Édesebb a csalással szerzett győzelem?

Az MKB Veszprém-Kielce kézilabda Bajnokok Ligája meccsen érdemes volt hallgatni Éles József szakkommentátort. Érdemes, de nem örömteli.

A volt világválogatott Éles elkezdte pedzegetni, hogy nem kapta meg a hazai csapat a hazai pályát.

Aki egy kicsit is benne van a sportágban, pontosan tudja, mit jelent ez. Nem konkrét csalásról, hanem pár vitatott játékhelyzet megítéléséről van szó, amelyekből a hazai csapat profitál. Nem látványos dolgok ezek: egy belemenés nem megítélése egálnál (lehetőleg kevéssel a vége előtt), amiből lehet indulni, és máris lehet egy könnyű gólt lőni. A játék gyors, ezek a hibák alig feltűnőek, a részrehajlásnak alig van meg a látszata.

Olyat kértünk, ami ha ellenük történik, azonnal felháborodunk, lefizetésről, átokról, diplomáciánk hiányáról, és még ki tudja, miről beszélünk.

Mintha baj lenne az, hogy akadt két bíró (Gjeding, Hansen), aki szakítani akart a klisével, az okvetlenül bekalkulált előnnyel. A dán vagy a skandináv mentalitással alighanem összeférhetetlen lenne az egyik segítése.

Tudjuk, ne legyünk álszentek, vannak bírók, akik majd segíteni fogják a hazai csapatot a BL-sorozatban, de azért ne legyen már baj, ha valaki korrekt. Nehogy rájuk fogjunk már bármit is.

Már-már sértődötten, legalább kétszer tette ezt szóvá Éles, jóllehet a végén abszolút jogos kétperces büntetéseket nem kaptunk meg, mert a két dán bíró nem akart főszereplő lenni. (Kvázi megkaptuk, amit Éles szeretett volna, de mindegy.)

Nyilván jó nyerni, a szurkolókat általában nem szokta érdekelni, hogyan születik meg a várva várt eredmény, de azért a szakma legyen már önkritikus, ne csak az elmaradt időkérésről beszéljen.

Gyengék voltunk, kikaptunk, megoldásokat kell találni a problémákra, mert azok szembetűnőek, talán nem véletlen, hogy már az ősszel jelentek meg cikkek, mennyire nincs egység, megértés, satöbbi.

Élest a fordulásos ziccereinél lehetett szeretni, ezért a felvetésért nem.