Velünk élő rómaiak bontják a sportpályát
További Sport cikkek
- Friss hírek érkeztek Ónodi Henrietta állapotáról
- Alig kezdődött el, már véget is ért a transznemű sportoló szereplése a dartsvilágbajnokságon
- Szavaztak a szakszövetségek, a Liverpool és az Internazionale légiósa lett az év labdarúgója Magyarországon
- Folyamatosan bántotta a közönség, meccs közben sírva fakadt a dartsos a világbajnokságon
- A Vendée Globe magyar szólóvitorlázója feladta a versenyt
Ha nem is örkényi, de abszurd, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség csütörtök délelőtt éppen egy sikerre ítélt pályaépítési tervről áradazott, míg délután a XVI. kerületben egy halálra ítélt futballpályát gyászoltak a helyiek, mintha csak ez volna a világ természetes rendje.
Az építés rombolással jár
A Sasvári utcai sporttelepet az önkormányzati döntés értelmében lebontják, 19 parcellát alakítanak ki, és mintegy 250 millió forintért építési telekként értékesítik azokat. A sporttelep jó kilencven évvel ezelőtt még faluszéli libalegelő lehetett, aztán szép lassan bekerítették a házak. A falusi hangulat most is megvan, elnagyolt betonkerítés veszi körbe a göröngyös füves pályát, a telep két végébe egy kosár-, és egy teniszpályát szorítottak, így növelve a kínálatot.
Kora délután is már vagy negyven gyerek szaladgál a pályán lelkesen, mit sem sejtve arról, hogy hamarosan már máshol kell odafutni az edzőhöz, ha a csaphoz akarnak inni kéredzkedni. „Nem nagyon reklámoztuk nekik, hogy mi fog történni a pályával, de akik itt laknak a környéken, azok már biztos hallottak a bezárásról a szüleiktől” - mondja Czuk Henrik, a Budapesti Sólymok edzője. Rajtuk kívül még két másik egyesület, az RAFC és RAC, valamint a Sashalmi Tanoda használja hivatalosan a pályát.
A gyászos hangulatot Kukorelly Endre, az LMP országgyűlési képviselője hozza. Fekete felsőjében járja be a pályát, ő hivatott tartani a gyászbeszédet. Kukorelly a futballozó gyerekek nézésével és dekázgatással melegít. Lehet, hogy jobban esne neki csupán ezzel foglalkozni, de végül ráveszik helyi párttársai, búcsúztassa el a pályát az imént felcsavarozott emléktáblánál. Alig kezd neki a pálya távolról sem főbejáratnak látszó főbejáratánál, fogadás jobbról, és bemasírozik Kovács Péter fideszes polgármester. Nyomában két alpolgármestere és a frakcióvezető jön, kezükben számítógépes, sportpályákat ábrázoló grafikákkal kitöltött táblával, meghekkelve az elempés demonstrációt.
Kukorelly gyerekkori grundélményeit idézi, a fair play emlegetésénél az ellenoldal hümmög kicsit, de a civilben költő és az írókkal Európa-bajnok futballista olyannyira nekikeseredik, hogy az őt kommentáló fideszesek már papírzsebkendőt készítenek elő, ha elsírná magát. „Leharcoltságával együtt gyönyörú ez a telep, az ilyen kis kültelki futballpályák kellenek ahhoz, hogy jól érezzék magukat az emberek, mert minden politikánál fontosabb, hogy jól érezzék magukat. Amikor megszüntetnek egy pályát, olyan érzésem van, mintha gyomorszájon vágtak volna. Nemzetellenes cselekedet a bezárás” - nyit óriási távlatokat Kukorelly. Rajta kívül sokan nem hatódnak meg, alig két tucat ember jött össze a pálya búcsúztatására, és köztük már olyan is van, aki a város sportfejlesztési sikereit reklámozó képes paksamétát osztogatja.
A helyi képviselő, Szabó Barbara után Kovács polgármester veszi át a szót, egy bulvárkacsázással (egyelőre ez még nem a Hülye Járások Minisztériumának egyik alaplépése) indít, majd jól lebaloldalizza az LMP-t. Nem tudni, melyik ütötte jobban szíven őket, de pillanatok alatt olyan hangulat alakul ki, világosodunk meg kicsit később, mintha összetalálkozott volna a Júdeai Népfront és Júdea Népe Front, záporoznak a szidalmak, elsősorban a hirtelen hallgatósággá lett elempésekől.
Kovács elmondja, nem lakópark épül, mint azt az LMP állítja, hanem egyedi beépítésű lakóházak lesznek, majd elsorolja, hogy az elmúlt néhány évben hány sportlétesítményt adtak át, ebből is látszik, hogy egyedülálló módon támogatja a kerület a sportot. Ezzel nehéz is vitatkozni - még ha egyáltalán nem releváns a Sasvár utca szempontjából -, két uszoda épült, felújították az MLTC- és az Ikarus-pályát és BMX-park is készült. A polgármester megígéri, hogy a parcellázásból befolyó pénzt a sportba forgatják vissza. Az Ikarus és az MLTC további fejlesztésével a most a Sasvárin játszó csapatok új otthonra lelhetnek. Egy pályából lesz kettő, érvel Kovács.
Ez persze nem magyarázza meg nekünk, hogy miért is tűnik el a Sasvári, akárhogy számoljuk, mínusz egy pálya lesz. Kovács rávilágít: „Látta a Brian élete című filmet? Csak annyit idéznék belőle: Mit adtak nekünk a rómaiak?”
Aki nem ismerné a Monty Python-filmet, és még erre a linkre sem kattint, annak elmondjuk, a zsidók ekéznék a mihaszna rómaiakat, akikről végül megállapítják, hogy az oktatásól kezdve a vízvezetékig minden hasznosat nekik köszönhetnek. Tizenhatodik kerületi viszonylatban ez azt jelenti, Kovácsék képviselik a haladást.
Ha a fideszesek a rómaiak, akkor az elempések a zsidók, játszadozom el a gondolattal, de nem logikázom, inkább abban reménykedem, hogy eljutunk a lobelt ledfoldos vagy a fikusz kukiszos részhez is. Ez sajnos végül kimarad, de kárpótol a hirtelen kialakult nyugdíjas flashmob, amelyen egy 87 éves bácsi elmondja a polgármesternek, minden reggel egy órát tornázik, és ha nincs egy hely, ahol kifutkározzák magukat az unokái, „a számítógép előtt ülcsörögve csökevények lesznek, nem férfiak”. Egy másik helyi meg finoman lekommunistázza a jelenlegi vezetést. „Már azok is megpróbálták bezárni ezt a pályát, de akkor ellenálltunk, ne csináljanak úgy, mint ők” - mondja. A polgármester közben gyorsan elszalad egy sarokkal odébb, hogy megnézze, a járda építésénél mit rontottak el a rómaiak.
Kovácsnak Kukorelly - aki a polgármester szerint a parlamenti sportbizottságos ülésekről hiányzik - kávéházas viszonylatban próbál a tradíció fontosságáról beszélni. „Az Oktogonon is volt két kávéház, az egyik helyén most bank van, a másikén Burger King, és hiába vannak más kávéházak, mégsem ugyanaz.” A minden bizonnyal költőkkel együtt anakreóni sort soha nem fabrikáló, de a pályán egykor játszó Kovács csak legyint: „Ha így gondolkoznánk, még mindig földúton járnánk.”
Megerősíti, ők fejlesztéspártiak, a Sasvárin pedig nem érdemes, mert ma már alapelvárás, hogy legalább két pálya legyen egymás mellett, a sporttelepen meg csak egy fér el. Megjegyzi, általános tapasztalat, hogy a műfüves pálya sokkal több gyereket vonz, és biztosan nem fognak elveszni azok, akik most idejárnak. Többük már ide is sokat utazik, így az sem jelenthet gondot, ha egy kicsit messzebb kell menniük ezentúl, de a jelenlévő kerületiek ezt vitatják.
Az évi tízmillóba kerülő pálya jó fél évig még állhat, a kerület szabályozási tervét is módosítani kell, hogy parcellázhassanak a helyén. A polgármester állítja, nem hagyják a csapatokat pálya nélkül. Valószínűleg nem ez az ígéret hatja meg az elempéseket, de az esemény végén lecsavarozzák a pályát sirató emléktáblát. Nem tudni, hova ez az óvatosság, csak hónapok múlva lenne hűlt helye, amikor már nem lesz, mit körbevegyen a fal. Azt egyelőre nem tudni, hogy a városvezetésen kivül ki fog optimistán fütyörészni egy pálya eltűnésekor.