy a házára gondolok. Régebben bántott, most már csak nevetek rajta. Bántott, mert a mi megítélésünket rontotta, azt hitték, mi is ugyanolyan bunkók vagyunk.”

Viszonyításként: amikor Fekete 1989-ben elérte legjobb helyezését, és ötödik lett a világbajnokságon, aki benevezett, rajthoz állhatott, jelenleg kétszeri selejtező után lehet a legjobb nyolc közé bekerülni.

Katonát zavarta az is, hogy a közvetítésekben rendre szerbként emlegetik, mintha nem is akarnák meghallani, hogy a gyakorlatok előtt magyarul hergeli magát, és mintha a neve sem magyar lenne.

„Ha egy tanult ember, mert a riportert fogadjuk el annak, rólam mint szerbről beszél, akkor mit gondoljon mondjuk egy kőműves, vagy egy vízvezetékszerelő. Ezzel nem degradálni akarok, magam is vízvezetékszerelő vagyok, dolgoztam is 2002-ig a szakmámban, amíg el nem kezdtem a versenyzést.”

Katonát meghívták a szerbiai Big Brotherbe, nagyon örült neki, hogy a közvélemény akkor megismerhette. „Nem voltam abban a helyzetben, hogy ne menjek be. Természetesen versenynek fogtam fel a bentlétet, hogy népszerűsítsem a sportágat. Mivel négy hétig voltam, nyolcezer eurót kaptam. Ha azt veszem, 2200 euró jár egy versenygyőzelemért, vagy ha azt veszem, hogy én 700 euróért étkezem egy hónapban, szükségem volt erre a megjelenésre. Előfordul, hogy naponta két kiló fehér húst is megeszem, 400 gramm fehérjét szoktam elfogyasztani. Nem tetszett viszont, hogy utána felhívtak bulvárújságok, hogy mondjak véleményt a villáról, és annak szereplőiről. Ezeket visszautasítottam. Hasznos volt viszont, hogy akikben addig a termetemmel, megjelenésemmel riadalmat keltettem, miután megismertek, inkább már csak mosolyognak rajtam. Mert a külsőm lehet bármilyen is, engem kenyérre lehet kenni.”

Katona sohasem kapott ki Szerbiában, pedig többször is el akarták nyomni, de az eredményei feltétlen tiszteletet parancsoltak. Szeretne majd versenyeket szervezni, szövetséget alakítani, ahol a tapasztalatait felhasználhatná.