Minden stadion mellé még egy stadiont!

Ha el sem kezdenek lebontani vagy építeni egy magyar stadiont, akkor legegyszerűbb még egyet beígérni. Ezt az alapelvet érvényesítette Bánki Erik is, kedden a Puskás II. Stadion megépítését vizionálta, ha így haladunk, egy-két év, és a jelenlegi, szétmálló Puskás közelében már egy futballcsapatnyi stadion között választhatunk. Legalábbis papíron.

Debrecenben elméletileg idén már a kormánytámogatásból épülő Nagyerdei Stadionban kéne a DVSC 110 éves születésnapját ülni. A Puskást az októberi magyar—finn-meccs után már el kellett volna kezdeni bontani. Előbbinél egy kapavágás sem történt, éppen most tartottak terepbejárást , utóbbinál csendes visszavonulót fújtak, csak az enyészet folytatja csendes lebontó munkáját.

Az idei költségvetés első tervezetében egy forintot sem különítettek el a Puskásra, majd hirtelen 35 milliárdot kerítettek rá. Ettől persze még egy széket sem csavaroztak le, hiába indult népmozgalom is, hogy a tavaszi idénynyitón a stadionból származó székek kiscsapatok lelátóit gazdagítsák.

Hamar kiderült, az ígéretek ellenére 2012-ben sem nyúlnak hozzá a Puskáshoz. Most persze nem azért halasztottak, mert ne lenne rá pénz, hanem a Magyar Labdarúgó Szövetség kérte, hogy a világbajnoki selejtezőkön még ott tarthassák a hazai meccseket. Ebben van is ráció, az újra tömegeket megmozgató vb-selejtezőkre, a relatíve sikeres válogatott képes lehet megtölteni a Puskást. Az ebből származó bevételről pedig nyilván nem szívesen mond le az MLSZ. Igen ám, de ilyen alapon viszont csak akkor kezdődhetne új stadion építése, ha megint tökéletesen érdektelenné válna futballunk.

Ezt persze nem akarja megvárni, és nem is kívánja senki, így inkább egy grandiózus tervvel mindenkit nyerő helyzetbe hoznak. Amíg előbb vb-selejtezünk, majd a francia Eb-ért megyünk, addig az egyelőre nem tudni mennyi pénzért kipofozott, és kicsit visszabontott Puskás I. mellett 30-35 milliárdból felhúzzák a Puskás II.-t. Nem tudjuk, Bánki ötlete mögött áll-e bármilyen kidolgozott terv, de ha csak a terület műholdképére pillantunk, úgy tűnik, még egy stadion el sem fér a jelenlegi mellett, hacsak nem bontják el például a Kisstadiont és a Millenárist vagy a Szoborkertet.

Nagyobb térképre váltás

A Puskás II. elkészülte után, az atlétákra szállna a Puskás I. Bánki úgy gondolja, hogy azt majd remekül hasznosíthatják, igaz mostanában fedett pályás gondjaik vannak inkább. Biztos örülni fognak a stadionnak is, de aki járt az utóbbi tíz évben atlétikai versenyen Magyarországon, az tudhatja, nem tolonganak tömegek a lelátókon. A júliusi, világsztárokat is elhozó Gyulai Memorialra még úgy is csak ötezren voltak kíváncsiak, hogy oda a Forma-1 Magyar Nagydíj belépője is érvényes volt. Egy országos bajnokságon pedig a hozzátartozókon kívül alig szurkol valaki. Ha még jegyet is vesznek, a portás egyhavi bérét sem dobják össze.

És hogy miért érdekes, hogy 32-en vagy 32 ezren mennek-e ki egy sporteseményre? Az állam nyilván nagyon bőkezűen támogatja a sportlétesítményeit, de a célravezető az volna, hogy az üzemeltetési költségeket maga a stadion termelje ki. Néhány válogatott meccsel és atlétikai versennyel még akkor sem lehet két stadiont fent tartani, ha időnként beesik valamelyikbe az AC DC koncertezni negyvenezer ember előtt, vagy bevásárlócentrumot, éttermet és mozit is hozzáépítenek. A debreceni Nagyerdei Stadion-terv ugyan belengette, hogy a futballon kívül kulturális események színtere is lesz, de többen utaltak rá, a városban már tíz éve működő Főnix Csarnok is ezért lenne. Legfeljebb egymás elől halászhatják el a klienseket.

Persze nem a rendezvényszervezés kéne, hogy fő profilja legyen egy stadionnak, de ha sportot meg sem próbálnak odavinni, nem marad más, ami még úgy is igaz, hogy a pekingi Madárfészket lelkes stadionturisták belépőinek árából próbálják fenntartani. A londoni olimpiai még csak el sem kezdődött, de az Olimpiai Stadion utóhasznosítását már megoldották. Néhány kiemelt sportesemény ott sem biztosítja még a rezsiköltséget sem, ezért a West Ham futballcsapata költözik oda, hétről-hétre biztosítva ezzel bevételt termelő szurkolókat.

Budapesten eddig semmilyen jel nem mutatott arra, hogy valamelyik, esetleg több fővárosi elsőosztályú klubot próbáljanak megnyerni, hogy válasszák hazai pályának a Puskást. A legnagyobb szurkolótáborral rendelkező Ferencváros kézenfekvő megoldás lehetett volna, de a nagy stadionépítési lázban egy újat a klubnak is felhúznak. Igaz, a Ferencvárosnak idén csak egymilliárd esik le, ami a bontásra talán elég, de két évnél hamarabb biztos nem költözhetnek vissza az átalakított Albert Stadionba, így aztán mégis a Puskás albérlői lehetnek. Annak a stadionnak, amelyiket éppen az Albert kellett volna, hogy kiváltson ideiglenesen. Októberben, amikor már feltehetően látszott, hogy a Puskásból semmi sem lesz, még az volt az érv, két kisebb, modern stadion (Nagyerdei, Albert) jobban szolgálná a magyar futball érdekeit, mint egy hatvanezres nemzeti aréna felhúzása.

Most egy kicsit máshogy állunk, mások a magyar futball érdekei, hacsak nem egyszerű blöffről van szó. A Papp László Aréna felépítésével már bizonyított budapesti nagyberuházásokért, így az Albert Stadionért is felelős kormánybiztos, Fürjes Balázs még óvatosan fogalmazott, csak a márciusi IMF-tárgyalások lezárultával állna elő teljesíthető ütemtervvel. A Puskás esetében úgy látszik ez a fajta racionalitás nem számít.

Biztató lépések azért szerencsére vannak, az eddig mindenféle információközléstől ódzkodó Magyar Nemzeti Sportközpontok lelkes közleményben tudatta, egyeztetéseket kezdett az építész szakmával a Puskás és környezetének rekonstrukciójáról. Hogy a későbbiekben mennyire érvényesíthetik a szakmai érveket, kérdéses, legalábbis a másik két állami finanszírozásból épülő stadion példája ezt előlegezi meg. A debreceni Nagyerdei és az Albert Stadion tervezése is nyílt pályáztatás nélkül zajlott.