Csalhatott vagy nem Rakonczay Gábor?

Lesz-e magyar Guinness-rekord? Ha nem volt nyomkövető rendszer, hogy bizonyítják Rakonczayék a Guinnessnek a teljesítményt?

A Guinnessnél korábban azt mondták az Indexnek, ők az óceánátevező szövetség dokumentumai alapján hitelesítik a rekordot. Tatiana Rezva-Crutchlow, a szövetség honlapjának főszerkesztője megkeresésünkre elmondta, ők azért hisznek abban, hogy ez egy tisztességes rekord volt, mert személyesen ismerik a magyar kenust. Másrészről pedig fizikailag nem volt lehetősége arra, hogy csaljon. Aki azzal vádolja, hogy esetleg valaki vontatta vagy felvette egy hajó, az gondoljon bele, ha nem volt pénze nyomkövetőre, akkor honnan lett volna ilyen segítségre? Egyszerűbb és olcsóbb is, ha egyedül evez, mondták. Az ő jelszavuk: Bízz, de ne ellenőrizz.

Miért nem volt nála nyomkövető rendszer?

Az AP hírügynökségnek azt mondta, a szállító az utolsó pillanatban emelte az árat, de ő az óceánátevezést már nem akarta halasztani. Így lemondott a nyomkövetőről (Rakonczay Viktória egymillió forintos nagyságrendről beszélt, ezzel szemben miután férje előkerült, rögtön repülőre szállt, most egy jegy Antiguára 360 ezer forint). Rakonczay azt is elmondta, eddig minden úton volt ilyen a hajón, most lett volna rá szükség először.

Akkor mi alapján tájékozódott?

GPS segítségével. Minden egyes GPS műhold olyan adatokat sugároz, amiben benne van a
pontos koordinátája és a jel kibocsátásának időpontja. A műholdak szinkronizálják a működésüket, hogy a jeleket pontosan egyszerre bocsássák ki. A jelek kicsit eltérő időpontban érkeznek meg a
felhasználónál lévő készülékre, mert néhány műhold távolabb van a felhasználótól, mint a többi. A felhasználó és a GPS műhold közötti távolságot az alapján számítják ki, hogy a műholdtól mennyi idő alatt ér el a jel a felhasználóhoz. Ha az eszköz legalább négy műhold távolságát ki tudja számolni, akkor meghatározható a felhasználó helyzete. Ahhoz azonban, hogy nyomon kövessék a GPS használóját, az eszköznek valamilyen adathálózatra kell csatlakoznia. Mivel az óceán
közepén nincs GSM mobilhálózat, Rakonczay csak drága műholdas eszközére támaszkodhatott volna, és csak ennek segítségével tudtak volna a nyomára bukkanni. Ő tudta, hol jár, a nyomkövető arra kellett volna, hogy a külvilág is tudja.

Miért szakadt meg közte és itthonról navigáló felesége között a kapcsolat?

Műholdas telefonon keresztül kommunikáltak egymással, a kenus ezen keresztül adta meg éppen aktuális helyzetét. Aztán február 5-én felborult, akkor még nem esett baja a felszerelésnek, de a következő napok egyikén újra felborult, és ekkor ment tönkre az elektronika. A víz és a pára együttesen okozhatta azt, hogy zárlatos lett a rendszer, lemerült az akkumulátor vagy nem töltött a napelem. A lényeg, hogy a telefonját nem tudta bekapcsolni, így az egyetlen kommunikációs eszköze megszűnt létezni. Ez az állapot maradt aztán végig, nem sikerült megjavítani a hibát. Az Iridium nevű műholdas telefonokkal foglalkozó cég, akiktől Rakonczay a készüléket vette, magyar képviselője az Indexnek azt mondta, az, hogy tönkrement, ilyen viszonyok között könnyen elképzelhető. Más ügyfelük is járt már így. Az Iridium bemérte a telefonját, de ők is csak azt tudták meghatározni, mikor és hol kapcsolta be utoljára. Információik szerint akkor, amikor feleségével utoljára beszélt.

Mikor szakadt meg vele a kapcsolat? Hol járt ekkor? Mikor kapcsolta be utoljára a telefonját?

Felesége, aki itthonról navigálta, február 6-án beszélt vele utoljára, majd legközelebb március 25-én, vasárnap magyar idő szerint éjfélkor, a kikötés után. Rakonczay Gábor a két időpont között semmilyen formában nem kommunikált senkivel, állítja. Nyolc hajót is látott a nyílt vízen, de egyikkel sem sikerült kapcsolatot létesítenie.

Hogy tudott ilyen gyorsan célba érni, ha többször is felborult, valamint a viharos szél és a hullámok miatt napokig sodródott?

Január 25-én indult a Kanári-szigetekről, felesége folyamatosan jelölte pozicióit a Google-térképen, így lehet nagyjából kiszámolni, milyen messze járt a kiindulópontjától február 6-án. Ez alapján tizenhárom nap alatt kb. 900-1000 km-t tett meg.

Amikor felesége utoljára beszélt vele, túl volt már egy boruláson. Nem sokkal ezután újra felborult, a kenun levő tőkesúlyt egy újabb hullám segítségével sikerült visszaállítani. Ezek után két napig folyamatosan evezett, hogy a hullámok ne oldalról, hanem hátulról érjék, így irányban tudja tartani a hajót.

Felesége a kapcsolat megszakadása után azt jelentette, a térségben, ahol férje van, kedvezőtlen az időjárás. Az időjárás enyhülésével jól tudott haladni.

Napi átlaga több mint 85 km volt. A vihar miatt ezt a tempót biztosan nem tudta mindig tartani, tehát voltak napok, amikor ennél lényegesen kevesebbet ment. Viszont ha a térségben uralkodó passzátszelet elkapta, az rengeteget segíthetett, mondta az Indexnek Török István, aki korábban ezzel a kenuval már megpróbálta átevezni az Atlanti-óceánt, de visszafordult. Szerinte, ha ilyen gyorsan célba ért, akkor - a pár napos vihart leszámítva - végig jó szelet kapott, és akár napi 130 km-t is megtehetett.

Úgy kell ezt elképzelni, mint egy folyót: ha az ember sodrásban van, viszi magával az áramlat (a videón 0:03 másodperctől 0:33-ig a terület áramlatai láthatóak). Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kellett eveznie, de a passzát lényegesen gyorsította a tempóját. Amíg volt vele kapcsolat, két nap is 100 km körüli távot tett meg.

Miért nem volt nála vészjelző, aminek segítségével meg tudták volna menteni, ha életveszélyben van?

Az ún. EPIRB-bója két esetben jelez a parti egységeknek: ha a hajós bekapcsolja és ha bizonyos mennyiségű víz megy a hajóba. Előzetes tervek szerint ilyen is lett volna a Vitézen, végül mégsem volt. Abban minden, általunk megkérdezett szakember egyetértett, hogy enélkül felelőtlenség volt elindulni, de valószínűleg azért nem vitte magával, mert nem akarta, hogy a segítségére induljanak. Az EPIRB jeladását életveszély-helyzetnek értelmezik. Napokba is beletelhet, mire megtalálják a segítséget kérő hajót, de mindenképpen elindulnak. Ha nincsen komolyabb baj, akkor természetesen mehet tovább a hajós, de az akció így is igen komoly pénzekbe kerül, ráadásul presztizsveszteség is.

Amikor Rakonczay február elején felborult, valószínűleg bekapcsolt volna az EPIRB, elindultak volna a mentésére. Szerencséje volt, hogy jött az a bizonyos hullám, ami visszafordította a hajót.

Akkor most csalhatott, vagy sem?

Az Iridium kérdésünkre megerősítette, február 6-án volt utoljára bekapcsolva Rakonczay Gábor telefonja. Kommunikálni enélkül nem tudott a világgal. Ha útközben nem vette fel egy másik hajó kenujával együtt, majd rakta le a kikötés előtt, mindenképpen önerőből, egyedül kellett áteveznie az Atlanti-óceánt.