A fizikális deficit eltüntette az álmodozást

Egy győzelemmel, három döntetlennel és két vereséggel fejezte be a férfi kézilabda-válogatott a szerbiai Európa-bajnokságot, a sportág csúcsversenyét, mert itt nincs gyenge csapat, míg a vb-n, olimpián azért előfordul.

Mind a hat meccset lehetne minősíteni, a döntetleneket is lehetne rangsorolni, de talán nem is érdemes, pláne nem arról értekezni, hogy melyiken veszítettünk egy pontot, és melyiken nyertünk.

Meg kell ugyanakkor jegyezni, a spanyolok elleni sokkal értékesebb, mint a csak félig figyelő horvátokkal játszott. Sőt még azt is meg lehet kockáztatni, hogy a spanyolok elleni 24-24 többet ér, mint a franciák legyőzése, mert ez a francia csapat most inkább leharcolt volt mint csillogó, míg a spanyol éles és koncentrált volt ellenünk, és az egész tornán az. (Ezért is favoritok.)

Két számot érdemes ugyanakkor megemlíteni: a legutóbbi Eb-n tizennegyedikek voltunk, legutóbbi vb-n pedig hetedikek. A vb-n három fontos győzelmünk (norvég, német, lengyel) volt, jobbakat vertünk. Most egy elithez tartozót vertünk, másik kettővel ikszeltünk.

Ha most az utolsó döntetlen átfordult volna sikerbe, akkor a hatban vagyunk, amire 14 éve nem volt példa. És egész más lenne az összkép. Nem azon vitatkoznának szakemberek és szurkolók, jól kért-e időt Mocsai a horvátok ellen, vagy már akkor meg kellett volna tennie, amikor egy perccel a vége előtt az utolsó előtti támadásra indultunk.

Akkor az előrelépés számokban is megmutatkozna, így az érzetünk sugallhatja, hogy jobbak vagyunk, mint egy éve ilyenkor, bár nagy kár a két vereségért, amikor sanszunk nem volt a sikerre, és még csak nem is feltétlen jobb csapatoktól kaptunk ki.

A kulcsszót amúgy Vetési Iván, a szövetség tavaly megválasztott elnöke mondta ki a szlovén meccs után, mert nem értett egyet azzal, hogy a helyünkre kerültünk, mert szerinte előbb vagyunk. Mert bárki boldogan aláírta volna az elején, hogy lesz négy pontunk, és a középdöntőben a negyedik hely a miénk.

„Ha sikerült volna átvinni azt, hogy az EHF vegye figyelembe a sorsolásnál a világbajnoki helyezéseket, akkor nem fordulhatott volna elő, hogy a mi águnkra került a vb első, harmadik és ötödik, hatodik és hetedik helyezettje. Ebből adódóan a másik ág sokkal egyszerűbb volt, ott nagyot dobhattunk volna a produkciónkkal. De nem baj, jegyeznek minket újra, az olimpiai selejtezőben, illetve az olimpián legyen nekünk szerencsénk” – összegzett.

Mocsai mester szerint jött egy olyan fizikai deficit a franciák legyőzése után, ami hosszan kihatott a csapatra. Kivált, mert Zubai például sérülten játszott a nyitómeccstől, Iváncsik Tamás kiválása után nem volt csereszélső.

Komoly kérdés, miért jön elő óhatatlanul a csapat torz arca. Érdemes kiemelni, ha az ellenfél nem dobott 25 gólt, a magyar csapat nem veszített. Ha igen, nem nyert.

Tehát ha megfelelő védekezéssel, kevéssel átlag feletti vagy bravúros kapusteljesítménnyel hozunk le egy meccset, a legjobbak sem tudnak megverni. Ha viszont ezt a határt átlépjük, amikor nincs meg a védelem vagy a kapus átlagos teljesítménye sem, akkor loholunk az eredmény után, többnyire reménytelenül, mert nagy a tempó, több a hiba. Az oroszok ellen az első meccsen még sikerült a pontszerzés, amikor jelentkezett az oly sokszor emlegetett fáradtság, savasodás, már nem sikerült.

Minden résztvevő kijelentette, a tanulságok levonása a legfontosabb. Ebben a fejezetben érdemes arról értekezni, hogy a fáradtságunk színtisztán fizikai-e, vagy az abból eredő mentális elhasználódás. Mert voltak olyan pillanatok, Harsányi ejtése (Izland), Putics elhibázott fontos ziccere (Szlovénia, Skof fejbelövése), amikor inkább a gondolat késett, mint a kéz vagy a láb.

A védekezés nehézkessége az izlandi és szlovén meccsen is inkább a szellemi frissesség hiányára vezethető vissza, abból adódott a rossz helyezkedés, mintsem hogy lábbal ne bírták volna, mert az ellenfél is annyit játszott, amennyit mi. (Úgy látszik a formánkat a harmadik, a francia meccsre éleztük, a gödör viszont túl nagy lett utána.)

Régi téma és probléma, hogyan lehet ezen változtatni, amikor itthon a BL-en kívül a két élcsapatnak lényegében csak egymással van komoly meccse. Illetve a légiósok klubjaikban, negyedórát, húsz perceket kapnak, a csúcsteljesítmény akkor kijön belőlük, az Eb-n viszont Mocsai Tamás az első három meccsen kihajtotta magát, utána már csak árnyéka lett önmagának, korábbi teljesítményének. Fazekas napokon belül járt a csúcson és a mélyben.

Császár Gábor mondataival képtelenség vitatkozni, igenis voltak extra periódusaink, de voltak nagyon mély szakaszok is, ettől még felemelheti a fejét, kivált teljesítményét látva, mert nem volt szégyellnivaló meccse, gyengén nem is játszott, abszolút vezérré és klasszissá vált ezen az Európa-bajnokságon. 43 gólt lőtt összesen - a harmadik legjobb góllövő Lazarov és Gajic mögött -, a horvátoknak egymaga tizennégyet.

Krivokapics valami olyasmiről beszélt: nem hitte volna, hogy az izlandi súlyos vereség annyira kibillenti, kizökkenti a csapatot, hogy a szlovénok ellen sem tudjuk az igazi arcunkat mutatni. A kijelentést nem akarta értelmezni Mocsai mester, mire gondolhatott a keretbe két év után visszatérő, és a várakozások fölé kerülő játékos.

Egy biztos, az olimpiai selejtezőre tökéletesen felkészülhettünk Újvidéken, megvolt a kellő hőfok, megvolt az egymásért égés, megfelelő önbizalmat is lehetett meríteni. Ha hozzátesszük, hogy Lékai hiányzott, áprilisban viszont ott lesz, és a jobb szélen is lesz variációs lehetőség, nem kell végig Harsányinak zakatolnia, bár Iváncsik Tamás nem épül fel addigra, akkor erősebbek leszünk. Várhatóan Carlos Perez is bevethető lesz.

Fejlődni kell viszont haladéktalanul az emberelőnyök kihasználásában, különösen, ha kettős. Érthetetlen hibáink voltak, pedig ilyenkor három jó és megfelelő sebességű passzal ziccerbe kerülhetünk. Ha többet lesz együtt a keret, nyilván ki lehet találni egy olyan variációt, amit megnyugtatóan végig tudunk játszani, és a stressz nem szül esetleges megoldásokat, aminek belemenés a vége.

A keretnek érdemes találkoznia egy hétre előtte, hogy tovább csiszolódjon, ha kell a bajnoki program átírását is meg kell oldani, mert az olimpiai selejtezőn a sportág közeljövője múlik. Nem lehet annál semmi sem fontosabb.

Pénteken kiderül, mekkora szerencsénk lesz, mert ha Macedóniát kapjuk az olimpiai selejtezőre, akkor kötelező a továbbjutás. Még ha három nap alatt is kétszer nyerni.