A családom ráment az ambícióimra

„Nem kis feladat itt helytállni, sok időt és energiát emészt fel a tervezés, és a heti, többszöri mítingek után az esetleges újratervezés, majd a megvalósítás. Néha, főleg az első egy-másfél évben úgy éreztem: nem kicsi az a fa, amibe belevágtam a fejszemet. Előfordult, hogy magammal is vitatkoztam, és értelmetlennek láttam bizonyos anyagi áldozatokat is. 900 ezer fontot költöttünk el négy év alatt, de most már azt gondolom, megérte. Már látszik valami abból, amiért küzdöttem” – mondta Fehér, aki a leedsi egyetemen, a sportág bázisán fogadott.

A kétórás beszélgetés alatt többször keresték telefonon, emailben, személyesen. Elvileg a pihenőidejében találkoztunk, de rajta maximálisan látszik, nélkülözhetetlen láncszem, pótolhatatlan, aki nélkül nincs kis döntés sem, és akiben megbíznak.

„A rendező tíz kvótát szokott kapni, a szigorú nevezési feltételek után megelégedtünk öttel, és ezzel az öt versenyzővel már biztosan nem fogunk szégyenkezni, méltóak lesznek az olimpiára. A 18 éves Zoe Smith az ifjúsági világbajnokságon már volt második, nagy jövő előtt áll, ha továbbra is szorgalmas és áldozatos marad. Ha a súlyából tartósan elveszít három kiló felesleget, az 58 kilósok meghatározó versenyzője lehet. De akár már Londonban is pontot szerezhet. Egy kategóriával feljebb már nem igazán érvényesülne” – jelentette ki Fehér.

A szakember, mielőtt elfogadta a britek ajánlatát, Aján Tamás segítségével dolgozott Salvadorban és Norvégiában, otthon pedig – társadalmi munkában - a szövetség elnöke volt három éven át. Civilben egy jelentős utazási iroda irányításával foglalkozott.

„Fáj, amit otthon látok” – mást nem kívánt hozzáfűzni a jelenlegi hazai viszonyokhoz.

„Jó visszatekinteni, mert úgy érzem, hasznosan dolgoztam. Ugyanakkor nem szeretném pátosszal értékelni a munkámat, de egy kis részem talán van benne, hogy az athéni botrányok után egyáltalán életben maradhatott a sportág, és ha csak egy versenyzővel is, de ott lehetett Pekingben. Korábban is mondtam, vicsorogva várták, mikor hibázunk, és mikor lehet eltiporni a súlyemelést. Az akkori állami sportvezetésben is megvolt az akarat az ellehetetlenítésre. Ezt nem hagyhattam. Komolyabb szállodáknak még így is jobb edzőtermük van otthon, mint az egyesületeknek, de még létezik a sportág.”

Fehér nem akart mindenáron Leedsbe menni, elégedett volt az életével. Zsuga Imre szakmai pályázatába segített be. „Aztán megkerestek, engem akarnak. Aztán újra felhívtak, és még néhányszor. Azzal érveltem, nem is pályáztam, hogy lehetnék én, és különben is, a Magyar Súlyemelő Szövetség elnökeként nem kívánok külföldön dolgozni. Addig győzködtek, amíg mint edzőből gyúrt elnök, önmagam is meggyőztem és belevágtam. Ilyen megtisztelő ajánlat, egy ekkora ország szakmai vezetése, még ha súlyemelésről is van szó, hízelgő és motiváló. És csak egyszer adódik egy életben, ha egyáltalán adódik. Úgy volt, hogy egy év múlva jön utánam a családom, a két kisfiam. Akkor azt gondoltam, majd velük teljes lehet az életem, de már látom, nem lehet az, mert a házasságom sajnos ráment az angliai ambícióimra. Ezt a mai napig nehéz megemészteni és elfogadni, de hát such is life, ahogy az angol mondja.”

A magyar doppingellenes szigor híre Angliába is eljutott, talán ezért is szemelték ki Fehért, mert az első számú szempont a tisztaság, ami a szakember mottója is egyben. „Inkább ne legyen világraszóló eredmény, de ami lesz, azt a legtisztább eszközökkel érjük el.”

Megszállottként dolgozik, társtudományokat épített be a felkészítésbe, de természetesen a magyar alapokról indult. „A magyar alapok nagyon jók. Időnként, ahogy a sporttudomány előrehalad, a mi szakmai módszereink is finomításra szorulnak persze, mert ami nem is nagyon régen még jó volt, az akkor volt jó. Például a versenyek után megpróbáltam az itteni meglátásokat, a regeneráció tudományosan megalapozott tapasztalatait beépíteni a felkészülés folyamatába.

Büszkén mondhatom, hogy a Sheffield United futballcsapatnak ez idáig már két alkalommal tartottam előadásokat az erőfejlesztésről, a regenerációról. Még magyar futballedzők is részt vettek rajta. Mellettük az angol Rugby Union, az English Institute of Sport, a Leeds Metropolitan University is felkért néhány előadásra. Májusban az USA-ban, a Rhode Islanden rendezendő Eleiko Strength Summit egyik előadója leszek, ami nemcsak a világhírű súlyzógyártót, de a társelőadókat tekintve is egyik csúcspontja lesz oktatói-előadói munkámnak. Azaz a szakmai szekér, úgy tűnik, szalad.

A hazai szakmától elszakadt, mintha féltékenyek lennének rá. „Rendkívül büszkén viszem tanítványaimat Szombathelyre márciusban és Tatára júniusban. Brit melegítőben, de természetesen megváltoztathatatlanul magyar szívvel. Szakkönyvet írtam, számtalan előadást tartottam 5 földrész több mint 20 országában, az itteni edzőképzés rendszerének felépítése is a feladatom. Annyit tanultam, olvastam, kutakodtam, hogy kemény lett a bőr a fenekemen. Meglehetősen önjáró es autodidakta vagyok, és így nem kevés tapasztalatot és tudást sikerült összegyűjtenem 1980-tól. Ha nem keresnek, nem tolakszom, ha nem konzultálnak velem, csendben maradok.”