Kéne Londonból egy csillogó fémdarab

Dávid Krisztina a novemberi, sydney-i parasportlövő Világkupa-versenyen a női légpisztolyosok között indulási jogot szerzett a londoni paralimpiára, a versenyre az Index-olvasók anyagi támogatásával jutott el.

Negyedik helyen ment be a döntőbe, a kvótához legalább a bronz kellett. „Nem néztem, mennyivel vagyok lemaradva, hány kör a különbség, csak azt tudtam, meg kell halnom a döntőben. Mindent kizártam - bár a pulzusom az egekben volt -, nagyon erős döntőt lőttem és egyszer csak meglett."

„A kvótaszezon alatt zsebbe is kellett nyúlnom, hogy minden versenyre eljussak, ráadásul egy vállizületi gyulladás miatt sérülten versenyeztem végig a szezont. 10-15 körrel romlottak az eredményeim, a három kvótaszerző versenyből az első kettőn még küzdöttem a lelkemmel, de Sydneyre feldolgoztam a nyomást." Az utolsó kvótaszerző verseny utolsó számában, lelki nyomás alatt („ha már összeadták, meg kell csinálnom"), sérült vállal (az angolok fizioterapeutája kezelte, ha ráért), edző vagy szakértő segítő nélkül versenyzett Ausztráliában, ráadásul - a tízórás időeltolódás ellenére - csak két nap volt az akklimatizálódásra: innen kellett felszívnia magát.

2010-ben a zágrábi vb-n szétlövéssel lett döntős, majd újabb szétlövéssel negyedik. A szakág legjobb azévi eredményét érte el, innentől kezdve ösztöndíjat kapott. „Megtisztelő - és így kicsit könnyebb lett -, de kevéske. Nekem sem olcsóbb a benzin, ezt egy hét alatt eltankolom. Honvédos vagyok, de mióta nincs lőterünk, Gyálon edzünk. Nem tudok oda minden nap kijárni."

Civilben egy közvéleménykutató cégnél informatikus. Gyerekkora óta vonzódott a pisztolyokhoz, a főiskolán kezdett lövészklubban lőni. „Nagy érzés, ahogy megragadom a fegyvert, nagyot szól, iszonyú ereje van, amit uralni kell." 2009 volt a fordulópont, addig is versenyzett, de a szövetségben akkor próbálták rávenni, hogy vegye komolyabban a sportot.

Kedvet kapott, annak ellenére, hogy a paralimpiát más fegyvernemben rendezik, és „a légpisztoly túl kicsi és könnyű, olyan, mint egy lyukasztógép." Mindent, amit addig tudott a lövészetről, le kellett bontani, és újrastrukturálni. A legerősebbek közé, a legkevésbé sérültek kategóriájába sorolták, gyógytornázni kezdett, hogy a törzsizmait fejlessze. Az olimpiáig (melyet az épek versenye után, augusztus végén, szeptember elején rendeznek) sokat kellene versenyezni, kellene egy elektronikus találatjelző is, de egyelőre várják, hogy a Magyar Paralimpiai Bizottság költségvetését jóváhagyják.

Londonban légpisztolyban a döntő a minimum, „de kéne valami csillogó fémdarab. Millió összetevője lesz annak a napnak, mentálisan kell feltupíroznom magam. Dolgozom végig, a munkahely, lőterek, az uszoda és a gyógytorna lesz az életem." Mentálisan egyben van, ami nélkülözhetetlen, hiszen „a lövészet zsigerből kell, hogy menjen, nem ésszel, nem aggyal. Rengeteget tanultam magamról, az utóbbi két év egy önismereti trip volt, most már például könnyebben döntök, mondok igent vagy nemet."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!